Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-107

322 Az országgyűlés képviselőházénak 107. akik a magyar falut ismerik, hogy ezt az embertípust ismerik-e kint? (Farkas István: Ezt nem ismerjük !) Mert én ezt az embertípust nem ismerem, és nem ismerem azt az embertípust sem, .akinek van 2—3—4000 pengő készpénz a zsebébe, és ne tudna azon a helyen, ahol van, a maga részére megfelelő földet vásárolni. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Legyen szerencsém, bemutatom a minisztériumiban!) Nagyon boldog leszek, ha fog mutatni nekem a miniszter úr ilyen embert. De még kevésbbé ismerem azt a magyar embertípust, aki ha ezekkel az ezer pengőkkel a zsebében nem tud vásárolni ott, ahol van, el fog vándorolni az ország másik részébe. Ezt íis be méltóztatik majd mutatni, miniszter úr? Megköszönném a meghívást ezeknek az embertípusoknak a bemutatására. (Eckhardt Tibor: Ezekre elég lesz a kétmillió pengő!) Nem ismeri a mi magyar fajtánkat az, aki ezeket a szabályokat hozta. Erre igazán elég lesz a kétmillió pengő, ezzel azonban nem fogunk nagy változtatásokat véghezvinni a magyar életben és a magyar föld konstrukciójában. Nem foglalkozom ezzel többet, hiszen ezek a péildák is mutatják, hogy ha más szakaszt nem is, ezt a szakaszt novelláris úton úgyis hamarosan meg kell változtatnunk, mert ennek j a szakasznak, ezeknek a feltételeknek az alap- i ján telepítés nem lesz. Elénk vita tárgya volt még a bizottságban a végrehajtás kérdése, a hatáskör szabályo- ! zása. Minden jogi kérdést és minden más kér- ; dés.t félretéve, nem értein^ hogy egy miniszter, j aki politikus és képviselő, merje vállalni azt ! a felelősséget, hogy hasonló és hasonló esetek- ! ben saját maga döntsön olyan kérdésekben, amelyekben eddig csak bizottságok, de a legtöbb esetben bíróságok döntöttek. A miniszter urat mindenesetre olyan embernek tartom, aki a legalkalmasabb minden ilyen döntésre, akinek a döntésében én magam mindig a legmeszszebbmenőleg megnyugszom, akinek döntését teljes bizalommal bírálom, de ne higyie a miniszter úr, hogy ez az ország részéről is így lesz. Nem lehet meg a bizalom optikája az ország egész népe részéről egy egyén, egy exponált politikus, végeredményben tehát egy nem független ember döntése iránt, nem lehet meg a bizalom optikája e döntésnek igazságossága iránt. (Eckhardt Tibor: Még tökéletes intéizkedés esetén sem!) Ügy van, mert nincs meg az elfogultság optikája. Ezért nézek én aggállyal ez elé az intézkedés elé. Azt hiszem, helyesebb volna, ha összevonva, azonnal ki méltóztatnék fejleszteni és nagyobb hatáskörrel felruházni a Telepítési Tanácsot és a Telepítési Igazgatóságot, életfogytiglan kinevezett elnökkel vagy kormánybiztossal az élén éis a hatáskört megfordítani úgy, hogy a kezdeményezés joga esetleg a miniszter úr felhívására e bizottságé legyen, és ez a, bizottság tegyen javaslatot a miniszter úrnak. Akkor nagyobb bizalommal tekintenénk a dolgokat, de még ennek a bizottságának is ugyanazzal a fellebbezési joggal kellene bírnia a független bírósághoz, mint amilyennel rendelkezik hasonló esetekben a magánfél. Tudom, hogy nem méltóztatik megváltoztatni a javaslatnak ezt az intézkedését, mégis elmondtam ezt a magam megnyugtatása végett, mert meggyőződésem szerint a dolgok gyors elintézésében változás nem állana be e .