Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 193a február 27-én, csütörtökön. 27 vonni, ha az illetőt oly cselekmény miatt, amely^ szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül, háromízben jogerősen elítélték. En mindenesetre szeretném, ha az igen t. miniszter úr olyan kijelentést tenne, hogy ezt a szakaszt, illetőleg a szakasznak ezt a részét módosítja, helyesebben teljesen kiveszi a törvényjavaslatból, mert ez a szakasz, különösen az építőiparra nézve tragikussá válik. (Baross Endre: Miért?) Az építőiparnál ugyanis az a helyzet, hogy 1884 óta rendeletekkel szabályozzák az ipart, a rendeletek tömegét zúdították az építőiparosok nyakába, a rendeletekben maguk az illetékes hatóságok sem tudnak már eligazodni, nemhogy az egyszerű iparos el tudna bennük igazodni, aminek következménye, hogy a kőművesmestereket, a kőművesiparosokat igen sok városban rendkívül súlyos büntetésekkel sújtják. A legkisebb kihágásokért kontároknak nyilvánítják őket, az építőmesterekkel szembeni vállalkozásoknál, feljelentik és kihágásokért elítélik őket. Nem is kell három esztendő, bőven elég egy esztendő is, hogy egy törekvő, szorgalmas kőművesmesternek vagy kőművesiparosnak konkurrense akár 5—6 ilyen ítéletet is a nyakába akaszthasson. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Sárkány Ernő: Csak kontárnak lehet! Akinek van ipar jogosítványa, annak nem lehet. — Buehinger Manó: Nem veszélyes. Beiratkozik a Nep.-be és akkor rendben van!) Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt a szakaszt feltétlenül módosítsa, illetőleg ezeket a rendelkezéseket törölje a szakaszból. A- 20. és 21. §-ok a tanoncszerződések és a tanoncnevelés ügyét volnának hivatva rendezni. En mindenesetre felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a tanoncszerződtetésnek, a tanoncszerződések kötésének az a módja, hogy egy esztendőben meghatározott időben szerződtessenek tanoncokat, faluhelyen és kisebb városokban, mezőgazdasági városokban nem fog beválni. (Hertelendy Miklós: Az iskola vége és az iskola kezdete indokolja!) Ha ebben a tekintetben hoznak rendelkezést, az semmi esetre sem fog ártani, de azért nem szükséges, hogy a tanoncszerződéseket meghatározott időben kössék, hanem inkább azt kellene szabályozni, hogy amíg nincsen az iskolai félévnek vagy évnek kezdete, az a tanonc, ha 2—3 hónappal előbb is szerződtették, addig talán ne látogassa az iskolát, habár abból nincs nézetem szerint semmiféle különösebb baj — eddig sem volt — ha látogatta az iskolát. (Hertelendy Miklós: Nem látogathatj Si <H7J iskolát úgy, hogy tanonc is legyen!) En majd nagyon szívesen vitatkozom igen t. képviselőtársammal a folyósón erről a kérdésről, mert úgy látom, egyáltalában nem ért hozzá. (Hertelendy Miklós: Legyen szerencsém!) A tanoncidő szabályozásával kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy nem tartom helyesnek a tanoncidő felemelését. Megmondom őszintén, három esztendő bőségesen elég arra, bogy, ha a tanoncot a mesterségben foglalkoztatják, megtanulja a szakmát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: De kocsihúzónak használják!) Három esztendő feltétlenül elegendő erre, nem szükséges, hogy a tanoncidőt feljebb emeljék. Hat hónapot viszont kevésnek tartok és a hódmezővásárhelyi ipartestület vezetőségének is az a nézete és azt hiszem minden olyan ipartestületnek, ahol ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoztak, hogy nem lehet hat hónap alatt megtanulni egy szakmát (Farkas István: Akármilyen érettségije van!) még akkor sem, ha az illető úrnak érettségije van, vagy akár két-három diplomával is rendelkezik. (Meskó Rudolf: Két évi segédi munka!) Három esztendő alatt meg lehet tanulni, hat hónap alatt semmi körülmények között sem lehet. Ne méltóztassék azt mondani, hogy ott van a segédidő, hiszen még azok a fiatal segédek sem kapnak munkát, akik alapos kiképzésben részesültek. Még kevésbbé tud elhelyezkedni az, aki csak hat hónapig tanul egy ipart. Ma nem olyan a helyzet, különösen a kézműiparban, hogy ha valaki hat hónapig tanult egy szakmát és nem tudta megfelelően elsajátítani, el tudna helyezkedni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Hertelendy Miklós: Hagyják beszélni a szónokot!) Ezek a törvényjavaslat lényegesebb rendelkezései, amelyeket itt megemlítettem. Bizony ezek nem alkalmasak arra, hogy a kétségbeesés szélén álló iparosok tragikus sorsán segítsenek, nem alkalmasak arra, hogy helyzetüket megváltoztassák. Abban a viharban, amely a kézműiparosokat körülveszi, azt mondhatnám, csak gyenge suttogás ez a javaslat és bizony ebben a viharban nem hallja meg majd senki sem ezt a suttogást, nem veszi ezt majd senki sem észre, különösen nem veszik észre azok a hatalmas, nagy tőkével rendelkező vállalatok, amelyeknek versenye nyomja a kézműipart. (Baross Endre: Es a gazdának sem adják olcsóbban a patkót!) Nekem igen t. Képviselőház, beszélnem kell arról is, amiről egy szó sincs ebben a törvényjavaslatban, de amire szükség van. Már említettem a tőke kérdését, a forgótőke^ • hiányát, a hitel kérdését. Hitel nélkül, tőkével való rendelkezés nélkül a kézműipar nem veheti fel a küzdelmet azokkal az erős nagy ipari vállalatokkal, amelyek szemben állanak a kézműiparosokkal. A vidéki iparosok különösképpen nem jutnak hitelhez, hogy vállalataikat és üzleteiket lebonyolítsák. Ezt illetően kezeim között van egy kimutatás. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, ciZ ici hitelszerv, amelynek az volna a hivatása, hogy az iparosodat lássa el olcsó hitellel, 1925 és 1933 között mindössze 7347 kézműiparosnak nyújtott kölcsönt összesen 15'4 millió pengő összegben. A budapesti iparosoknak még ezen túl rendelkezésükre áll a Budapesti Kisipari Hitelintézet, a vidéki iparosság azonban teljesen hiteltámogatás nélkül van. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetére várna az a feladat, hogy a vidéki iparosok hitelellátását is megszervezze, hogy kiépítse az ipartestületek útján azokat a kisipari hitelszövetkezeteket, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy a kisiparosok vállalatait ellássák tőkével, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy az esetleges cedálásoknál a kisiparosokat ne fosszák ki. Ma, ha a kisiparos a bankokhoz fordul, azért, hogy gépeket szerezzen be, a bankokhoz fordul a vidéken azért, hogy az ő vállalkozásait, üzleteit lebonyolíthassa, akkor a hasznát elviszik. Nem elég tehát csak az, hogy Budapesten rendelkezésre álljon egy külön kisipari hitelintézet, amely, úgy látom, úgy értesülök, sokkal jobban látja el a dolgát, mint az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, a vidékre is ki kell terjeszteni a kisipari hitelszervezetet és a vidéki iparosokat is el kell látni olcsó hitellel. Hogy a nagy vállalatokkal szemben milyen 4*