Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának 10 és pedig olyanokkal szemben, akik egyetlen egy fillért sem fizettek (olvassa): »Demég a felmondás alkalmával is közölte a szövetkezet« — ez már a jelentés — »a hátralékos adósokkal, hogy amennyiben egy féléven belül kamatfizetési kötelezettségüket esetleg havi részletekben, — amely részlet a tartozás nagyságától függően havi 4—6 pengőt tesz ki — teljesíteni fogják, úgy a felmondást a szövetkezet vissza fogja vonni. Azok ellen a konokul nem fizető adósok ellen azonban, akik még ennek a kamatfizetési kötelezettségüknek sem hajlandók eleget tenni, a szövetkezet a közelmúltban kénytelen volt és a jövőben is kénytelen lesz az ingatlanvégrehajtási, illetőleg ingatlankimozdítási eljárást folyamatba tenni annál is inkább, mert ellenkező esetben a Faksz.-ba fektetett több mint 30 millió állami vagyon, vagy legalább is annak nagy része teljességgel elveszne. A folyamatba tett eljárás minden fázisában, tehát az árverés megtartásáig, illetve az ingatlanból való kimozdításig 4—5 ízben figyelmezteti és felszólítja az adósokat, hogy igyekezzenek fizetési kötelezettségüknek, habár a legkisebb összegek lefizetésével is tanújelét adni, mert ellenkező esetben házukat el fogják veszteni. A folyamatba tett végrehajtások egészen minimális összegek: egy havi kamat, 4—6 pengő, lefizetése ellenében szüneteltetnek, illetőleg a kitűzött árverések ilyen kis összegek lefizetése ellenében felfüggesztetnek. Ennél nagyobb méltányossággal kezelni az adósok ügyeit annál kevésbbé lehet, mert minden további kedvezmény az eredeti kölcsöntőke olyan felszaporodását jelentené, amelyet a hitelben részesített már megfizetni semmiképpen sem tudna. Hogy a szövetkezet milyen •méltányossággal kezeli ezt az ügyet, arra nézve 'bizonyíték az, hogy 40.000 hitel közül« — és most méltóztassék a számokat figyelni — »a mai napig mindössze 265 esetben tartatott árverés, illetőleg történt ingatlanból való ki-mozdítás. Ebből a 265 árveréshői is 18 esetben nem a Faksz.., hanem, más hitelezők kérték az árverés kitűzését és a Eaksz. csupán kényszerűségből vette meg árverésen a házat. Többen vannak olyanok is, 25-en, akik a házat önként elhagyva, azt sorsára hagyták, természetesen a kölcsönre egyetlen fillér fizetést sem teljesítettek.« Az árverés útján a Eaksz. tulajdonába jutott 265 házban 147 adós meg ma is benne lakik, mert a Faksz. az elárverezett ingatlanokat megkíséreli az adósnak visszaadni, ha megfelelő biztosítékot tud nyújtani arra, hogy a szövetkezet követelését a jövőben megfelelő módon törleszteni fogja. Ilyen megállapodás 16 esetben már eddig is létesült a szövetkezet és az adósok között. Az adósok közül csak egy egészen elenyésző ikis hányad olyan, akiket igen t. képviselőtársam felszólalásában felemlített, akik a felvett kölcsönön felül saját tőkéjükből is valamit befektettek az építkezésbe. Ezekkel azonban nincs is baj, mert ezek, legalább is túlnyomó részben, rendesen fizetnek. A nagy tömeg azonban egyetlen fillérrel sem járult hozzá az építkezéshez,, hanem teljesen a Eaksz. kikötését fogadta el, sőt tulajdonképpen a házhely megváltási árából is, amire 100 pengőt kellett lefizetni, 50 pengőt a Eaksz.-tól vett kölcsön. Így tehát az elárverezettek tulajdonképpen semmit sem veszítenek, már abban a vonatkozásban, hogy ők maguk nem fektettek bele az építkezésbe semmit, ellenkezőleg,, 6—8 évig teljesen ingyen laktak a házban. Amint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI, ülése 1936 március 18-án, szerdán. 