Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-108
348 Az országgyűlés képviselőházának 1 földre igényt tartó magyar embert földhöz tudjunk juttatni. Nagyon helyesen törekedett tehát ez a javaslat arra, hogy azt a magyar gazdát juttassa földhöz és pedig birtokának kiegészítése útján megélhetéséhez elegendő földhöz, aki saját kevés földjéből megélni nem tud, de a természetes kiválasztódás útján bebizonyította, hogy erre alkalmas. Készséggel elismerem, hogy vannak egyes helyek, ahol túlkínálat van földben, de nagyon sok hely van, például Dunántúlon, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő földmennyiség. A statisztikából azt látjuk, hogy a népességi statisztika éppen ezeken a helyeken a legkedvezőtlenebb és ha ezt párhuzamba vonom az amerikai kivándorlással, azt tapasztaljuk, hogy ez a két körülmény összefüggésben volt egymással, hiszen éppen a Dunántúl volt az, amely a legnagyobb részt adta ahhoz az 1"5 millió kivándorló magyar testvérünkhöz, akik ma Amerikában élnek s akik Newyorkot alvilág egyik legnagyobb magyar városává tették. Ugyanez volt a helyzet a horvát kivándorlásnál is. A Dunántúl volt a nagybirtok hazája, elsősorban a kötött nagybirtok hazája, ahol az esetben sem volt képes a magyar gazda földet vásárolni, ha rendelkezett a megvásárláshoz szükséges anyagi előfeltételekkel. A mai nehéz viszonyok mellett tehát éppen azért, hogy ne csináljunk az 1920. évi földbirtokpolitikához hasonló földbirtokpolitikát, ki kell választanunk azokat az egyéneket, akiket földhöz kívánunk juttatni, mégpedig azon az alapon, hogy azokat juttassuk földhöz, akiknek egyrészt bizonyos anyagi eszköz áll rendelkezésükre a föld megszerzéséhez, másrészt már a múltban bizonyságot tettek arról, hogy a kezükben lévő földet szeretik és hozzáértésüknél fogva meg is tudják művelni. Azokról az egyedekről van tehát szó, akiknek olyan kevés föld van ma a kezükön, hogy abból családjukat eltartani nem tudják, s akik éppen ezért a miunkáspiacot is nyomják, mert végeredményben főmegélhetésüket úgy biztosítják, hogy mint mezőgazdasági időszaki munkások, vagy részes-munkások jelentkeznek a munkapiacon. Figyelemreméltó az is, amit Eckhardt Tibor t. képviselőtársam mondott, hogy veszedelmet lát ebben a javaslatban azért, mert attól fél, hogy ez szembeállítja a magyar birtokosokat és a nincsteleneket, s a nincstelen földigénylő ki fog ülni a kapuja elé és azt fogja keresni, hogy melyik parcellát, melyik részt igényelje a birtokos földjéből. Szerény nézetem szerint ez nagy tévedés Eckhardt t. képviselőtársam részéről, (Ügy van! a középen.) mert magra a javaslat (határozottan azt mondja, hogy jogot nem- ad, csak lehetőséget ahhoz, hogy akinek a föld megszerzéséhez szükséges anyagi előfeltételei megvannak, az részese lehessen annak a magyar földnek, amelynek megmunkálására és megtartására alkalmas, hiszen éppen azért van ez bizonyos anyagi előfeltételekhez kötve. Méltóztassék megengedni, hogy azzal a megállapítással szemben, hogy ez a 30%-os készpénzfizetés aránytalanul .sok, megállapíthassam, hogy ez olyan kedvezményt biztosít a földet vásárolni szándékozóknak, amilyenre még a legjobb időkben sem mertek volna gondolni. Mert nagy dolog az, ha valaki a vételár 30%-ának lefizetésével már tulajdonjogot is szerez a földre. Ha minden anyagi feltétel nélkül volna megszerezhető a föld, és ha nem 8. ülése 1936 március 