Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

290 Az országgyűlés képviselőházának 106 Exiszteneiákról van szó egy ilyen fegyelmi eljárásban, és különben is magának a hatalomnak is érdeke, hogy jól informáltan döntsön, és a védelem minden eszközének felhasználásával védekezhessék a vádlott. Megnyugtatóbb a miniszterre nézve is a döntés, ha előtte van a bizonyítási matéria és ha dönt, akkor legalább lelkiismeretében megnyugodva dönthet jobbra vagy balra, míg ha a fegyelmi szabályok szükkeblűek, nem engednek elég teret a védelemre, vagy nincs bennük semmiféle biztosíték arra nézve, hogy a vádlott kifejtheti a védelmet, akkor cabinet-justitia előtt állunk, amelynek kártevései, Justizmorde ai fenyegetik ezeket a szerencsétlen embereket, akiket esetleg valami politikai okból, politikai hajszából kergetnek bele egy ilyen fegyelmi eljárásba. (Egy hang a középen: Politikai hajsza? — Dinnyés Lajos: Ugyan, kérem, naiv lélek!) Nagy súlyt helyeznék azonkívül arra is, hogy még az 1929:XXX. tc.-kel szemben is biztosíttassák a vádlottnak az a joga, hogy a belügyminisztérium fegyelmi tanácsa előtt védője útján is védekezhessék. Nem helyeslem ugyanis az ezzel kapcsolatos módosítást. A miniszter úr szempontjából is sokkal jobb, ha ott egy ilyen fegyelmi bizottság dönt, mint ahogyan az önkormányzati tisztviselők ügyében is ez történik. Azt szeretném, hogy maradjon meg csak az általam módosított szöveg, de viszont fogadja el a miniszter úr még azt a kiegészítést, hogy a belügyminisztériumban a másodfokú fegyelmi hatóság előtt is felszólalhasson a vádlott védője. Nem tudom ugyanis, hogyan hozhatták meg azt a törvényt, hogyan maradhatott benne az 1929:XXX te. 88. §-ában az az abszurdum, az a nonsens, hogy a vádlott elmehet oda a fegyelmi bíróság, fegyelmi hatóság elé, elmehet az ügyvédje, a védője is, de a kettő közül csak maga a vádlott fél szólalhat fel, az ügyvédje azonban nem. Volt is erre esetem. Egyszer egy jegyzőt védtem egy ilyen eljárás során és Nagy Emil volt képviselőtársunk ugyancsak egy jegyzőt védett. Elmentünk a belügyminisztériumba, hogy majd ellátjuk a védői tisztet. Megkérdeztem Nagy Emilt: »Miért jöttél?« Magamról ugyanis már körülbelül tudtam, hogy hiába jöttem, mert odahaza előbb megnéztem ezt a' szakaszt. Nagy Emil azt felelte kérdésemre: »Hát miért jöttem volna? Védeni jöttem ezt az embert.« Mondom: »Nagyon tévedsz, te nem védheted, mert a feled majd felszólalhat, de neked nincsen jogod felszólalni .« »Hát ez tiszta lehetetlenség« — válaszolta Nagy Emil. Mondom: »Gyere, hogy erről a lehetetlenségről meggyőződjünk, menjünk be Blaha Sándor államtitkár úrhoz és kérdezzük meg, hogy a belügyminisztérium hogyan értelmezi ezt a rendelkezést.« Hát a belügyminisztérium úgy értelmezte, hogy a vádlott maga felszólalhat, de ügyvédje, védője nem szólalhat fel. Nota bene, a két vádlott közül az egyik szélhüdött volt és nem tudott beszélni, ö tehát beszélhetett volna, neki joga lett volna beszélni, de nem tudott, ügyvédjének pedig, aki tudott volna beszélni és aki értett is a dologhoz, nem volt felszólalási joga. Csak a belügyminiszter úrnak válik dicsőségére, ha ezt a jogi abszurdumot, ezt a szörnyszülöttet kitörölteti a törvényből és ezzel elégtételt ad az ügyvédi karnak is, mert tényleg lehetetlen megsérteni ezzel az ügyvédi kart. De egyébként a dolog értelme ellen is van az, hogy ott ügyvéd ne szólalhasson fel, ha már egyszer a védelmet ellátja. , '. ülése ldS6 március 12-én, csütörtökön. Kérném az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ezekhez a gyakorlati életből is vett módosításokhoz hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik Cseh-Szombathy László képviselő úr! Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! A bizottsági tárgyalás során arra kértem, a belügyminiszter urat, hogy ennek a szakasznak 1. bekezdését módosítsa oda, hogy ha a fegyelmi: eljárás elrendelésének a jogát meg is hagyjuk ennek a három fórumnak a kezén, de legalább az állástól való felfüggesztés jogát a maga számára tartsa fenn. A belügyminiszter úr akkor azt mondta, hogy e felett a kérdés felett még gondolkozni fog. Ügy érzem, lehetetlenség a nehéz körülmények között, gyakran sok meg nem értéssel küzködő hatósági orvos fölé három olyan felettes hatóságot állítani, amelynek mindegyike jogosult őt állásától is felfüggeszteni. Arra is kértem a belügyminiszter urat, adja meg a tisztiorvosoknak a lehetőséget, hogy amennyiben bizonyos intézkedéseke^ a közegészségügy érdekeivel ellenkezőnek találnak, úgy azok ellen közvetlenül őhozzá fellebbezhessenek. A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy erre nincsen szükség, mert hiszen megvan a közvetlen kontaktus közte és az illető tisztiorvosok között. En azonban attól félek, hogy ha az a tisztiorvos megkerülve a maga felettes hatóságait, egyenesen a belügyminiszter úrhoz fordul, amikor a közegészségügy valami sérelmet szenved, abban az esetben a főispán, vagy a közigazgatási bizottság fogja majd magát és azt mondja, hogy megkerülte a szolgálati utat, fegyelmi eljárást indít tehát ellene és esetleg állásától is felfüggeszti. A fegyelmi eljárás megindítása önmagában esetleg még csak olyan dolog, amely nagyobb anyagi bajokkal az illetőre nem jár, ha azonban állásától is felfüggesztik, az már olyan súlyos lépés, amelynek messzemenő kihatásai lehetnek. Szükségét látom tehát annak, hogy ezt a jogot a 'belügyminiszter úr maga gyakorolja, hiszen neki módjában van beszerezni az iratokat és azok alapján dönteni. A döntés ez esetben olyan lesz, amelyben meg fog nyugodni mindenki. így tulajdonképpen a tiszti főorvost és tisztiorvost nagyon kellemetlen helyzettől szabadítjuk meg, kellemetlen vexatú rátol mentesíthetjük és megvan legalább az a nyugodt tudata, hogy felette olyan fórum intézkedik, amely mindenféle mellékkörülményektől elvonatkoztatva tudja a maga ítéleteit meghozni. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a módosító indítványomat szíveskedjék magáévá tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Soltész János képviselő úr. Soltész János: T. Ház! Csatlakozom Dinnyés Lajos és Rupert Rezső képviselőtársaim indítványaihoz. Teszem azt annyival is inkább, mert az orvos szakkérdésekkel foglalkozik és ez a szakasz olyan főispánnak, ad hatalmlat felette, aki egyáltalában nem is ért ezekhez, tehát a magam részéről szintén veszélyesnek tartom. Találkoztam már olyan főispánnal, akinek egész iskolai végzettsége-négy polgári volt, vagy akinek csak érettségije volt, de olyan főispánnal, aki orvosi szakkérdésekhez értene, omég nem találkoztam. '.. Ezt a szakaszt tehát a magam részéről szintén veszéyesnek és károsnak látom közegészségügyi szempontból, de az orvosi tekintély szempontjá1 ból is.