Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

228 Az országgyűlés képviselőházának 1 kesfővárosi kórházak nyújtják az operációt és a kórházi ellátást a falusi lakosságnak. Mint mondottam, 2875 község van, ahol meg kell ezeket az egészségvédelmi rendelkezéseket szervezni, hogy pedig az egészségvédelmi szervezet irányát megállapíthassuk, elsősorban a bajok kútforrását kell megnéznünk, azt, hogy melyek azok a betegségek, amelyek legnagyobb mértékben okozói a halálozásoknak. Azt látjuk, — és ezek megcáfolhatatlan adatok — hogy a tuberkulózis, a tüdő- és mellhártyagyulladás mintegy 30'6%ban fordul elő mint halálozási ok, a gyermekágyi láz, gyengeség, angolkór, bélgyulladás 14 '2% -ban, fertőző betegségek 4 "3%-ban, a többi halálozási ok pedig kisebb százalékban fordul elő. Nagyon természetes tehát, hogyha egészségvédelmi intézkedéseinket helyes irányba akarjuk terelni és megfelelő módon akarjuk az egészségügyi védelmet keresztülvinni, akkor ez a három fontos betegségkomplexum az, amely ellen a legerősebben kell küzdenünk. Ahogyan az egészségvédelem meg van szervezve a vidéken az ország különböző területein, a tuberkulózis ellenig küzdelem — a statisztikát hívom tanúbizonyságul — ténylegesen ma odavezet, hogy mint mondottam, körülbelül 18—20% a halálozás a tuberkulózisban. Elismerem, t. miniszter úr, hogy az anyaés csecsemővédelein terén is, a lehetőség szerint és az anyagi viszonyok megengedte mértékben elkövettek mindent, ez azonban még mindig édeskevés a magyar jövő,, a magyar egészség ßs a magyar nemzet szemponjából. Ami e téren a mintajárások tekintetében történt, ezt tágítani es fejleszteni kell. A költségvetésben azt látjuk, — és ezt szomorúan kell megállapítanom — hogy Cavallier József adatai szerint, amelyek az Egészségpolitikai Szemlében jelentek meg, 1929/1930-ban a fejkvóta, a fejenkénti átlag az egészségügyi kiadásokból 3.38 pengő volt, 1934/1935-ben ez az összeg egy pengővel leesett és 2'36 pengőt tett ki. T. Képviselőház! A magyar egészségügyet és általában egészségvédelmi intézkedéseink szervezetét van hivatva ez a kerettörvény bizonyos mértékben rendezni. A törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról szól és miként az 1. § első és második bekezdése mondja, a hatósági orvosi szolgálatot a magyar királyi tisztifőorvosok, a magyar királyi tisztiorvosok, a városi orvosok, a községi orvosok és a körorvosok, a fővárosban pedig a tisztifőorvios, ia tisztiorvosok és a kerületi orvosok látják el. A szakasz negyedik bekezdése azt mondja, hogy magyar királyi tisztifőorvosi, m. kir. tisztiorvosi és város orvosi állásra, valamint székesfővárosi tisztifőorvosi, tisztiorvosi és kerületi orvosi állásra csak azt lehet alkalmazni, aki a tisztiorvosi vizsgát sikerrel letette. T. Képviselőház! A kerületi orvosi állás körülbelül megfelel a a községi orvosi állásnak, sőt bizonyos mértékben az csak kurativ a fővárosi életben és nem tudom megérteni, hogy miért követelik meg a tisztiorvosi vizsgát, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem követeljük, el van ejtve! — Helyeslés a baloldalon.) Az egész törvényjavaslat punctum saliensét én is a 2. § második bekezdésében látom, amely azt mondja (olvassa): »A m. kir. tisztifőorvos a törvényhatóság első tisztviselőjének, a m. kir. tisztiorvos pedig a főszolgabírónak és a meh. ülése 1936 március 10-én, kedden, gyei város polgármesterének szakközege, őket azonban a belügyminiszter közvetlenül is utasíthatja.