Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1936 március 12-én, csütörtökön. 281 érzőlelkű ember is: Gesztelyi Nagy László kamarai igazgató megállapítja, hogy ezeken a területeken, amely területeken több, mint másfélmillió lélek lakik, osak 19 orvos gondoskodik a*pegészségügyi ellátásról, 19 orvos lakik kint másfélmillió ember között és 19 orvosnak a feladata volna, hogy ezzel a hatalmas nagy területtel, a rendkívül rossz útviszonyokkal és ezeken a területeken uralkodó különböző babonás tévhitekkel megküzdjön és az egészségügyi ellátást ezen a nagy területen ellássa. Hódmezővásárhelyen, az én városomban, ahol egészségügyi tekintetekben nem lehet az állapotokat általában rosszaknak mondani, 26.000 lélek él tanyákon a népszámlálások idején, a téli időben. Ez a száma nyáron sokkal nagyobb, meghaladja a 30.000-ret, tehát a lakosságnak több mint a fele nyári időben kint tartózkodik a tanyákon. Ezen a nagy területen 26.000 lélek egészségügyi gondozása négy orvosra van bízva s a négy orvos közül csak ikettő lakik kinn a tanyán, csak kettő részére van megfelelő lakás, a másik kettő csak időközönként kocsizik ki a tanyai részre és ott meghatározott időben rendel és igyekszik a lakosságnak rendelkezésére állni. Ennek a két orvosnak nem tudott a város — nehéz anyagi helyzetében — lakásokat építeni, bármennyire erőltették is azt a lakosság köréből. De vannak a városi külterületnek, a tanyai résznek hatalmas nagy területei, amelyek teljesen orvosi gondozás nélkül állanak. Pedig a tanyákon a nehéz munka következtében mennyi betegségnek vannak kitéve az emberek! A nyári súlyos munka, a rossz táplálkozás, a rossz ivóvíz következtében mennyi betegségnek vannak ezeken a területeken kitéve az emberek. A felnőttek is, hát még a gyermekek, akik kilométerekről gyalogolnak el a téli időben az iskolába! Mennyi betegséget szednek össze és mennyire rászorulnának az orvosi gondozásra éppen ezen a területen, amelyre — sajnálattal látom — ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan sem gondoltak. A miniszter úr beszéde sem árult el semmiféle tervet az illetékesek részéről, hogy talán ezen a téren is történik majd valami. A külterületeken, a tanyarészeken szüléseknél szülésznő nem áll rendelkezésre, hozzá nem értő szomszédnők segítenek a szülőnőnek és ahol van is szülésznő, ott sincs meg a lehetőség a legprimitívebb egészségügyi szabályok betartására sem. Ha egy ilyen kültelki szülésznővel beszél az ember, megborzad, olyan dolgokat mondanak el. A legegyszerűbb egészségügyi intézkedéseket sem tudják betartani. Nincs megfelelő mosdótál sem, amelyben megtisztíthatnák magukat. Nincs lepedő, nincs fehérnemű a gyermekeknek. Városokban még csak úgy-ahogy gondoskodnak már ezekről a Stefánia útján, vándorládák útján és a szóm szed vagy valaki más tud segíteni, de ezeken a területeken, ahol sokszor a tanyák is félkilométerre vagy még nagyobb távolságra vannak egymástól, a legkétségbeejtőbb helyzetben, szörnyű körülmények között szülik meg az anyák gyermekeiket. (Tóth Pál: Behozhatok már a szülőotthonokba ingyen! A mentőautó is ingyen szállítja be az anyát a tanyáról!) Ez, igen t. képviselőtársam, elméletben nagyon szépen hangzik. De hol vannak ezek a szülőotthonok? Nagyon szépen hangzik, hogy a mentőautó behozhatja, de hogyan közelítse meg a mentőautó azokat a tanyákat, ahova a szülésznőket, — hogy egyebet ne mondjak — sokszor