Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-104

216 Az országgyűlés képviselőházának 1 az ország területének egy részére aa egész lakosságnak, vagy a lakosság egy részének kötelező védőoltások elrendelése dolgában világos jogszabály állíttassák fel, mert addig csak az 1876. évi XIV. te:. 81. és 157. Va tette lehetővé azt, bogy az egyes törvényhatóságok saját területükön a járványok megelőzése, illetőleg továbbterjedésének megakadályozása érdekében a, szükséges intézkedéseket megtehessék; az eljárási szabályok 'komplikáltsága, nehézkessége azonban annyira megnehezítette a végrehajtást, hogy járvány esetében a járvány elfojtása, vagy továbbterjedésének megakadályozása teljesen biztosítva soha nem volt. Csak utalok itt arra, hogy •. fertőző betegség fellépése esetén a betegség járványszerű voltát a törvényhatóság egészségügyi bizottságának van joga megállapítani, amely ebben az esetben járványbizottsággá alakul át és mint ilyen rendeli el a szüksége védelmi intézkedéseket. Sürgős természetű intézkedések elrendelésére egy több tagból álló bizottság semmi szín alatt sem alkalmas, hiszen a bizottságot előbb Össze kell hívni, hogy határozhasson. Ez a szakaz egyébként a kolera, a pestis, a difteria és a hastífusz elleni kötelező védőoltásokról rendelkezik. Igaz ugyan, hogy a kolera és hastífusz ezidőszerint nem igen fenyegeti országunkat, de e betegségek behureolásának veszélye és lehetősége teljesen kizárva nincs. Szükséges tehát, hogy a kötelező védelmi intézkedések keretébe ez a két fertőző betegség is bevonassék. A difteria elleni védőoltás ma már úgyszólván az egész ország területén el van rendelve — egy pár törvényhatóság kivételével — de indokolt és feltétlenül kívánatos, hogy a rendelkezés joga éppen az egységes vezetés és egységes irányítás elvénél fogva ebben a tekintetben is az országos egészségügyi főhatóság számára legyen biztosítva. A világháború tanulságai bebizonyították, hogy mit jelent a hastífusz elleni védőoltások értéke. Mindaddig ugyanis, amíg a hadvezetőség a hadsereg számára nem rendelte el a védőoltást, a hastífusz borzalmas pusztításokat vitt véghez katonáink soraiban. Ennek a védőoltásnak értékét a mai időkben sem szabad lekicsinyleni, hiszen kötudomású, hogy a hastífusz egyes vidékeken még most is évenkint fellép és a megbetegedéseknek körülbelül 10%-a rendszerint halálos kimenetelű szokott lenni. Szükséges tehát, hogy az egészségügyi adminisztráció ebben a tekintetben is a prevenció jegyében tevékenykedjék és pedig az országos központi egészségügyi főhatóság irányítása mellett. Végül a 20. §~al kívánok röviden foglalkozni és ezzel a törvényjavaslat részletes ismertetését be is fejezem. A m. kir. belügyminiszter úr az egészségvédelmi szolgálat országos kiépítéséit egy tíz évre terjedő munkaprogramm keretében kívánja megvalósítani. Ezzel kapcsolatosan olyan kiadások merülnek fel, amelyeknek fedezéséről valamiképpen gondoskodni kell. Ezért vált tehát szükségessé az 1928 :XIX. te. 38. §-a hatodik bekezdésének olyan módosítása, amely lehetővé teszi azt, hogy az ebadóból befolyó jövedelem 50%-a„ ame lyet ez a most említett törvényszakasz csak 1938^ végéig engedett át közegészségügyi célra, továbbra is felhasználható legyen^ ezekre a célokra. Egyébként az itt kieső bevételek pótlásáról csakis az állampolgárok újabb megterhelésével lehetett volna gondoskodni, ezt pedig a mai súlyos és amúgy is nehezen elvisel4. ülése 1936 március 10-én, kedden. hető adóterhek Emellett a kormányzat mindenképpen elkerülni kívánta. Tisztelt Képviselőház! Befejezvén a törvényjavaslat ismertetését, elérkeztem beszédem végéhez. Igyekeztem a törvényjavaslat benyújtásának szükségszerűségét f megindokolni, annak intencióit megvilágítani és igyekeztem magát a javaslatot a tőlem telhető alapossággal és részletességgel megismertetni. Tudatában vagyok magam is annak, hogy ha elfogadjuk annak a ma már általánosságban vallott felfogásnak helyességét és igazságát, hogy közegészségügyi közigazgatásunk megjavításának, sőt tovább megyek — mert hiszen erre volna tulajdonképpen szükség — tökéletessétételének ha nem is egyetlen, de egyik legfontosabb alapfeltétele az egészségügyi szolgálatot ellátó hatósági orvosi kar államosítása és ezáltal és ezzel egyidejűleg az egészségügyi politikában az egységes vezetés és egységes irányítás érvényesülésének és a közegészségügyre vonatkozó jogszabályok egyöntetű végrehajtásának biztosítása, úgy ez a törvényjavaslat, amely ebben a tekintetben, amint már mondottam — sajnos — pénzügyi és államháztartási okokból egyelőre csak részleges eredményeket ihoz, — tökéletes alkotásnak nem tekinthető; mégis egy bátor kezdeményező lépés azonban annak a kérdésnek a megoldása terén, amelyhez miindezideig hozzányúlni vagy nem mertek, vagy nem akartak, bár ez a kérdés évtizedek óta hazajáró kísértetként nyugtalanította nemcsak a szakorvosi társadalmat és a tudományos köröket, hanem az egész magyar közéletet is. Ezért üdvözlőim melegen ezt a törvényjavaslatot és üdvözlöm a magyar királyi belügyminiszter^ urat, hogy ezzel a törvényjavaslattal a törvényhozás elé jött és a magam részéről tisztelettel kérem a javaslatnak mind általánosságban, mind részleteiben való elfogadását. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: Igen t. Képviselőház! Ez alkalommal nem akarok a régi parlamenti szokáshoz ragaszkodni, hogy a mélyen t. előadó úr fejtegetéseire a választ rögtön beszédem elején adjam meg. Gergelyffy igen t. képviselőtársamnak, mint előadónak feladata a dolog természetéből kifolyólag nem lehet más

; mint rámutatni a javaslat előnyös oldalára es hangsúlyozni azokat az előnyöket, amelyek ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a községeszségügyet és az érdekelt orvosi rétegeknek mind hatásköri, mind pedig gazdasági érdekeit kedvezően érintik. Ezzel szemben nekem, mint az ellenzék vezérszónokának, kötelességem az érem másik oldalát megmutatni. Teljesen tárgyilagos bírálatot kívánok gyakorolni és elismerve az egyes intézkedések helyes és célszerű voltát, mégis elsősorban kötelességem rámutatni az egyes rendelkezésekben rejlő esetleges hiányokra, esetleg egyes intézkedéseknek helytelen vagy elégtelen voltára. Ilyenformán az én megállapításaim általánosságban és részleteiben tartalmazni fogják a feleletet azokra a momentumokra is, amelyekre az előadó úr beszédének folyamán kitért és amelyeket hangsúlyozott. Végtelenül nehezemre esik nekem, az orvosnak, hogy immár másodízben kell elutasító álláspontra helyezkednem egy olyan javaslat-