Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

372 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1986 március 18-án, szerdán. adja. (Propper Sándor: De öntsön tiszta bort a pohárba! — Farkas István: Ne olyan vizeset ! — Derültség!) Czermann Antal: Ellenben igenis, a rendszer terhére kell írnom azt, hogy az eljárási díj az eljáró közeget illeti, hogy az eljáró kö,zeg díjazása ezekből a költségekből történik. Ezek szerint, ha a kiküldött nem tud kihágást megállapítani, akkor nem is részesül díjazásban. Kérdem, melyik köztisztviselő van abban a helyzetben, hogy külszolgálatára ráfizessen. Pedig ha nincs kihágás, ha nem tud eredményt felmutatni, akkor nines is díjazás, nincs is ellenérték. A végrehajtási utasításnak van egy rendelkezése, amely szerint első ízben kisebb kihágásokat az eljáró közeg nem tartozik észlelni és^ ha nem: lát szándékosságot fennforogni, módjában áll a megtorlástól eltekinteni. Ez szép, helyes és (méltányos intézkedés. De vájjon mi történik akkor,, ha az eljáró közeg kénytelen a maga még fedezetlen külszolgálata költségeire gondolni? Az, hogy ezen a téren eddig semmiféle kifogás, panasz nem merült fel, csak azt mutatja, hogy ezek az eljáró közegek az erkölcsi erő magas fokán állanak, amit azonban túlságosan próbára tennie még az államnak sem szabad. Ez a rendszer, amely a köztisztviselők érdekét — magánérdekét — szemben elvezni a közszolgálatban az állampolgár érdekével, a múlt idők csökevénye és tovább memi tartható fenn. A borellenőrzés kezdetén, amikor a magyar bor jó hírnevét mind benn az országban, mind az országon kívül erélyes ellenőrzéssel kellett biztosítani, még lehetett létjogosultsága ennek a rendszernek, a mai viszonyok között azonban már nem tartható fenn és^nem is egyeztethető össze az állam tekintélyével s az eljáró köztisztviselők erkölcsi pozíciójával. (Ügy van! Ügy van! Ez az egyik kifogásom a borellenőrzés mai rendszere ellen. A másik kifogásom az, hogy a díjak túlmagasak. Túlmagasak pedig igen gyakran azért, ímert^ nincsenek arányban a büntetés mértékével és a mai leromlott gazdasági viszonyok között az egyes 'egyedek teherbíró képességét is túlságosan sújtják. (Rupert Rezső: Ez igaz! Különösen amikor ilyen szigorú ember mondja! Milyen szigorú volt, mint forgalmi adó főnök! — Horváth Zoltán: Sem irgalom, sem kegyelem nem volt!) Amikor csak kisebb mulasztásokról van szó, amikor 5—10 pengő pénzbüntetés kiszabásával nyer elintézést az ügy, az ellenőrzés költsége szerény számítás szerint 32 pengőt tesz ki. Ilyen esetben tehát az ellenőrzési díj, vagyis a mellékbüntetés a főbüntetés három-négyszerese, sőt ötszörös összegére is rúg. Az ellenőrzési díjak azonban az egyedek teherbíróképességéhez viszo-. nyitva is túlmagasak. Az olyan kihágásoknál, amelyek az üzleti életben elnézéshői könnyen ismételten előfordulhatnak, — mint pl, a 'bortörvény rendelkezéseit tartalmazó nyomtatvány kifüggesztésének elmulasztása, vagy pedig a bor minőségének, származási helyének a tartályon való meg nem jelölése, vagy pedig az egyes feljegyzéseknek a bornyilvántartásba való késedelmes bejegyzése — az illetőinek 10 pengő pénzbüntetéssel és 32 pengő mellékbüntetéssel való sujtása olyan teher, amely ismétlődés esetén kisebb exisztenciákat létükben fenyeget. (Rupert Rezső: Eleget beszéltünk ez' ellen annál a javaslatnál!) Pedig ilyen eset egyszerű tudatlanságból és elnézésiből éppen a legkisebb, tehát a legkevésbbé teherbíró exisztenciáknál fordulhat elő. Egy ilyen jogerősen megállapított kisebb kihágásnál a következő díjakat írják elo: szemledíj 6 pengő, napidíj 12 pengő útiköltség átlagosan számítva 8 pengő, rendőri eljárási díj 6 pengő, összesen 32 pengő. Nagy kihágás esetén, amikor tehát vegyvizsgálat is van, ezek a díjak a következőképpen alakulnak: ellenőrzési díj 14 pengő, napidíj 12 pengő, útiköltség 8 pengő, végy vizsgálati díj 32 pengő, rendőri eljárási díj 6 pengő, összesen 72 pengő. Nagy kihágás esetén tehát az ellenőrzési díjak szerény számítás szerint 72 pengőre rúgnak. Ugyancsak magas a 16 pengőben megállapított vegyvizsgálati díj is. Ezek a vegyvizsgálati díjak egy vizsgálatnál is többször fordulnak elő; ha csak négy ilyen vizsgálatot veszek, akkor ez az összeg már 168 pengőre ugrik fel. Kívánatos volna, h'ogy ezek a vegyvizsálati díjak ne haladják meg a tényleges költségek mértékét. A díjak kapcsán felmerülhet az a kifogás is, hogy ezek nincsenek arányban az ugyancsak megcsappant horértékkel sem, — gondoljunk csak az 1933. évi 10 filléres iborárakra — pedig a törvény valószínűleg éppen a rugalmasság kedvéért utalja ezeknek a költségeknek és díjaknak megállapítását a rendeleti jog körébe. Elismerem, hogy ennek az elvnek a borárak folytonos változása folytán a gyakorlatban való megoldása bizonyos nehézségekbe ütközik, azonban éppen erre való tekintettel a borértéknek megfelelő méltányos átlagok figyelembevételével kell ezeket a rendeleti megállapításokat végezni. T. Ház! A bortörvény szigora ellep nincs és nem is lehet kifogás. A törvény végrehajtásánál azonban pontosan ügyelni kell arra, hogy ezeknek a kisebb exisztenciáknak,^ akik úgyis küzdenek a léttel, — hiszen a szűkebb Magyarországon igen elszaporodtak a kimérők és bortermelők a kereseti lehetőségek teljes hiánya folytán, és ezek rendszerint nagyon meg vannak elégedve akkor, ha a mindennapi kenyerüket megkeresik — az egyébként: is szigorú pénzbüntetés mellett még olyan költségekkel való megterhelése, amely anyagi létükben rendíti meg őket., nem helyes, nem méltányos és nem igazságos. (Ügy van balfelölJ Éppen ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az új bortörvény végrehajtási utasítása kapcsán méltóztassék ezeknek a hibáknak orvoslásáról gondoskodni, nekünk pedig ebben a tekintetben megnyugtató kijelentéseket tenni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az 1936 :V. te. végrehajtási utasítása most van kidolgozás alatt. Tény az, amit a t. képviselőtársam felsorolt, hogy a 2000/1929. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet 92. §-a alapján az az állapot állott fenn, amelyet ő itt vázolt, aminek ismétlésébe nem akarok itt belebocsátkozni. A végrehajtási utasításban tényleg szakítani akarok az eddigi állapottal. Annak előrebocsátása mellett, hogy magam részéről azon az elvi állásponton állok, hogy akik bort hamisítanak vagy a bort szabálytalanul kezelik, minél szigorúbb büntetésben részesüljenek. De tényleg igaz az, hogy a költségek kiszabásában egyenlőtlenségek és ennek következtében igazságtalanságok állottak elő. Most olyképpen kívánok intéz-