Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 10 üzemnek valamely különleges haszna származik. (Gr. Festetics Domonkos: Jól fütyül! — Derültség.) Általános szabály, hogyha egy képviselő visszamegy a polgári pályára és történetesen köztisztviselő volt, mint jelen esetben Gáspárdy Elemér úr, aki miniszteri titkár volt — az a legjobb esetben folytathatja ott, ahol elhagyta, mielőtt a képviselőházba bekerült volna. (Gr. Festetics Domonkos: A fütyülést?) ö tehát, mint kereskedelemügyi minisztériumi titkár folytathatta volna a közszolgálatot. (Kölcsey István: Ez volt a jobbik eset neki!) Igen, ez volt az úgynevezett jobbik eset, mert a miniszternek joga van arra, hogy ne vegye a szolgálatait igénybe. Azonban nem ez történt, hanem az, hogy egy sokkal magasabb állásba nevezték ki a Máv.jhoz, amikor nem is volt benne a Máv. státuszában. A kinevezés indokolása igen érdekesen hangzik. {Halljuk! Halljuk! — Dinnyés Lajos: Hol &

r kereskedelemügyi miniszter úr?) A kinevezés indoka ez: különleges érdemeire, kiváló képességeire való tekintettel és előrelátható rendkívüli munkateljesítményeire figyelemmel. (Derültség a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Jól tudott fütyülni!) A »rendkívüli munkateljesítmény« tehát már előre látható volt. Nagyon sötét szemüvege lehetett annak, aki ezt a rendkívüli .munkateljesítményt előre meglátta, (Egy hang jobbfelől: Igaza van!) mert Gráspárdy négy hétig volt ebben a szép, rendkívül megtisztelő állásban, mint a Máv. helyettes igazgatója, igen szép ügykörrel megbízva és négy hét múlva már nyugdíjazták. Van két eset, (Horváth Zoltán: Ebbe bele kellene buknia a kormánynak! — Zaj) amelyek mellett nem lehet elmenni és nem. hiszem, hogy bárki legyen közöttünk, aki ebben a tekintetben más véleményen volna. Szabálytalan volt elsősorban a kinevezés. A kinevezés 'megindokolása pedig egyszerűen végtelenül szánalmas, végtelenül felháborító és még felháborítóbb lett akkor, amikor azt láttuk, hogy négy hét múlva már nyugdíjba is került. (Horváth Zoltán: Hallatlan!) Mi volt az a rendkívüli munkateljesítmény, amit tőle elvártak s amit ő négy -héten át produkált? Erre vagyunk kíváncsiak, (Dinnyés Lajos: Hol a kereskedelemügyi miniszter úr?) nemcsak mi, az ellenzék tagjai, hanem azt hiszem, a kormányzópárt igen t. tagjai is. (Ügy van! Ügy van!) Nyugdíjba küldik, s itt bukik meg és itt lesz törvénytelen az egész eljárás; mert az első részre talán alkalmazhatom azt a latin mondást: non omne licitum est homestum, de nem illik, nem szabad, de mégis megtették, azonban a nyugdíjazási résznél már flagráns törvénysértéssel állunk szemben. A fennálló nyugdíjtörvény szerint tudniillik nyugdíjazható valaki: 1. ha betöltötte 60. életévét; 2. ha 30—35 évi szolgálati éve van; 3. ha testileg vagy szellemileg képtelen munkájának ellátására. (Felkiáltások a jobb- és a, báloldalon: Ez az!) Es itt lennénk kíváncsiak a feleletre. Mert ha arra akarnak (hivatkozni, hogy testileg és szellemileg képtelen a szolgálat ellátására, .akkor csak arra vagyunk kíváncsiak: miképpen volt lehetséges, hogy e% előtt, az abszolút impotencia előtt négy héttel még rendkívüli munkateljesítményt vártlak tőle? (Nagy zaj. — Kölcsey István: Megelőzte!) Hiszen amikor a köztisztviselőt kinevezik, akkor egészségi állapotáról, de még inkább szellemi képességeiről ülése 1936 március 18-án, szerdán. 