Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-106

276 Az országgyűlés képviselőházának 10t helyet ebben az állami szolgálatban. (Zaj jobbfelol.) Amikor ez a kérdés !ki van szakítva egy általános közegészségügyi komplexusból, nagyon különösnek, takarónak tartom ezt a javaslatot, ismeretlen, vagy nagyon is ismert célok szolgálatában és ezért ezt magam és pártom nevében el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólnivitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Amikor az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatot beterjesztettem, a t. túloldalról több helyről elhangzott az a megjegyzés, hogy az a javaslat nem kenyérjayaslat, az a javaslat nem öleli fel mindazoknak a kérdéseknek rendezését,, amelyeknek rendezése az ország egészségügyi szempontjából szükséges. En akkor (kijelentettem, hogy az a javaslat nem készült kenyér javaslatnak, úgyszintén nem céloztam semmiféle egészségügyi kérdés megoldását sem, hanem ' tisztán és kizárólag azt célozta, — ami a nevében is benne volt — hogy az orvosi kamara anegalkottassék. Azután egy kisebb jelentőségű javaslattal jöttem, amellyel kapcsolatban szintén elhangzott az a felszólalás, — ez a javaslat a rendőrlegénység hozzátartozóinaik betegség esetében való kezeléséról szóló törvényjavaslat volt — hogy ez sem oldja meg azokat a [kérdéseket,, amelyek megoldásra várnak. Ugyanez a vád megismétlődött most is, amidőn de facto egy olyan javaslatot hoztam, amelyről véleményem az, hogy egyrészt kenyérjavaslat is, — ki fogom fejteni, hogy miért — másrészt pedig ez a javaslat tényleg első lépés közegészségünk újjárendezése útján. Hogy egy triviális hasonlattal éljek,, (belekapcsolódva egy felszólalási)a: egyes elhangzott kívánalmak olyanok, mintha valaki azt kívánja, hogy &gy ebédet, amely hát fogásból áll, összekeverjenek és egyszerre egyenek aneg. En fogásonként kívánom ezt az ebédet szervírozni; ez az első fogás. Mielőtt rátérnék erre a részre, (Farkas István: Tulajdonképpen mikor lesz vége az ebédnek? — FelMáltások balfelal: Ez a balfogás! — Peyer Károly: Mikor jön a fekete leves?) a feketeleves megjegyzést vártam,, (Zaj. — Elnök csenget.) előre fogom bocsátani, hogy milyen javaslatokkal kíván még jönni a kormány egészségügyi téren. Ezek a javaslatok, amelyek résziben már készen vannak, részben pedig inunkáhan állanak és annakidején a parlament elé fognak kerülni, a követkeizők: az egészségügyi központi főhatóságról, az egészségvédelemről,, ápolásügyről és jóléti gondozásról, a szülészetről, a gyógyszerészeti ügyről, a fertőző betegségek elleni küzdelemről, az iskolaegészségügyről, az országos mentésügyről szóló javaslatok és ide tartozik bizonyos vonatkozásban az egykére vonatkozó törvényjavaslat is. Méltóztassék megengedni,, hogy — mielőtt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra áttérnék — általános 'tájékoztatás végett és azért, hogy mindenkinek képe lehessen arról az elgondolásról, amelynek ez a törvényjavaslat valóban része csak, körülbelül hatodrésze, röviden, pár szóval ismertessem: hogyan,, milyen keretben és milyen céllal képzelem el a különféle egészségügyi törvénytervezeteket, amelyek majd javaslat, formájában ide fognak kerülni. Az első: az egészségügyi központi főhatósáig kérdése. A felszólalások folyamán két képviselő úr részéről is elhangzott kérdés, hogy ennek a problémának, rendezése miért nincs 'benne a most tárgyalt törvényjavaslat '. ülése 1936 március 12-én, csütörtökön, keretében. Ilyen kérdés feltevésére azért került sor,, mert az eredeti tervezetben de facto szó volt erről a kérdésről. Szerettem volna ezt a központi vagy csúcsszervet és a dolognak a perifériális részét a mostani törvényjavaslatban összekapcsolni, kénytelen voltam azonban elejteni ezt a gondolatot,, mert nem akartam még ki nem forrott, kellően meg nem beszélt és elő nem készített törvényjavaslattal elhamarkodottan jönni. Ez a kérdés nem olyan egyszerű, noha két megoldási formája is lehet. Az egészségügy a 'belügyminiszter vezetésére lévén bízva és azért ő lévén felelős ilyen szerv kimunkálásába és megalkotásába belügyminisztérium keretén 'belül egyszerű ügybeosztás formájában történhetne meg, ennek élete azonban csak addig tartana,, amíg másik miniszter nem jön és szükségesnek nem tartja azt 'felborítani. De lehet ilyen szervet alkotmányjogi szellemünknek megfelelően, törvénnyel úgy statuálni, hogy az végleg olyan formában maradjon meg, ahogyan tervezték és azt megváltoztatni csak újabb törvényalkotás révén lehessen. Mivel ez a kérdés, amelybe alkotmányjogi aggodalom is vegyült, érzésem szerint nem volt kellően előkészítve, azért az eredetig tervezet elejéről kivettem az erre vonatkozó három szakaszt. Erre azonban vissza fogok térníi; szabályozása azonban nem sürgős, mert egészségügyi 'berendezkedésünknek nem az a hibája, mintha a központi szerv valamilyen formában nem funkcionált volna jól, hanem — ha hibáról beszélhetünk — inkább az volt a hiba, hogy a perifériális szervek nem voltak kellően kiépítve. A törvényjavaslat egyik célja az, hogy ezek a perifériális szervek megfelelő rendszerbe foglalva kiépíttessenek. Másodikként említettem az egészségvédelemről, ápolásügyről és jóléti gondozásról szóló törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat fog majd vonatkozni a járások egészségügyi felkészítésére. Mint méltóztatnak tudni, bizonyos, hogy ilyen berendezkedésekkel már a járások nagy része rendelkezik, de nem teljes mértékben, ezért 10 éves terv keretébe foglaltuk ezeknek a szükséges intézményeknek teljes kiépítését. A Stefánia, az anyaság momentumától a szülésen keresztül a gyermekápolás proibléimáját is — 3 éves korig — megoldotta. Ide be kell kapcsolni következő etappként a 3—6 éves gyermekek 'gondozását. Erről a kultuszminiszter úrral folytatok jelenleg tárgyalásokat. Ezeknek az ügyeknek központjába az óvodákat akarjuk (beállítani amelyek nemcsak nevelési intézmények lesznek, hanem egészségügyi intézményekké is fognak válni. (Helyeslés a közéven.) Azután következik az iskolásgyermekek gondozása, maga a védőnői intézmény, amely kitűnően bevált és amelyet a pénzügyi helyzetnek megfelelően gyorsítva igyekszünk bevezetni, egyszóval, mindazoknak a kérdéseknek a megoldása, amelyek egy járás területén a közegészségügyet hivatottak szolgálni. Idetartoznék az ápolásügy rendezése is, jelenleg Magyarországon ápolónőkiképzés folyik, még pedig jól,, de kismértékben. Ma még az a helyzet, hogy ápolónőnek elmehet bárki, aki magában erre hivatást érez, vagy elhelyezkedni kíván, még akkor is, ha kellő tudása, felkészültsége és előkészítettsége erre az igen szép és nehéz feladatra nincs meg. Ápolónőképzésre tehát szükség van. Vannak bizonyos jóléti akciók és intézmények, amelyek nem egészségügyi