lóháton viszik el a szülőnőhöz, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. kocsival nem lehet az úton járni. (Farkas István: 40 kilométeres körzetben nincs telefon!) Nincs telefon sem, Hódmezővásárhely határában négy külterületi gócponton van csak telefon, a többi helyről nem is tudják a mentőket értesíteni. Ezeken a legborzalmasabb területeken kellene elsősorban egészségügyi gondozást létesíteni. (Br. Berg Miksa: Másutt is!) Arról is lehetne beszélni e törvényjavaslattal kapcsolatosan, — hiszen ezt illetően a miniszter úr beszéde kétségtelanül biztatást adott — hogy bizony a bábaképzés sem kifogástalan Magyarországon és én e tekintetben hivatkozhatom Tauffer professzor úr megállapítására, hogy 5883 bába közül, akik ma gyakorlatot folytatnak, 2000 nem felel meg testi és szellemi fogyatékossága miatt. Ezen a területen is — a bábaképzés területén — egészen gyors, megfelelő lépésekre volna szükség, hogy legalább képzett intelligens szülésznők álljanak rendelkezésre. De nemcsak képzett és intelligens szülésznőkre lenne szükség, hanem gondoskodni kellene arról is, hogy ezek a szülésznők azokon a területeken legyenek alkalmazva, amely területeken a legnagyobb szükség lenne reájuk, legalább ők legyenek ott, ha már orvosok nem állnak rendelkezésre. Gondoskodni kellene arról is, hogy ezek a külterületi szülésznők megfelelő lakást is kapjanak és hogy megfelelő felszereléssel legyenek ellátva, mert azok a szegény külterületi emberek sok esetben nem rendelkeznek még mosdótállal sem. Fel kellene tehát szerelni ezeket a szülésznőket ilyen eszközökkel is és vándorládákkal és gondoskodni kellene arról is, hogy babakelengyét is kapjanak ezeken a területeken azok, akik erre rá vannak szorulva. T. Ház! Az államtitkár úr előbb hivatkozott beszédében kiterjesztett ezekre a kérdésekre és azon a tanyakongresszuson előterjesztett határozati javaslatában többek között a következőket mondta (olvassa): »A tanyai lakosság egészségvédelmének különböző ágai — az anya- és csecsemővédelem, az iskolaegészségügyi munka és a tuberkulotikusok gondozása — a tanyakongresszus véleménye szerint célszerűen és gazdaságosan csak egymással kapcsolatban egy orvos és egy egészségügyi védőnő útján oldhatók meg. A tanyákon alkalmazandó egészségügyi védőnő legyen kiképezve az otthonfekvő betegek ápolásában is. A tanyai központokban megfelelő betegápolási cikkekből kisebb raktárak volnának létesítendők, amelyekből a tanító vagy a védőnő adja kölcsön a betegeknek a szükséges cikkeket.« Az államtitkár úr határozati javaslatában kiterjeszkedett ezekre a kérdésekre. Ismételten fel kell tehát tennem a kérdést: ha ilyen jól látják ezt a problémát a maga meztelenségében, a maga borzalmasságában, akkor miért nem történt gondoskodás ezzel a javaslattal kapcsolatosan a tanyai lakosság egészségügyének a védelmére is? Hiszen nemcsak olyan emberek élnek ezekben a tanyai házakban, akik feleségüket a szülés előtt elhelyezhetik a városokban lévő szülőotthonokban vagy előre bevihetik a kórházba is, hanem sokan élnek ezeken a tanyákon és ezekben a tanyai házakban olyanok is, akik az utolsó pillanatig nem mozdulhatnak el otthonról. Például az anya nem mozdulhat el, mert ott vannak a kisebb gyermekei. Hiszen éppen ezek a tanyai területek azok, ahova még nem tört be az egyke! Ezek a területek azok, ahol a legtöbb gyermeket lehet találni! És ki meri állítani, hogy annak az 42