377 meg kell győződni. (Horváth Zoltán: A diplomás fiatalok várhatnak az elhelyezkedésre!) Kétségtelen tehát, hogy itt semmi körülmények között sem jártak el szabályosan. Egy eset még lehetséges, az 1934:1. te. úgynevezett halálszakasza. Azt azonban szintén nehéz elképzelni, hogy valakit ilyen érthetetlen, megfoghatatlan szerencsével fellendítenek a magasba, mint aki hivatott lesz a Máv.-ot felvirágoztatni s azután egészen ismeretlen okból eltávolítják onnan 3—4 hét leforgása alatt. (Payr Hugó: Ezzel jutalmazták a főváros elleni támadásokat! — Dinnyés Lajos: Hol van a kereskedelemügyi miniszter úr? Berlinben van?) De még nem is ebben találom a dolog szomorú lényegét, hogy ez megtörtént, hanem inkább a kihatásában. Itt a telepítési javaslat indokolásában olvasom, hogy a, miniszter úr azt méltóztatott mondani: ebben az országban bizalmi válság van. Ez, kérem, így van, bizalmi válság van, ebből azonban észszerűen folyik az is, hogy tekintet nélkül ;

a mi politikai álláspontunkra, tekintet nélkül arra. hogy jobbról vagy balról ülünk-e, ha az egyeteme 3< nemzeti érdeket tartjuk szem előtti — már pedig kivétel nélkül mindannyian azt tartjuk szem előtt — akkor mindent el kell követni, Ihogy ez a bizalmi válság minél hamarabb megszűnjék. Tartózkodni kell tehát olyan cselekményektől, amelyek nemhogy a bizalmi válság megszüntetésére, hanem ellenkezőleg annak fokozásiára alkalmasak. (Payr Hugó: Megcsúfolása a köztisztviselői karnak! Cinizmus!) Rögtön befejezem. Tisztelettel kérem beszédidőm 5 percnyi meghosszabbítását Elnök: Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatnak-e a kért; meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Payr Hugó: Mindenki igazat ad neki,, akkor miért csinálják?) Dulin Jenő: T. Ház! Kétségtelen az, hogy ennek a cselekménynek több kihatása; van. Az egyik kihatása az, hogy ennek az urnák olyan évjáradékot ad most a magyar állam, amely évjáradékra rá nem szolgált, ez egy nemzeti ajándék, amelyet hogy mivel érdemelt ki, az legalább is előttünk titok. Súlyos következménye van azonban kifelé. A pénzügyminiszter úr két hét múlva megint;, fog beszélni az adómorálról. Azt fogja mondani, Ihogy ma minden állampolgárnak nemcsak kötelessége, de egyszerűen hazafias kötelessége az, hogy szinte magától elszakítva, az utolsó filléreket is az állam oltárára helyezze, azért^ hogy ezi a szerencsétlen, sínylődő, koldus ország a maga iszekerét tovább tudja vonszolni. Mi azt mondottuk eddig, hogy >az adómorál helyes, legyen meg ez azi adómorál az adófizetőnél, legyen meg az adómorál az adók kivetésénél. Most ezt kénytelenek vagyunk fokozni és azt kérni, hogy főkép legyen meg az adómorál az adópénzek felhasználásánál is, mert ha a nép azt látja, hogy keserves filléreit, amelyek utolsó tehénkéjének elszállításával, ünneplő ruhájának elvitelével, (Nirnsee Pál: Ügyvédi expensnotákra! — Dinnyés Lajos: Az megdolgozik érte!) az iparos eszközeinek elárverezésével szedik be, ilyen célokra fordítják, abban az esetben meg fog henne ingani az adómorál s azt mondja: ha már arról van szó, hogy a beszállított adófillereimet olyan idegen uraknak 57*