Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

192 Az országgyűlés képviselőházának IC számának óriási emelkedése, a termelésnek megtöbbszöröződése,. a munkabéreknek meg­többszöröződése, változatlan élelmiszerárak mel­lett, tehát a gazdasági jólét minden jelensége közepette. És ma! Ma látjuk a nyomorúságot, a népszaporodás elmaradását minden ország- ­ban, látjuk a bellum omniuom contra omnes-t, a háborús szellem terjedését, látjuk, hogy a mezőgazdasági országokban mesterségesen gyáripart kreálnak, ezáltal megdrágítják az életet és kinyitják a mezőgazdasági ollót, a gyáriparos-országokban alkalmatlan területe­ken mezőgazdaságokat létesítenek: (Rupert Re­zső: Ausztriában!) és ahelyett, hogy a mező­gazdasági országok olcsó és jó produktumait vennék, drága és rossz produktumokat állíta­nak elő. Ez a megkötöttségnek, ez az irányí­tásnak, ez a tervszerű gazdálkodásnak a kor­szaka. (Vázsonyi János: Es erre azt mondják, hogy ez világnézeti kérdés!) Égy olyan magyar tudós, aki, azt hiszem, közelebb áll a mélyen t. túloldal világnézeté­hez, mint az enyémhez s aki joggal világhírre tett szert, mint a közgazdasági tudománynak egyik ékessége, Heller Farkas, a következőket írja (olvassa): »Nem kell ahhoz liberálisnak lenni, csak a mai gazdasági életet kell élesebb szemmel vizsgálni, hogy az ember a kötött gazdálkodással színben — bármilyen formában szándékoltassák is az — a legerősebb szkep­szissel viseltessék. Az emberi tökéletlenség, az önzés, egyoldalú kedvezések sehol sem húzód- ; hatnak meg oly biztosan, mint a »közérdeket szolgáló« kötöttségeknek leple alatt«. Ezt tartom én is és amikor a liberális gaz­daságpolitikának egy nagy képviselője, Toepke professzor, itt járt az elmúlt hetekben és egy előadást tartott, akkor azt mondotta, hogy miért beszélünk tervgazdálkodásról, miért be­szélünk irányított gazdálkodásról, sokkal jobb volna ennek a gazdálkodásnak, a gazdálkodás e modern irányának a Büro-Wirtschaft, vagy a Kommándo-Wirtschaft neveit adni, mert itt nem arról van szó, hogy »tervgazdálkodás«, — mintha a régi rendszernek nem lett volna terve — nem arról van szó, hogy »irányított gazdál­kodás«, — mintha a régi rendszerben nem lett volna irányítás — hanem arról van szó, hogy amíg azelőtt a piacnak szabad automatizmusa volt az, amely a tervet és az irányítást adta, addig ezt most a Büro és a Kommando adja azzal a hatással, mint amilyent ma a gazda­sági életben szemlélünk. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: öt perc meghosszabbítást ké­rek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kérem egyúttal a képviselő urat, hogy a 16. §Hhoz méltóztassék hozzászólni, mert eddigi felszólalása általános fejtegetés volt a gazda­sági liberalizmusról. Kber Antal: Ezek után lemondok az öt percről, afelett való örömömben, amelyet az előbb is hangsúlyoztam, hogy annyi nehézsé­get gördítenek annak az útjába, hogy csak egy-két argumentumot is felhozhassak a libe­ralizmus eszmekörének védelmében. A szakaszt nem fogadom el. Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Sajnála­tomra nem járulhatok hozzá Müller Antal t. képviselőtársam módosító indítványához. Ez­3. ülése 1936 március 6-án, pénteken. zel szemben csatlakozom Éber Antal t. kép­viselőtársam felfogásához. Ha már nem tu­dunk javítani a miniszteri javaslaton, mert a miniszter úr nem hajlandó abból engedni, ak­kor HZ cl javaslat, amelyet a miniszter úr kép­visel, mégis liberálisabb, mint Müller Antal képviselőtársam módosíftó indítványa és azért inkább az eredeti szakaszt fogadom el. T. Képviselőház! Azért sem tartanám el­fogadhatónak Müller Antal t. képviselőtársam javaslatát, mert nem tudjuk, hogy a gyakor­latban, az életben mi lesz a következménye ezeknek a rendelkezéseknek. Kissé a sötétbe ugrunk, nem tudjuk kiszámítani a hatást. Most 2000, vagy nem tudom hány ezer ilyen iparost foglalkoztat a mértékvevő kereskede­lem. Vájjon azokat a szegény embereket, akik most a Petneházy-utcában és más utcákban a III., IV. emeleten, vagy padlásszobákban lak­nak, meg fogja-e találni a megrendelő enélkül a közvetítő szerv nélkül? Hiszen a kereskede­lem tulajdonképpen ügynöke volt ezeknek a szegény embereknek. Amint Éber Antal t. kép­viselőtársunk fejtegetéséből látjuk, ezek nem tudnak kirakatokat csinálni, ezeknek kirakata, ezeknek a szervirozója gusztusos, vonzó alak­ban a kereskedelem volt, az kínálta portékáju­kat. Hiszen enélkül talán mindenki kész árut vásárolt volna. A kereskedő csinált étvágyat ezekhez a cikkekhez. Mert ha volt ennek káros hatása, bizonyos, hogy százszor több szolgála­tot tett a közvetítő kereskedelem ezeknek az is­meretlen kisiparos tömegeknek, akikkel nem tudunk találkozni, mert a randevút a kereske­dők rendezték meg, akik sokkal több hasznot szereztek nekik, mint amennyi haszon lesz majd ebből a törvényből. Tisztára a kisiparo­sok szempontjából fogom fel a kérdést, éppen ezért, ha a kisiparosoknak használni fog ez a .miniszteri javaslat, akkor örömmel fogom utólagosan áldani a miniszter urat, hogy ilyen javaslattal ^ jött elő, csak kétségben vagyok eziránt és éppen ezért mondottam az általános vita során, hogy ha majd az iparosság azt fogja követelni a miniszter úrtól egy év múlva, — okulva a tapasztalatokon — hogy változ­tassa meg, akkor legyen szíves megváltoztatni, aminthogy hiszem, hogy ez fog bekövetkezni. E helyett helyesebb lett volna inkább ennek a problémának azzal a részével foglalkozni, amivel itt Giesswein Sándor 1922-ben foglalko­zott, hogy az otthoni munkát részesítsük véde­lemben, mert hiszen csakugyan megdöbbentő, hogy ilyen alacsonyra lehet lenyomni az ott­hon dolgozó mesterember munkájának értékét. Hát itt csakugyan helyes volna a beavatkozás. De ha ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, ezt az áldásos eredményt nem fogja elérni, mert mi lesz most a helyzet? Hát jó, a keres­kedőt kiküszöbölik, annak a kirakatából kisöp­rik ennek a kisiparosnak a munkáját, a keres­kedőnek lehetetlenné teszik, hogy a megren­delőt rábeszélje a rendelésre és ezt a rendelést elközvetítse ahhoz a kisiparoshoz. Most mi fog történni? Az otthon dogozó kisiparosak egyes előkelőbb, tehetősebb mestereknek, iparostár­saknak fognak dolgozni. En nem várom azt, hogy ebből valami jó fakadna ezekre a név­telenségben dolgozó iparosokra, mert az ő szakmatársuk: az ugyancsak cipész, az ugyan­csak szabó, az előkelő cipész, az előkelő szabó­mester jobban le tudja nyomni az árakat, mert jobban ért a mesterséghez, jobban tud legyin­teni: eh, mit beszél maga, hogy ezért nem lehet dolgozni, én is iparos vagyok, ém is szabó va-

Next

/
Thumbnails
Contents