Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-97

22 Az országgyűlés képviselőházának 97. ehhez hozzávesszük azt, hogy Diósgyőrött a megélhetés is lényegesen kedvezőbb és olcsóbb, mint Budapesten, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a gyárvezetőség nagyon helyesen járt el, hogy amikor egy ilyen kisebb jelentőségű ju­talom szétosztásáról volt szó, akkor elsősor­ban a sokkal hátrányosabb helyzetben levő budapesti munkásokat részesítette előnyben. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a tisztviselők dolgát illeti, bátorko­dom megjegyezni, hogy a gyárnak jobb foglal­koztatása a munkásoknak tényleg jelentett ke­reseti többletet, a tisztviselőknek azonban nem, mert ezek havidíjasok, ezeknek tehát a jobb foglalkoztatás csak több munkát jelentett, úgyhogy ebben a tekintetben is, azt hiszem, méltányos volt a gyár vezetőségének elhatáro­zása, amikor a tisztviselőket úgy, mint az az­előtti években, kivétel nélkül részesítette na­gyon szerény karácsonyi jutalomban. Koncedálom, hogy ez rendkívül fájdalmas dolog és a magam részéről is örömmel járul­tam volna hozzá a gyárvezetőség olyan propo­zieiójához, hogy ezeket a diósgyőri munkáso­kat is, akiknek kereseti viszonyai — mint em­lítettem — lényegesen jobbak, mint a budapes­tieké, részesítse bizonyos segélyben. Sajnos, a gyár anyagi helyzete a jutalmazásnak ezt a kiterjesztését nem engedte meg. Éppen ezért, amikor a kormányzat és a gyár vezetősége mindent elkövet ennek a gyár­nak mielőbbi talpraállítása érdekében, amikor helyesen méltóztatott megjegyezni, hogy a gyár régi, ellavult berendezései rendkívül nagy áldozatot igényelnek, hogy azokat modernizáljuk, felfrissítsük, akkor meg­vagyok róla győződve, hogy a diósgyőri mun­kásság is be fogja látni a gyár szorult helyze­tét és méltányolja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a gyár vezetősége eddig is kifejtett és amelyeknek látható eredményei máris je­lentkeztek az ő kereseti viszonyaik javulá­sában. Kérem, szíveskedjenek válaszomat tudo­másul venni. (Elénk helyeslés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga! Reisinger Ferenc: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr válaszában elismerte azt a tényt, amelyről én interpelláltam. Az a tárgyilagos­ság és a miniszter úrnak az a jóindulata, amely hangjából kicsendült, nem kerülte el az én figyelmemet sem. (vitéz Scheftsik György: Suttogó bariton! — Derültség.) Scheftsik kép­viselő úr előbb a közigazgatási bírósággal in­tézze el a dolgát. (Horváth Zoltán: A hattyú­dalát énekli: kijátssza még a hangját! — Prop­per Sándor: Addig nem illik mozogni sem! — vitéz Scheftsik György: De sokáig kellett gon­dolkozni ezen! — Propper Sándor: Amíg tisz­tába teszik, addig hallgasson! — Derültség. — ; vitéz Scheftsik György: Miért, kollega úr? — j Derültség. — Farkas István: A kollega urat nem csendőrök választották meg, mint urasá­godat! — Zaj.) Tessék csendben lenni, mert nem birom hanggal. (Kölcsey István: Elég baj!) Én a fejemet töltöttem és nem a hango­mat tágítottam eddig! (Derültség.) Az iparügyi miniszter úr megállapítja, hogy a diósgyőri vasgyárban a munkások töb­bet kerestek, mint a budapesti állami gépgyár­ban. Nem tudom azonban, hogy amikor ezt az adatot közölték a miniszter úrral, közölték-e azt is, hogy a diósgyőri állami vasgyárban nem 8 órát dolgoznak, hanem 12 órát, sőt van­ities e 1936 február 26-án, szerdán. nak üzemek, ahol még ennél is hosszabb a munkaidő. Nem normális napi munkaidő mellett ke­resték tehát ezt a keresetüket. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De szívesen dolgoz­nának a pestiek is többet! — Farkas István: Munkásokat tessék felvenni! — Zaj.) Erre az álláspontra, amit a miniszter úr -mond, nem lehet helyezkedni- Ez az egyik dolog. Ha vala­mivel többet kerestek, anint néhány évvel ez­előtt, aimi végeredményben nem sok a pestiek számára, — azt hiszem., méltóztatnak elismerni, hogy nem sok a diósgyőriek számára sem — ennek ellenére nem fognak takarékba rakni belőle semmit. (Farkas István: Fizessenek töb­bet, hogy több kenyeret és húst vehessenek! Követeljék ezt az agráriusok is!) Ha -mégis valamivel többet kerestek imost ebben az elmúlt évben, kétségtelen, hogy ehhez a túlhajtott munkaidő is hozzájárult. A munkásság szor­galma és hajszolása is (kétségtelenül hozzájá­rult ehhez a többkeresethez. En azonban a nagy igazságtalanságot lalbban látom, hogy azok a tisztviselők, akik 1935-ben kaptak kará­csonyi segélyt, ezek a tisztviselők megkapták a fizetésüket iákkor is, amik or az ipari munkás és segédmunkás a diósgyőri vasgyárban ideig­lenesen szabadságolva volt vagy valamit dolgozott és keresett, mint a legelsőrendű szak­munkások: az öntők, az esztergályosok és laka­tosok, havi 40—50—60 pengőt. A tisztviselők, miután azoknak havi fixfizetésük van, felvet­ték a fizetésüket ezekben a szomorú, dekon­junktúrás esztendőkben is » ennek ellenére a tisztviselők, a havidíjasok végig megkapták a karácsonyi segélyt akkor is és most is, ellen­ben az ipari munkások nem. Mondhatnék egy viccet, politizálhatnék és mondhatnám azt, hogy a, miniszter úr válaszát nem veszem, tudomásul. Azokat a képviselő urakat, akik tőlem ezt várják, előre megkont­rázom és azt mondom: tekintettel arra,Jaogy látóim az iparügyi miniszter úrnál a jóindu­latot s arra való számítással és hivatkozással, hogy amennyiben az üzem ebben az évben is hasznosan fog dolgozni, ezúttal figyelembe fogja venni az általaim elmondottakat és a munkásokat jövőben nem fogják a karácsonyi segélynél mellőzni, én a miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Csak néhány megjegyzést sze­retnék tenni Reisinger Ferenc képviselő úr fel­szólalására. Elismerem, hogy a diósgyőri mun­kások jobb keresete abból -származott, hogy több munkaidőt teljesítettek, ezt válaszomban meg is említettem. A helyzet tudniillik az, hogy a diósgyőri gyár és általában az állaani gépgyárak az elmúlt krizises évek alatt a munkásságot rendkívül kevéssé tudták, foglal­koztatni, kicsi volt a munkások keresete és őszintén szólva, túlságosan el vannak adó­sodva. Most, hogy a gyárnak a konjunktúrája — mondjuk — egy kissé megindult, a gyár­vezetőség az előtt a helyzet előtt állott, hogy vagy engedi a 'munkásságot kicsit többet ke­resni, vagy pedig új munkásokat állít be a gyárba. Új imunkás oknak a belállítása egy át­meneti konjunkturális munkaalkalomnál nem indokolt és éppen ezért a gyárvezetéséig mély szociális érzésről tett tanúságot, midőn meg­engedte a munkásoknak, hogy a munkaidőt túl-

Next

/
Thumbnails
Contents