Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.
Ülésnapok - 1935-103
Az országgyűlés képviselőházának 103. koronára becsüli a kivándorolt magyarok által Magyarországba visszaküldött pénzmennyiséget. Bizony, mélyen t. Képviselőház, ha választanom kell a között, hogy az amerikai szigorított rendszabályok folytán kényszer útján munka nélkül itt visszamaradt emberek tömege a természetes születések számát restingrálja, vagy a között, hogy azok megszülessenek és ha véletlenül dekonjunktúra idején itt nem kapva munkát, külföldön dolgozhassanak és aranyat küldjenek haza, amely arannyal megtermékenyíthető az ország gazdasági élete, (Felkiáltások jobb felől: Hol van már az?) akkor én a nyomorúság, az elszegényedés folytán meg nem született magyarok helyébe sokkal szívesebben látnám ma is azokat a magyarokat, akik megszületnek, ha nincs munkájuk, kivándorolnak, a kivándorlás alatt szerzett pénzt visszaküldik, visszatelepednek ide, ami; kor eleget gyűjtöttek s az ország gazdasági erejét növelik. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: És helyükbe már jöttek a galíciai zsidók! — Rupert Rezső: Az ellen van kifogásuk, hogy minél több magyar legyenl) Nem hiszem, hogy ebben a tekintetben a pártok között megoszlana a felfogás, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez ellen a világnézet ellen küzdünk és fogunk küzdeni!) Méltóztassanak ez ellen küzdeni, de egyelőre, sajnos, e világnézet ellen nekünk magyaroknak azért nem kell küzdenünk, mert ennek a világnézetnek az Egyesült Államok adtak kifejezést, amikor elzárták határaikat, amit én rettentő szomorúnak tartok. A mi gyakorlati politikánk szempontjából ennek a kérdésnek ma nincs jelentősége, mert ha akarnók folytatni azt az ellenőrzött kivándorlási politikát, amely békében volt, ma nem Magyarországon múlik, hogy ezt folytassa. Ezt csak annak dokumentálására hoztam fel, hogy igenis, azok a liberalizmusba ütköző intézkedések, amelyeket azok az országok tettek, ahova a kivándorlásnak irányulnia kell, azok az intézkedések kútforrásai, alapjai annak, hogy itt Európában ma olyan gazdasági viszonyok állanak fenn, amilyenek éppen fenn állanak. (Rajniss Ferenc: Van még egypár más ok is!) Méltóztassék elhinni, hogy ez egyike a legfontosabb okoknak. A legfontosabb okok egyike, hogy az Egyesült Államok, amely a háború alatt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Éber Antal: Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen! Nem! — Rupert Rezső: Akkor minden szakaszhoz felszólalunk!) Akik a beszédidő meghoszszabbításához hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) A Ház a meghosszabbítást nem adta meg. Kíván még valaki a szakaszhoz szólni. (Rupert Rezső szólásra jelentkezik.) Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Ház! Mindenben hozzájárulok előttem felszólalt t, képviselőtársam felfogásához . .. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek,- képviselő urak. Rupert Rezső: ... és én is kérem a miniszter urat, hogy szíveskedjék megszívlelni az általa felhozott igen józan, okos és hazaszeretettől teljes érveket is méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy ez a szakasz töröltessék. ^Elsősorban azért is, mert hiszen a kormány proKÉPVISELÖHÁZt NAPLÓ. VI. ülése 1936 március 6-án, pénteken. 183 grammja az, hogy: helyet az ifjúságnak. Hogyan képzeljük el, ha zárt számot alkotunk, hogy a mostani birtokosok beengedik a felnövekvő ifjúságot ezekre a területekre. Márcsak azért is, hogy a kormány a maga programmait komolyan vehesse, megvalósíthassa, tessék lehetővé tenni, hogy a tehetséges ifjúság a maga becsületes szabad versenyével hadd érjen el abba a pozícióba, amelyben megtalálja életének értelmét és a kény eret. De -nemcsak gazdasági szempontok követ elik ezt, hanem más szempont is, amelyek közé tartozik az is, hogy jöhet egy olyan kormány, amely a gyáriparnak még nagyobb kedvezményeket ad, tehát fogja és tönkre •silányítja a kisipart azzal, hogy elnépteleníti és zárt számot alkot, vagy pedig esetleg olyan külkereskedelmi politikát folytat, olyan importot akar protezsálni, amely az ország érdekének nem felel 'meg és ennek érdekében elsilányítja az ipart. Hiszen sokféle lehetőség yan, t. Ház. Nem mondom, hogy a t* kormány cselekszi meg mindezt, de méltóztassék figyelembe venni, hogy voltaképpen minden törvény kiegészítője az alkotmánynak. Összes törvényeinkben van meg az alkotmány. Ha tehát az egyes törvényekben a polgári szabadságon, jogegyenlőségen rést ütünk, akkor esetleg eszközöket adunk a kezébe olyan hatalomnak, amely hatalom visszaél ezekkel az eszközökkel. Ismétlem, nem mondom, hogy ez a kormány akar ezekkel az eszközökkel visszaélni, de nem tudjuk, meddig lesz ez a kormány a helyén. Jöhet olyan kormány, amely azt mondja: nekem nagyszerűek ezek a rendelkezések, ezek a feljogosítások, ezekkel én élni is fogok. T. képviselőtársaim, ne méltóztassanak mindjárt olyan gyűlölettel gondolni arra a szabad iparra, vagy szabad versenyre. Ellenkezőleg: hálával kell visszagondolnunk arra, hogy valamikor megteremtették a szabad ipart, a szabad' versenyt, mert a magyarság csak így jutott be az iparba. Nem hiába hozták meg az 1872. évi VIII. törvénycikket, hiszen nem magyar kezekben, legalább is nem magyarajkú embereknek a kezében volt akkor az ipar. Sietnünk kellett, nehogy elkéssünk; sietnünk kellett, hogy a, magyar nyelvet beszélő honpolgárok is bejuthassanak az^ iparba. Ezért kellett felemelni a kisipart, ezért kellett megszüntetni a céhrendszert. Nem magyarul beszélő állampolgárok kezében volt akkor az ipar. A magyar ipar-reneszánsz kezdődött akkor. Tessék történelmi távlatból tekinteni mindezt, tessék a kérdések történelmi atmoszféráját figyelembe venni, tessék azokat az áldásos hatásokat nézni, amelyek elkövetkeztek az, országra a sokat szidott szabadipar elveinél fogva. Tessék tanulmányozni a kérdést. Az 1872. évi VIII. törvénycikk meghozatala azért volt áldásos lépés, mert az ország magyarajkú népességét akarta 'beengedni a kisipairi munkaterületekre. Tisztelettel a múlt iránt, tisztelettel azok iránt a törekvések iránt, amelyek a múltban is mindig a magyarság erősítését nézték, hiszen éz volt az ipartörvényeik célja, ezeknek módosítása azután a szerint vált lehetségessé, amint a magyarság elfoglalta az ipari munkaterületeket, — mondom, tisztelettel e múlt iránt, kérem, méltóztassék lehetőleg ragaszkodni a régi idők helyes elveihez, a szabadiparhoz. Ne romboljunk le belőle többet, mint amennyit fejlettségünk megenged. De különösen kérek egyet: méltóztassék komolyan venni a kor28