Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-103

168 Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1936 március 6-án, pénteken. körülbelül 2050 ipartestületi tagja közül 600 két esztendeje nem tudja a járulékot fizetni, tehát sem aktív, sem passzív választójoggal nem bír, ebből a 600-ból 150 egyenesen ínséges, aki a városi nyomorenyhítő inségakcióból kapja ellátását és kenyerét, ez az iparosság' tisztában van azzal, hogy rajta feltétlenül lehet segíteni az ezt a törvényjavaslatot követő gazdasági vonatkozású rendszabályokkal. Abból, hogy az iparügyi miniszter úr nem általános kodifikációval, hanem a

s 84 éves alaptörvényt kiegészítő 1922. évi novella után megint csak novellával jött a t. Ház elé, feltétlenül arra következtet az iparosság és következtetek én is, hogy az iparügyi minisztérium részéről ez a törvényjavaslat csak az első lépés és ezt követni fogják az ipar érdekében a többi törvényjavaslatok, amelyek azután majd együttesen lesznek kodifikálhatok az új, egységes és nem széttagolt, több törvényben eloszló, ipari törvényben. T. Ház! A törvényjavaslat egyes részleteivel csak nagyon röviden kívánok foglalkozni. A sokszor és erősen támadott ú. n. megbízhatósági szakaszra igazán nem tudok más megállapítást tenni. Amikor folyton azt halljuk, hogy ajánljunk egy megbízható kereskedőt, ajánljunk egy megbízható iparost, amikor a köztudatban a megbízhatóság a kereskedelemnek és az iparnak az alapja, akkor intézményesen is biztosítani kell annak az iparosnak, annak a kereskedőnek a megbízhatóságát, aki azt magának vindikálja. Abban, hogy e törvényjavaslatban benne van az, hogy az iparengedélyt háromszori jogerős elítélés alapján lehet elvonni az iparostól, de nem imperativ ez az elvonás, — mert az imperativ elvonás tényleg veszedelmes volna — pedig én semmiféle veszélyt nem látok abban a körülményben, hogy halasztó hatályú panasznak van helye a jogelvonás ellen a közigazgatási bírósághoz, ahhoz a közigazgatási bírósághoz, amely a legutóbbi időkben is megmutatta, hogy az ország alkotmányos életének egyik legnagyobb biztosítéka, az iparügyi miniszter úr részéről olyan szabályozást látok, amelynek mindenkiben feltétlenül csak megnyugvást kell kiváltania. Itt jogsérelem és iniuria nem érheti azt az iparost, aki megbízható, viszont az, aki ellen az eljárás^ megindult, halasztó ' hatályú panasszal védekezhet a közigazgatási bíróságnál az eljárással szemben. A kereskedelemnek és az iparnak a szembehelyezését magyarázzák ki sokan abból a szakaszból, amely a konfekció- stb. üzleteknek megtiltja a rendelést. Ezt a kifogást is helytelennek tartom. Éppen a gazdaadósságok rendezéséről folyó vitában voltam bátor itt kifejteni, hogy niilyen egyformán rendkívül súlyos helyzete van mind a kisiparnak, mind a nagyiparnak, amely úgyszólván a végső harcot vívja azért, hogy valamiképpen felszínen tudja magát tartani. Nem érdek ezeket egymással szembeállítani, hanem az az érdek, hogy ezek egymással karöltve küzdjenek meg a gazdasági bajokkal. A kiskereskedelemnek sokkal nehezebb problémákkal kell 'megküzdenie, például a nagy áruházakkal szemben, a gyáripar kiskereskedelmi akcióival szemben és — hogy egy divatos veszélyt is említsek — a szövetkezetekkel szemben. Miért kelljen tehát a kiskeresker delemnek a kisiparral szemben állania akkor, amikor a kisipar csak azt éri el, hogy a közvetítő nem von el a haszonból, nem