-miatt, de ja miniszter úr sok-sok nehéz, keserves helyzettől 'szabadulna meg. Tulajdonképpen furcsa a mi magyar menülése 1936 március 13-án, pénteken. talitásunk. Mindig úgy állítjuk oda a magyar földet, mint legnagyobb kincsünket, szentségünket, mindenünket. Most csinálunk egy antikapitalista törvényt és elsősorban a földdel bíró kapitalisták ellen fordulunk. Azt a kapitalizmust gyengítjük, amelyet agrárkapitalizmusnak nevezünk. Tulajdonképpen furcsa dolog ez. Hozunk egy rendelkezést, belenyúlunk a földtulajdonjogiba, de az eljárást nem független testületre, hanem a, kormányra bízzuk. A pénz: az más. Nem tangáljuk az egy ember által birtokolható összeg nagyságát, de a pénzzel való manipulációra külön szervet állítottunk fel. — nemcsak mi, hanem az egész világ — a független jegyibankot. A pénz: az egy szent dolog, amelyet a kormánytól függetleníteni kell. Helyes, hogy független jegybankot állítottunk fel. Nem lenne ez a, gondolat keresztülvihető magyar földünkkel kapcsolatosan is? Nem oly kincsbe ez nekünk, mint a pénz, amely szintén életere ennek a nemzetnek? De a föld az más, abba beleszólhat politika, abba beleszólhat protekció, abba 'beleszólhat könyörgés és fenyegetődzés? Igen kérem a, t. miniszter urakat, méltóztassanak megfontolni, hogy emeljék a magyar földet is arra a piedesztára, amelyre a pénzt ezekkel az intézkedésekkel an ár régen emelték. (Helyeslés a baloldalon.) Harmadszor azt mondottam, — és ezzel be is fejezem beszédemet — hogy politikai okokból nem fogadhatom el a javaslatot. Nem fogadhatom el, mert sok politikumot látok ebben a javaslatban, ami magában véve nem volna helytelen, ha egyetemes nemzeti politika lenne az a politika. S amikor magyar földről beszélek, amely mindnyájunké, amely eszmei tulajdona még annak is, aki nem telekkönyvi tulajdonosa, egy ilyen politikai belenyúlást, a magyar földdel szemben a politikai lehetőségeiknek ezt a megadását rendkívül veszélyesnek tartom. Azt látom, hogy lassankint hozzányúlunk minden problémához és csináljuk egymásután a törvényeket. Nem méltóztatik látni, hogy minden propaganda ellenére az ország alig figyel

1 erre? Nem méltóztatik látni, hogy hoztunk nagyjelentőségű törvényeket és az ország alig-alig törődött ezzel. (Dinnyés Lajos: A képviselőházzal sem törődik! — Zaj.) Ebben én nagy veszélyt látok: eltávolodunk az országtól, s a dolgok intézői és a nemzet között egy szakadék alakul ki. Egy ilyen szakadék kialakulása pedig mindig a nehéz idők elkövetkezésének a jele. Igen t. képviselőtársaim, nem érnek ezek a gépiesen gyártott törvények semmit és nem ér a parlamenti többség, a stabil és erős kormányzat sem semmit, ha az országban az atmoszféra nem megfelelő. {Egy hang a jobboldalon: Húsz faluról volt annakidején szó! — Zaj. — A húsz falut méltóztatik említeni?) Mondottam, hogy én három évvel ezelőtt benyújtottam a tervezetemet. El nem fogadásának az okai és tényezői közelebb állnaík a képviselő úrhoz, mint énhozzám. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang a jobboldalon: Akkor éppen úgy nem volt pénz, amint most sines!) Ahhoz nem kellett egy krajcár sem, képviselő úr. (Zaj.) Azt mondottam, t. képviselőtársaim: aggodalommal nézem, hogy ebben az országban egy nagyon nehéz, nagyon súlyos atmoszféra alakul ki. Méltóztassanak elhinni^ hogy nem ér a legstabilabb, legerősebb kormányzat, még parlamenti többség mellett sem semmit, ha az ország atmoszférája napról-napra és hónap-