Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-108

334 Az országgyűlés képviselőházának H terjeszteni (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormány, hogy minden éssaerű földbirtokpolitika előfeltételeként sürgősen terjesszen elő megfelelő javaslatot a Ház elé az ingatlan vagyont pusztító elviseUhetetlen közterh éknek a mezőgazdaság jövedelmezőségéhez mért leszállítása és az egyszoba-konyhás családi házak 'házadómentessége tárgyában.« (Felkiáltások jobb felől: Meg lesz! Meg van ígérve! Ütban van! — Horváth Zoltán: ígéret van elég! — Dinnyés Lajos: Meg kell csinálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Ha ez a határozati javaslatom semmi mást nem fog elérni, mint azt, aimit már elért hogy az igen < t. túlsó oldalon ülő ikép viselőtársaimnak e>gy jelentékeny része azt helyesli, (Felkiáltások jobb felől: Természetesen!) akkor már többé-kevésbbé elértem célomat ímert rátereltem a figyelmet egy közszükségletre. (Zaj. — Horváth Zoltán: A 95 pontban h enne van de nem váltják be! — Br. Berg Miksa: Megígérték azt is, hogy Scheítsik visszajön és nem jött vissza!.— Felkiáltások bal felől: Hallatlan! — Derültség és zaj) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Az adóproblémával egyformán fontos az agrárolló megjavítása, sőt lehető megszüntetése; annak az agrárollónak megszüntetése, amelyet a külföld legtöbb államában már valóban megszüntettek, annak az agrárollónak megszüntetése, amely a mezőgazdaság szempontjából tarthatatlan helyzetet teremt. Sokszor hallom kifogásolni, hogy a mezőgazdák legeladósodottab része védettséget kap az államtól. Hát a gyáripar a maga egészében nem él egy állandó védettség állapotában? Nemcsak a vámvédelem, hanem most már évek óta azok a devizakorlátozások, amelyek egyrészt teljesen mentesítik a külföldi versenytől, másrészt a belföldi fogyasztóközönséget teljes mértékben kiszolgáltatják (Müller Antal: Száz százalékig így van!) minden védelem nélkül, hiszen az iparügyi miniszter úr maga ismerte el, hogy az árvizsgáló bizottság működése nem kielégítő, az egész rendszer nem kielégítő, amely a gyáripari árakat szabályozza. Négy évvel ezelőtt ugyanerről a helyről hangzott el a kívánság, sőt követelés ebben az irányban és négy év múlva ugyanott vagyunk, ahol voltunk, vagy talán egy kicsit hátrább, mert hiszen textilben és szénben éppen most, az elmúlt hetekben, emelték újból az áirakat, azoknak a valutáris rendszabályoknak következményeként, .amelyeket a gyáripar a maga javára egyoldalúan kihasznál. Ez semmi körülmények között sem jogosult. (Dinnyés Lajos: Erre nincs pénzügyminiszteri ígéret?) Ma talán a vámtarifa leszállításának nincs konkrét és azonnali gyakorlati jelentősége, mert hiszen a vámtarifán kívül egyéb védettségek a gyáripar belföldi árpolitikáját úgyszólván teljesen szabadjára engedik. De ki kell mondanom azt a meggyőződésemet is, hogy elfogadható árnívót, a mezőgazdasági és ipari árak között megfelelő közeledést vámtarifáink megfelelő leszállítása nélkül intézményesen és állandóan elképzelni és biztosítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Dinnyés Lajos: Na kérem, itt az egység!) Négy évvel ezelőtt hangzottak el ugyanezek a követelések és sajnálattal látom, hogy az a kormányzat, amely oly sok irányban tud erélyt, néha még erőszakosságot is ^felmutatni, ebben a vonatkozásban a beletörődés 8. ülése 1936 március 17-én, kedden. vagy egyszerűen ' a barátságos figyelmeztetés álláspontján áll és mind mostanig — ezt kell mpndánom — nem tette meg a kötelességét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De beszélnem kell a gazdasági élet mobilizálásairól, elsősorban a mezőgazdaság mobilizálásáról is, tmert úgy érzem, ennek itt van az ideje, hiszen azok a faktorok, amelyek bizonyos átmeneti intézkedéseket talán indokoltak, ma már megszűntek. Valutánk^ma már stabilnak tekinthető, legalábbis reméleimí, hogy a kormányzat nem fogja tolerálni azokat az áremelő tendenciákat, amelyek egyedül ingathatnák meg valutánk stabilitását. De ugyancsak stabilnak kell már tekintenünk, sajnos, a belföldi agrároldalon az árnívót is, mert hiszen, hacsak európai méretű háború vgy pedig egy olyan vámközösség, amely a magyar 'mezőgazdaságnak vámmentesen védett piacot biztosítana, be nem következik, a mai világpiaci árak mellett a mezőgazdasági árszínvonal lényegesen már nem emelhető. Itt bizonyos stabil faktorokkal állunk szemben és én nem látom be az értelmét annak, miért kell még mindig moratoriális intézkedésekkel megkötni a gazdasági életnek azt a szabad tevékenységét, amely nélkül sem vállalkozási kedv, sem termelési bizonság, sem a gazdasági élet regenerálása el nem képzelhető. En nem! látom be, miért kellene beérnünk azzal az intézkedéssel, amelyet Teleki Mihály igen t. képviselőtársam iménti beszédében védeni próbált, amely az Ofb.-juttatottakat és a házhelySbez jutottakat nem egy stabil és végleges elintézés keretében juttatja biztos földeeskéhez és házacskához, hanem egy átmeneti megoldás során, amelynek során még mindig nyilvántartatnak azok a régi tartozások, amelyeknek borzalmas súlyáról majd leszek bátor itt konkrét adatokat is feltárni. Nem tudom miért kell használati díjak formájában fenntartani az ideiglenes jelleget, holott ha valahol, hát itt volna helyénvaló és éppen most ennek a javaslatnak tárgyalása során volna időszerű ennek a problémának megoldása, mert ez szervesen beletartozik ennek a kérdésnek rendezésébe. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nagyon leegyeszerűsítve akarom ide a t. Ház elé hozni azt a kérdést, hogy az előző földreformok során földhözjutottaknak és házhelyekhez jutottaknak miből áll ma a problémájuk, mi az a probléma amelyet mciiúlhatatlanul meg kell oldani. 297.000, tehát kerekszámban 300.000 egyént juttatttak földhöz. Körülbelül 500.000 holdat kapott ez a 300.000 egyén. Ezt a földet 300 millió pengő bekebelezett adósság terheli. A holdankinti teher — ezt a számot méltóztassék nagyon alaposan megjegyezni — 615 pengő. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! Borzasztó!) Egy adósra mindössze 1*7 katasztrális hold föld esik, az egy adósra eső adósságteher pedig 1022 pengőt tesz ki. Ez az a szituáció, amelyben él ma nem 30.000, hanem! 300.000 magyar család. Ilyen a helyzete 300.000 magyar családnak, ahol lényegesen kedvezőtlenebb szituáció is van, mert csak az országos átlag adja ki ezeket a számokat. T. Ház! Most, mialatt az újabb telepítési javaslatot tárgyaljuk, brutálisan és irgalmatlanul folyik ezeknek az egyéneknek a kitelepítése! Fel fogom majd tárni a konkrét adatokat, mégpedig nem az általam személyesen gyűjtött, hanem kizárólag a hivatalos adatokat. Méltóztassék majd ezeket meghallgatni, és azután határozni, vájjon nem elsőrendű