375 tovább szól a jelentés (olvassa): »A Eaksz. ai» eddig nyújtott kedvezményeknél — az államkincstár anyagi érdekeinek veszélyeztetése nélkül — többet semmiképpen sem adhat. Kivételt képeznek az elemi csapások által sújtott Ínséges vidékek, amelyekre nézve a Faksz. máris az új termés betakarításáig, 1936 szeptember 1-éig, (Helyeslés jobbfelől.) azok ellen az adósok ellen, akik minden kereset nélkül állanaik, végrehajtást, vagy kilakoltatást foganatosítani nem fog, sőt a 'következő évre is jelentős fizetési könnyítéseket fog számukra engedélyezni.« Ezek előrebocsátása után köszönettel venném, ha a t. képviselőtársam azokat a konkrét ügyeket, amelyeket itt méltóztatott ismertetni, szíves volna nekem megvizsgálás végett átadni. Kérem válaszom tudomásul vételét, (Helyeslés • jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. (Györki Imre. A tyúkkölesönből mennyi veszett el? Tessék megmondani és hogy hajtják be a nagybirtokos urakon? — Farkas István: Sohasem! — Mayer János: Semmi sem veszett el! — Györki Imre közbeszól.) Györki Imre képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni az interpellálót. Takács Ferenc: # T. Ház! A miniszter úr interpellációmnak éppen arra a részére nem válaszolt, amely a leglényegesebb volt, nevezetesen, hogy hajlandó-e a miniszter úr felügyeleti jogánál fogva a Faksz.-ot figyelmeztetni, hogy neosak az árverések megtartásától álljon el, hanem szállítsa is le a kölcsönök összegét, mert különben, amennyiben a kölcsönök öszszege változatlanul fennáll, ez a kérdés egyáltalában soha nyugvópontra nem: jut. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. Ami pedig azt a bizonyos kionokságot illeti, éppen itt van a kezeim közt a Faksz.-nak egy levele, amelyre hivatkoztam. Pap Mihály csongrádi lakos felajánlott 3 pengő kamatot a kölcsön tőikéje után. A Faksz. azt írja neki, hogy 1759 pengő tőke után 72 pengő évi karmaiét kell fizetnie havi 6 pengőnként^ mást ő el nem fogadhat. »Közöljük továbbá, hogy tisztán kamatfizetés ellenében az árverés beállítása iránt nem intézkedünk.« Ha csaik a kamatokat fizeti, az árverés megtartásától nein tudnak elállni, ellenben fizessen 50 pengőt és fizessen havi 10 pengő 50 fillér törlesztést, akkor felfüggesztik az árverést. Pap Mihály ellen tényleg ki is tűzték az árverést és mint mondottam, úgy vagyok informálva, hogy el is adták a házát. Már pedig Csongrádra el lehet 'mondani, hogy ínséges vidék. Aszály is volt Csongrádon és esztendők óta perzseli az aszály azoknak a szegény (kubikosoknak a kére s étéiakik éve óta semmiféle komoly keresethez nem tudnak jutni. Hiszen éppen róluk olvastam fel, hogy 200—300 pengőt keresnek egy évben. Hát hogyan fizessen valaki 200 pengőből 120 pengőt a Faksz.-nak törlesztésre évente? Példák vannak arra is, hogy ezekért az 50 pengőkért siokszor a meghízlalt kismalacot adták el azok a szegény emberek, hogy a házukból ki ne kerüljenek. Azt is meg kellene vizsgálni, hogy milyen körülményeik között fizetnek azok, akik még fizetnek valamit, hogy milyen körülmények között, hogyan vonják el a családjuktól és maguktól azokat a filléreket, amelyeket odaadnak a Faksz.-nak. (Farkas István: Mezítláb járnak télen-nyáron!) En szívesen rendelkezésre t bocsátom a konkrét adataimat. De azok után, amiket a miniszter úr mondott erről a kérdésről, meg vagyok 57