Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-109

Az országgyűlés képviselőházának IC foól a munkás kesébe jut, 15% a cselédbér révén és körülbelül 20% egyéb munkabérek fejében. Csak 33%-ot véve alapul — amely százalék intenzíven kezelt birtoknál sokkal nagyobb — 138.600 holdnak az összbevétele az, amely elesik a munkás élete számára. És ha a mai viszonyok között is négy hoki nyers hozama annyi, amennyiből egy munkáscsalád megélhet, ez 34.600 munkás feleslegessé válását jelenti a termelési processzusban. Én alávetem ezeket a megállapításokat bármely kritikának. Méltóztassanak azokkal vitába szállani, de nem hiszem, hogy tévednék a számokban. Megállapításom szerint tehát az eredmény az, hogy míg önök 33.600 kisbirtokost telepíte

: nek le, ugyanakkor 34.600 munkás válik feleslegessé a termelési processzusban. Mit jelent ez? Ez jelenti, hogy numerice nem nyerünk semmit, ellenben társadalmi feszültség szempontjából mérhetetlenül rontjuk a jelenlegi helyzetet. Ha erre önök azt mondanák, hogy ez nagyon szép okfejtés, de hiszen a nagybirtok úgyis folyton porlik, ezt a folyamatot megállítani nem lehet, azt mondanák, hogy nincsteleneket úgysem lehet telepíteni, ezt bebizonyította annak idején a földreform, úgy ennek a nézetnek én határozottan ellentmondok, mert igaz, hogy vannak vidékek, ahol súlyos, nagy bajok vannak, de viszont van vidék, ahol ez a telepítés igenis eredménnyel járt és ahol tartják azt a földet, fizetik annak a bérét és az érte járó részleteket és akiknek eszük ágában sincs, hogy attól a földtől megváljanak. Kétségtelen, hogy állandó a folyamat, amely a nagybirtokot poriásnak veti alá és ez a processzus természetszerűleg rontja a nincstelenek életlehetőségeit, ha nem nincstelenek kezébe kerül a föld. Ha azonban ez igaz és ezen változtatni nem lehet, akkor a legnagyobb könnyelműség ezt a processzust siettetni, a legnagyobb könnyelműség még a magunk részéről is intézkedéseket tenni, hogy alkalmatlan időben, amikor a gazdasági konjunktúra egyáltalában nem teszi ezt lehetővé, siettessük ezt a processzust és kényszereszközökhöz nyúljunk, amelyek végeredményben ezeket a hátrányokat csak növelni alkalmasak. Ez a második nagy kifogásom a javaslattal szemben. Abszolúte perhorreszkálom ebből a szempontból a 8., 10. és 13. szakaszt. A 10. szakaszt azért is, mert mint Kallay Miklós t. barátom beszédében elmondotta, ez egy bíróilag elintézett kérdés, (tlgy van! a baloldalon.) amelyhez hozzányúlni legalább is a közönségnek a jogrendbe vetett hitét ci SS s. alá (Dulin Jenő: Ügy van! Megszűnik a jogbiztonság! — Egy hang jobbfelől: Talán mégsem!) és a javaslat szempontjából teljesen lényegtelen eredménnyel jár. Húszezer holdról van szó 25 év alatt, amelynek segítségével ezen a kérdésen a javaslat változtatni kíván. (Zaj. — Peyer Károly: Akasztott ember házában ne beszéljünk kötélről! Miért emlegetik a bíróságot? Tapintatlan dolog! — Elnök csenget.) Nincs szükség nézetem szerint kényszereszközökre, nincs szükség még a törvényjavaslat szempontjából sem, — ha annak álláspontjára helyezkedünk — azért, mert hiszen előrelátható, hogy olyan földkínálattal fog a kormány a következő húsz évben szembenállni, amely földkínálattal megbirkózni egyáltalában nem lesz képes. Mert nézzük csak itt is a számokat. A pénzintézeteknél van 50.000 hold árverésen szerzett föld, a vagyonváltság révén leadott és ki nem osztott földek területe 30.000 . ülése 1936 március 18-án, szerdán. 361 hold, itt lesz 15 millió erejéig leadandó és kiosztásra kerülő úgynevezett adóföld, körülbelül 35.000 hold, 400.000 holdon eladósodott nagybirtok van, amely nagybirtokból — maga a miniszter mondja az indokolásában — 200.000 hold oly mértékben van eladósodva, hogy a birtoknak nagy részét piacra kell hogy vigye, ez körülbelül megint százezer hold és van egy körülmény, amelyről a javaslat mélyen hallgat és amelyet sohasem említenek a túloldalról és ez az, hogy az a folyamat, amely a múltban mindig jelentkezett., ma is folyik, ma is aktuális: a nagybirtok mindig porlik, mégpedig osztályos egyességek folytán, kiházasítások folytán; szóval mindazon okokból, amelyek az életben szerepelnek és földek eladását jelentik, a nagybirtok ezután is fog porladni. Mennyit tett ki ez a porlás a múltban? 1916— 1921-ig, tehát a földreform előtt, 37.000 holdat évenként. Most csak két évről van a statisztikában erre nézve adat. Én ezeket feljegyezvén, megállapítottam, hogy két egymásután következő évben évenként 24.000 hold volt ez, a porlás, annak ellenére, hogy a földbirtokforgalom úgyszólván teljesen meg volt^ kötve, annak ellenére, hogy hitel nem volt és vevő sem volt, mert hiszen melyik kisbirtokos tudott a krízis idején földet vásárolni? Talán csak az, aki még a régi jobb időkben, a háborús időkben tudott félretenni egy kis pénzösszeget. Ennek ellenére évenkint 24.000 hold volt ez ,a porlás. Én nem veszek ekkora összeget, én csak 20.000 holdat veszek alapul. Ez 25 év alatt — amennyire ez a javaslat szól J