« Ennek a szövegnek a megváltoztatására módosító indítványt voltam bátor beadni, amelyben azt kérem a t. belügyminiszter úrtól, hogy méltóztassék a »polgármesterének« szó után a »mellérendelt« szót beszúrni, miáltal a szöveg úgy szólna: »...a megyei város polgármesterének 'mellérendelt szakközege«. Ezt éppen a szövegnek ez után következő részéből kifolyólag voltam bátor indítványozni, amely azt mondja, hogy a belügyminiszter közvetlenül is utasíthatj cl clZ illető tiszti főorvost és tisztiorvoskat. Éppen azért kérem a »mellérendelt« szó beiktatását, mert az orvos szakkérdésekben jár el, szakkérdésekben tárgyal, szakkérdésekben intézkedik és dönt. Amint tudjuk, az alispán és a főszolgabíró elsősorban jogászemberek és a múltban is számtalan példa volt arra, hogy mivel mint alárendelt közeg szerepelt a tisztiorvos a járásnál, vagy a megyei tisztifőőorvos az alispán mellett, sok esetben különböző kontroverziák keletkeztek és az egészségügy rovására meg volt bénítva minden ténykedése annak a járási tisztiorvosnak, aki, ha a főszolgabíróval esetleg nem volt valami kitüntető jóbaráti viszonyban, nem kapta meg az aláírt intézkedést, esetleg nem hagyták jóvá intézkedését. Mélyen t. belügyminiszter úr, ezek a kérdések és annak a tisztiorvosnak az intézkedési jogköre ^ nagyobbrészt, sőt tisztán és kizárólag szakkérdések és én nem tudom aláírni azt a megállapítást, hogy az a tisztifőorvos, vagy tisztiorvos, akinek orvosi diplomája van, éppen egészségügyi szakkérdésekben a főszolgabírónak és az alispánnak alárendelt közege legyen, különösen akkor, amikor orvosi nevelésünk és orvosi karunk anynyira kiváló. Tudomásom szerint, t. belügyminiszter úr, az állategészségügy terén teljesen másként van ez a kérdés elintézve, nincs annyira függő viszonyban az állategészségügy kérdése, mint az emberegészségügy kérdése, mert államo^ sítva lévén az állategészségügy, nincs annyi beleszólása a főszolgabírónak, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De van, pontosan ugyanaz!) Bármennyire elismerem azt a tárgyilagosságot, amellyel a főszolgabírói kar bizonyos kérdéseket tekint, mégis éppen mert az a járási tisztiorvos vagy a megyei tisztifőorvos ilyen szakkérdésekben dönt, nem tartom megengedhetőnek, nem tartom célravezetőnek és helyesnek azt, hogy szakkérdésekben az utolsó szó joga és az intézkedés joga éppen a jogászi végzettséggel rendelkező főszolgabírónak és alispánnak legyen meg. A 2. § harmadik bekezdésében az van, hogy a megyei tisztifőorvos szakszerűség képviselete címén tagja a törvényhatósági bizottságnak és tagja a közigazgatási bizottságnak. E téren szintén módosítást nyújtottam be, amelyben kérem, hogy méltóztassék még bevenni azt is, hogy a kisgyűlésnek is tagja marad a vármegyei tisztifőorvos, mert eddig is már tagja és mert éppen a vármegyei kisgyűlés a törvényhatóság életében olyan fontos szerepet játszik, hogy ott a vármegyei tisztifőorvosnak tagsági joggal kell bírnia. Jogfosztásnak tekintem azt, hogy éppen most, ennek az új törvénynek életbelépésekor a vármegyei ^tisztifőorvosnak már meglévő jogát megvonják és ő a kisgyűlésnek nem lehet tagja. A 4. § azt mondja ki, hogy: »A m. kir. tisztifőorvosokat és a m. kir. tisztiorvosokat