17-én, kedden. volna szükség arra, hogy az igénylő bizonyos összeggel rendelkezzék, akkor természetszerűleg jelentkeznének azok a káros és veszedelmes momentumok, amelyektől Eckhardt Tibor képviselőtársam is fél, hogy t. i. magyar földmívelő jogot fog formálni ahhoz, hogy a telepítési reform kapcsán földhöz jusson. Az indokolás meg is mondja, hogy ez nem földbirtokreform, vagyis nem azt jelenti, hogy olyan reformot, törvényt alkotunk, amelynek keretein belül máról holnapra minden jelentkezőt földhöz juttatunk. Méltóztassék elhinni, t. képviselőtársaim, magam is valószínűnek tartom, hogy ennek a javaslatnak a megalkotója, a földmívelésügyi miniszter úr volna a legboldogabb, ha olyan javaslattal jöhetne a mélyen t. Ház elé, amely javaslat lehetővé tenné azt, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság kérdéseit egyik napról a másikra megoldhassuk. Ez ideális helyzet volna, sajnos, azonban ilyen lehetőségeket még abban az esetben sem tudnánk teremteni, ha igénybe vennők azokat az eszközöket is, amelyekre Eckhardt Tibor t. képviselőtársam célzott, ő tudniillik arra célzott, hogy rendelkezésünkre állanak még különböző más anyagi eszközök is, mint például a biztosító társaságok alap- és tartaléktőkéi. Elismerem, hogy ezek bizonyos formák és lehetőségek között igénybevehetők volnának, ez azonban csak kölcsönnek volna tekinthető, amely kölcsönt végeredményben vissza kell fizetnie az államnak. Mindenesetre előállhat az a pillanat, amikor ezzel a problémával foglalkozni kell, de maga a földmennyiség hiánya is akadályozna minden ilyen megoldást. Ez a javaslat — ismétlem — nem maróiholnapra óhajtja elintézni ezt a problémát, hanem irányvonalat szab a földbirtokpolitika kérdésében, olyan irányvonalat, amely évtizedekre, sőt merem mondani, évtizedeken túl is megjelöli azt az utat, amelyen haladva ezek a mezőgazdasági problémák megoldhatók. Azt mondom, hogy ha 10—15 vagy 50—100 évvel ezelőtt jöttek volna ilyen birtokpolitikai elgondolással, talán segítettek volna a helyzeten. A mélyen t. túloldalról azt szokták mondani, hogy hol lesz a kormány 25 év múlva. Egy nemzetes államgondolatban élő embernek nem fontos, hogy egy kormány hol lesz 25 esztendő múlva; az a kérdés, hogy hol lesz a magyar nemzet 25 év múlva, (Ügy van! a jobboldalon.) az a kérdés, hogy azok a törvényjavaslatok, amelyekkel a problémák megoldása érdekében foglalkozunk, 25 esztendő múlva meg fogják-e hozni azt a gyümölcsöt, amelyet tőlük várunk. Mondom, ha 100 vagy 200 esztendővel ezelőtt jöttek volna ilyen birtokpolitikával s ha akkor egyelőre megfontolt, átgondolt, talán szerény keretekben mozgó, de pénzügyileg alátámasztott birtokpolitikát bevezettünk volna, akkor talán Trianon sem következett volna be. Ha mi a Felvidéken és Erdélyben a helyett, hogy idegenből behozott oláhokat és tótokat telepítettük volna mesterségesen, — sokszor magyar pénzen, mélyen t. Ház — akkor sokkal nehezebb lett volna a mai trianoni Magyarországot létrehozni és hiszem, hogy az a Magyarország, amelynek határain fajmagyar, színmagyar lakosság, gondolatban, lélekben élő magyarok helyezkedtek volna el, ellenállóbb ^ lett volna Trianonnal szemben, mint a mostani. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak elsősorban az az elgondolása, hogy a mai szerény keretek között, a lehetőséghez képest foglalkozzék annak a problémának a megoldásával,