Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

22 Az országgyűlés képviselőházának 97. ehhez hozzávesszük azt, hogy Diósgyőrött a megélhetés is lényegesen kedvezőbb és olcsóbb, mint Budapesten, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a gyárvezetőség nagyon helyesen járt el, hogy amikor egy ilyen kisebb jelentőségű jutalom szétosztásáról volt szó, akkor elsősorban a sokkal hátrányosabb helyzetben levő budapesti munkásokat részesítette előnyben. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a tisztviselők dolgát illeti, bátorkodom megjegyezni, hogy a gyárnak jobb foglalkoztatása a munkásoknak tényleg jelentett kereseti többletet, a tisztviselőknek azonban nem, mert ezek havidíjasok, ezeknek tehát a jobb foglalkoztatás csak több munkát jelentett, úgyhogy ebben a tekintetben is, azt hiszem, méltányos volt a gyár vezetőségének elhatározása, amikor a tisztviselőket úgy, mint az azelőtti években, kivétel nélkül részesítette nagyon szerény karácsonyi jutalomban. Koncedálom, hogy ez rendkívül fájdalmas dolog és a magam részéről is örömmel járultam volna hozzá a gyárvezetőség olyan propozieiójához, hogy ezeket a diósgyőri munkásokat is, akiknek kereseti viszonyai — mint említettem — lényegesen jobbak, mint a budapestieké, részesítse bizonyos segélyben. Sajnos, a gyár anyagi helyzete a jutalmazásnak ezt a kiterjesztését nem engedte meg. Éppen ezért, amikor a kormányzat és a gyár vezetősége mindent elkövet ennek a gyárnak mielőbbi talpraállítása érdekében, amikor helyesen méltóztatott megjegyezni, hogy a gyár régi, ellavult berendezései rendkívül nagy áldozatot igényelnek, hogy azokat modernizáljuk, felfrissítsük, akkor megvagyok róla győződve, hogy a diósgyőri munkásság is be fogja látni a gyár szorult helyzetét és méltányolja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a gyár vezetősége eddig is kifejtett és amelyeknek látható eredményei máris jelentkeztek az ő kereseti viszonyaik javulásában. Kérem, szíveskedjenek válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga! Reisinger Ferenc: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr válaszában elismerte azt a tényt, amelyről én interpelláltam. Az a tárgyilagosság és a miniszter úrnak az a jóindulata, amely hangjából kicsendült, nem kerülte el az én figyelmemet sem. (vitéz Scheftsik György: Suttogó bariton! — Derültség.) Scheftsik képviselő úr előbb a közigazgatási bírósággal intézze el a dolgát. (Horváth Zoltán: A hattyúdalát énekli: kijátssza még a hangját! — Propper Sándor: Addig nem illik mozogni sem! — vitéz Scheftsik György: De sokáig kellett gondolkozni ezen! — Propper Sándor: Amíg tisztába teszik, addig hallgasson! — Derültség. — ; vitéz Scheftsik György: Miért, kollega úr? — j Derültség. — Farkas István: A kollega urat nem csendőrök választották meg, mint uraságodat! — Zaj.) Tessék csendben lenni, mert nem birom hanggal. (Kölcsey István: Elég baj!) Én a fejemet töltöttem és nem a hangomat tágítottam eddig! (Derültség.) Az iparügyi miniszter úr megállapítja, hogy a diósgyőri vasgyárban a munkások többet kerestek, mint a budapesti állami gépgyárban. Nem tudom azonban, hogy amikor ezt az adatot közölték a miniszter úrral, közölték-e azt is, hogy a diósgyőri állami vasgyárban nem 8 órát dolgoznak, hanem 12 órát, sőt vanities e 1936 február 26-án, szerdán. nak üzemek, ahol még ennél is hosszabb a munkaidő. Nem normális napi munkaidő mellett keresték tehát ezt a keresetüket. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De szívesen dolgoznának a pestiek is többet! — Farkas István: Munkásokat tessék felvenni! — Zaj.) Erre az álláspontra, amit a miniszter úr -mond, nem lehet helyezkedni- Ez az egyik dolog. Ha valamivel többet kerestek, anint néhány évvel ezelőtt, aimi végeredményben nem sok a pestiek számára, — azt hiszem., méltóztatnak elismerni, hogy nem sok a diósgyőriek számára sem — ennek ellenére nem fognak takarékba rakni belőle semmit. (Farkas István: Fizessenek többet, hogy több kenyeret és húst vehessenek! Követeljék ezt az agráriusok is!) Ha -mégis valamivel többet kerestek imost ebben az elmúlt évben, kétségtelen, hogy ehhez a túlhajtott munkaidő is hozzájárult. A munkásság szorgalma és hajszolása is (kétségtelenül hozzájárult ehhez a többkeresethez. En azonban a nagy igazságtalanságot lalbban látom, hogy azok a tisztviselők, akik 1935-ben kaptak karácsonyi segélyt, ezek a tisztviselők megkapták a fizetésüket iákkor is, amik or az ipari munkás és segédmunkás a diósgyőri vasgyárban ideiglenesen szabadságolva volt vagy valamit dolgozott és keresett, mint a legelsőrendű szakmunkások: az öntők, az esztergályosok és lakatosok, havi 40—50—60 pengőt. A tisztviselők, miután azoknak havi fixfizetésük van, felvették a fizetésüket ezekben a szomorú, dekonjunktúrás esztendőkben is » ennek ellenére a tisztviselők, a havidíjasok végig megkapták a karácsonyi segélyt akkor is és most is, ellenben az ipari munkások nem. Mondhatnék egy viccet, politizálhatnék és mondhatnám azt, hogy a, miniszter úr válaszát nem veszem, tudomásul. Azokat a képviselő urakat, akik tőlem ezt várják, előre megkontrázom és azt mondom: tekintettel arra,Jaogy látóim az iparügyi miniszter úrnál a jóindulatot s arra való számítással és hivatkozással, hogy amennyiben az üzem ebben az évben is hasznosan fog dolgozni, ezúttal figyelembe fogja venni az általaim elmondottakat és a munkásokat jövőben nem fogják a karácsonyi segélynél mellőzni, én a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak néhány megjegyzést szeretnék tenni Reisinger Ferenc képviselő úr felszólalására. Elismerem, hogy a diósgyőri munkások jobb keresete abból -származott, hogy több munkaidőt teljesítettek, ezt válaszomban meg is említettem. A helyzet tudniillik az, hogy a diósgyőri gyár és általában az állaani gépgyárak az elmúlt krizises évek alatt a munkásságot rendkívül kevéssé tudták, foglalkoztatni, kicsi volt a munkások keresete és őszintén szólva, túlságosan el vannak adósodva. Most, hogy a gyárnak a konjunktúrája — mondjuk — egy kissé megindult, a gyárvezetőség az előtt a helyzet előtt állott, hogy vagy engedi a 'munkásságot kicsit többet keresni, vagy pedig új munkásokat állít be a gyárba. Új imunkás oknak a belállítása egy átmeneti konjunkturális munkaalkalomnál nem indokolt és éppen ezért a gyárvezetéséig mély szociális érzésről tett tanúságot, midőn megengedte a munkásoknak, hogy a munkaidőt túl-