Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ü (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem!) Én csak felvetem ezt a kérdést, méltóztassék gondolkodni felette t. belügyminiszter úr, mert tényleg ma az a helyzet, hogy azon a címen, hogy az orvos segélynyújtásra köteles, a kiszálló tisztiorvost csomó beteg ember veszi körül és ha nem gyógyít, nem vizsgál, kiátkozzák egész családját, egész rokonságát, sőt őt magát is. Erről lehet beszélni és ezt valami rendelkezéssel ebben a törvényjavaslatban valami útonmódon meg lehet akadályozni, (vitéz Kozm* Miklós belügyminiszter: Nem törvénybe való!) Ügy érzem, hogy kötelességem volt ezt a kérdést az életből vett tapasztalatok alapján idehozni, hogy a miniszter úr legyen szíves ezt a kérdést is megfontolás tárgyává tenni. A már elfogadott 1. §-ban le van fektetve, hogy a hatósági orvosi szolgálatot rendeletben fogja a belügyminiszter úr megállapítani. Itt arra szeretném az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni, hogy itt legyen tekintettel azokra a bizonyos eljövendő törvényekre, amelyeknek alapjait volt szíves előttünk ismertetni és különösen éppen a falusi egészségi szolgálat érdekében a községi orvosok kinevezésénél vigyázzon arra, hogy a szakszerűségi szempontok érvényesüljenek. Ennek a kérdésnek szabályozását megelőzőleg még egy fontos kérdésre szeretném felhívni a belügyminiszter úr figyelmét. Méltóztassék itt tekintetbe venni a bábák kérdését is, hogy ezek alkalmazásánál is a szakvélemények legyenek döntőek, nem pedig a sógorság és komaság. És még egyet. Nagyon sok község van, ahol diplomás orvos működik, de a halottkém! vizsgálatokat még ma is laikus emberek végzik. Nagyon kérném ezeknek az anomáliáknak mielőbbi megszüntetését és nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat a végrehajtási utasításban legyen szíves megfelelően honorálni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Cseh-Szombathy képviselő úrnak azt az indítványát, hogy a törvényben mondjuk ki, milyen arányban legyenek egymáshoz a VI—

V., illetőleg a VII—

VIII. fizetési osztályokba kerülő tisztiorvosok, illetőleg főorvosok, nem fogadhatom el és nem tehetem magamévá, mert egy törvény sincs, amely bármely kategóriára nézve törvényben állapítaná meg ezt az arányszámot. Ezt nem is lehet megtenni, ez költségvetési kérdés s ez az arányszám a költségvetésben minden évben jelentkezni fog és akkor a t. Háznak módjában lesz hozzászólni ehhez a kérdéshez, de ezt egyszersmindenkorra törvényben megállapítani nem lehet, erre nézve semmi precedens nincs a magyar törvények között. Ennek következtében nem tudom elfogadni ezt az indítványt. Ami Tóth Pál t. képviselőtársam propozíoióját illeti az orvosi szolgálat teljesítése közben különleges okokból — járvány stb. — elhalt orvosok hozzátartozóinak ellátását éis nyugdíjellátását illeti, e tekintetben nincs szükség arra, hogy ebben^ a törvényben bármiféle új rendszabályt statuáljunk, mert az 1876 : XIV. te. intézkedik erről, 'azután pedig az 1928 : II. te. 4. §-a szabályozza ennek a régi elavult törvénynek azt a részét, amely valorizációs kérdéssé vált időköziben. Ennek következtében ninosi 'szükség arra,, hogy bármiféle intézkedés történjék itt ebben a törvényben. Ami Dinnyés Lajos képviselő' úr aggályát lése 1936 március 12-én, csütörtökönt. 287 illeti, hogy a tisztiorvos és a tisztifőorvos az elsősegélynyújtásra is igénybe vétetik, a törvényjavaslat kifejezetten kimondja, hogy neki magánorvosi gyakorlatot folytatnia nem szabad. A nragánorvosi gyakorlat fogalmába tartozik a szegénybetegek gyógyítása is, ennek következtében a tisztiorvosnál és a tisztifőorvosnál semmiféle szegenyh eteg nem jelentkezhetik gyógyítás végett, mert az nem az illető hivatása, arra való a községi orvos, akinek ez kötelessége (Egy hang a jobboldalon: A kenyere is!) és a kenyere is. Ha előfordul is, hogy valaki elsősegély címén próbál ennél a két magasabb kategóriájú orvosnál orvosi (Segélyben részesülni, ez nem olyan kérdés, amelyet törvényben kell szabályozni, mert ez praxis kérdése. Az elsősegély fogalma nem is vonatkozhat tömeges esetekre, mert elsősegélyt természetesen akkor nyújt az orvos, ha valakit •szerencsétlenség' ér, ha valakinél vérzés vagy más hasonló eset áll be, de ha egy beteg bemegy a tisztiorvoshoz vagy tisztifőorvoshoz azért, mert tudja, hogy ott van a községben, ez nem első segély, ez első kezelés és nem első segélynyújtás. Ennélfogva kérem a t. Házat, méltóztassék a szakaszt változatlanul elfogadni. Elnök: Kíván még valaki a 4. §-hoz hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát lezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. § első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelenteim, ki. Kérdem, méltóztatik-e a 4. § első bekezdése után a Cseh-Szombathy László képviselő úr által javasolt pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a pótlást nem fogadta el. A 4. § második és harmadik bekezdése meg nem támadtatván, azokat elfogadottnak jelentem ki Kérdem, méltóztatik-e a 4. § negyedik bekezdését eredeti szövegében elfogadni, szemben Tóth Pál képviselő úr módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. § negyedik bekezdését eredeti szövegezésében fogadta el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa as 5. §-t). Elnök: Cseh-Szombathy. László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Ház! Az 5. § első bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): »M. kir. tisztifőorvossá azt lehet kinevezni, aki legalább 5 évig tisztiorvosként működött.« Ugyanennek a bekezdésnek második mondata megkontrázza úgyszólván az első mondat intézkedéseit, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amennyiben azt mondja, hogy (olvassa): »Ettől a kelléktől a jelen törvény hatálybalépésétől számított öt év alatt el lehet tekinteni.« Mólyen t. Ház! Tekintettel arra, hogy 25 ilyen m. kir. tisztifőorvosi állás van az országban, nem tartom valószínűnek azt, hogy ne találjunk a*íok között a tisztiorvosok között, akik évek hosszú során át dolgoztak, akik begyakorolták magukat, akiknek megvan a szaktudásuk és szakképzettségük ahhoz, hogy ezt a nehéz és felelősségteljes pozíciót megfelelő módon el tudják látni, legalább 25 olyan embert, akivel ezt az állást megfelelő módon be tudnánk tölteni. Miután nekem az az érzésem, hogy ezeknek az állásoknak betöltésénél első-