— 500.000 holdat jelent, amelyet fel kell majd vennie valamely kéznek és ha az állam nem veszi fel valamilyen módszerrel, nem igen hiszem, hogy legyén olyan hitelintézet, amely ezt a maga részére felvenni képes volna a közeljövőben, különösen akkor, amikor a javaslat mesterségesen kapcsolja, ki a hitelintézeteket és úgyszólván monopóliumot kreál a lebonyolítás számára az altruista (intézetek részére. 700.000 holdon felüli terület áll tehát rendelkezésrei minimálisan számítva a következő 25 évben. A pénzeszközök, amelyek ezzel szemben a kormánynak rendelkezésre fognak állni, 60 milliót tesznek ki, amely összegnek segítségével a kormány — ő maga mondja — 200.000 holdat akar készpénzen vásárolni, ugyanakkor, amikor 700.000 hold fog rendelkezésTe állni, tehát háromszor akkora terület. Már most a miniszter úr az indokolásiban, de a bizottsági tárgyalások alkalmával is azt mondotta, hogy a kisajátításra azért van szükség, azért van szükség kényszereszközökre, mert nem ott fog föld rendelkezésre állni, ahol neki arra szüksége van. En azt hiszem, hogy ha közelebbről nézzük ezt az érvet ennek alig van valamilyen alapja. En először egy argumentum ad hominem-et kívánok felhozni, amikor idézem Darányi Ignác volt földmívelésügyi .miniszter úrnak, a jelenlegi miniszter úr nagybátyjának törvényjavaslatát, amely 400 szakaszban a legkisebb részletekre kiterjedőleg szabályozta a telepítési és birtokpolitikái kérdéseket. Elnök: A képviselő úr beszédideíe lejárt. Gr. Bethlen István: Kérek egy órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítápt megadja. Méltóztassék folytatni. Gr. Bethlen István: T. Ház! Ennek a birtokpolitikának keresztülvitelére 120 milliót preliminált az akkori földmívelésügyi minisz55*