von el a keresetből, hogy azt az az iparos kapja meg, aki megdolgozik érte. Nem is veszélyes ez, mert ez tulajdonképpen nem a 'kiskereskedelemnek árt, hanem csak a nagykereskedelemnek, a nagy áruházaknak, hiszen a raktárra dolgozás továbbra is 'biztosít a kisiparosnak munkát, a megrendelés pedig úgy sem a kiskereskedők útján történt, hanem kizárólag csak a nagy áruházak útján. Egyébként itt rá kell mutatnom arra, hogy bizony a hedolgozók átmenetileg meg fogják érezni ennek a rendelkezésnek súlyos hatását, mert hiszen azok a bedolgozók nincsenek kint a fórumon és az a megrendelő nem a bedolgozókhoz fog bemenni, hanem csak a nyilt üzlettel rendelkezőknek a forgalma fog átmenetileg emelkedni. E tekintetben tehát tulajdonképpen a kisipar hoz áldozatot azért, hogy fokozatos fejlődéssel magának biztosítsa a keresetet a közvetítés hasznának levonása nélkül. T. Ház! Az iparostanoncoktatásról nagyon szépen rendelkezik ez a javaslat. Az iparostanoncoktatással kapcsolatban legyen szabad és, az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlanom, hogy az eddigi kilenc órai tanításnak tíz órára való felemelése rendkívül indokolt volna. Indokolt és szükséges volna pedig azért, mert a kilenc óra nem elég az árkalkulációra is és a műhelyi gyakorlatra is, pedig a fiatal iparosságnak az árkalkulációba való belenevelése egyenesen a lét érdeke ós ez a tizedik óra volna alkalmas arra, hogy az árkalkulációra megtanítsák az iparos nemzedéket. (Müller Antal: Ha hat elemivel rendelkezik az az iparos, akkor nincs rá szüksége.) Akkor is szüksége van. Ha tisztába méltóztatik lenni azzal, hogy a szakipari oktatás terén fennálló iskoláink négy évfolyamosak, akkor a nevelés tökéletesítése érdekében azt is indokoltnak méltóztatik majd találni, hogy kötelező legyen ennek a négy évi szakirányú iskolának elvégzése. Ez megint csak ugyanazt a célt szolgálja, amely feléi való törekvésben mindnyájan egyek vagyunk: részint az iparosság szakképzettségének, részint pedig az iparosság intelligenciájának emelését. Legyen szabad ezzel kapcsolatosan rámutatnom arra, hogy amíg ez a törvényjavaslat a tanoncoktatás terén rendkívül értékes intézkedéseket tartalmaz, nem gondol a törvényhozás, illetve az iparügyi minisztérium a segédekre. Valláserkölesd alapon, hazafias szellemben nevelik a tanoncokat éveken keresztül, de ha azok a tanoncok felszabadulnak, — hiszen kötelező segédi idő is elő van írva számukra^ — éveken keresztül, éppen a fejlődő fiatalság legveszélyesebb idejében tulajdonképpen kiesnek az iparossággal és az ipartestülettel való minden kapcsolatból és minden szorosabb összeköttetésből. A győri ipartestület is abban az értelemben foglalt állást, — és ezt a jövő kialakulása szempontjából nagyon fontosnak tartanám — hogy ha abból a gyermekből kitűnő segédet nevelnek az iparban, akkor maradjon meg az szaktudás és belső erkölcsi tartalom tekintetében is arra az időre, amikor bevonul a mesterek közé ugyanolyan értékűnek, mint amilyen felszabadulásakor volt. Ez a közbeeső idő azonban ezeket a felszabadult tanoncokat nagyon veszélyezteti és ezért rendkívül fontos volna a segédeknek az ipartestületekbe való szerves bekapcsolása, aminek megvalósítása a jövő kialakulása szempontjából nagyon kívánatos^ és fontos. T. Ház! Annak előrebocsátása után... (Buchinger Manó: Műhelyben kelljen aludnia, ! mint régen! — Farkas István: Es húzza a ko-