Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. Azt hiszem, megnyugtatja t, képviselőtár­samat arról, hogy az elhelyezkedés tekinteté­ben sokkal kedvezőbb a helyzet, mint amilyen­nek gondolta, az a körülmény, hogy régen, a békeidőkben is volt 3—4—5—6 esztendős szol­gálat fizetés nélkül, viszont kedvező arány­számnak kell mondani azt, hogy egy, vagy mondjuk másfél év alatt az ideiglenesen alkal­mazott diplomások egyharmadrésze véglege­síttetett. Ebben kérdése második részére is megad­tam a választ. Én és a kormány többi tagja igyekszünk beváltani azokat az Ígéreteket, amelyeket ennek az ügynek a kapcsán két éve a Ház előtt tettünk, igyekszünk a már foglal­koztatott diplomásokat minél előbb végleges állásokba juttatni, de ismételten és most már vagy ötödször hangsúlyozom, hogy kénytele­nek leszünk a közhivatalokból kiszelektálni azokat, akiknek megfelelő képességük, kvali­tásuk nincs. (Felkiáltások a baloldalon: Ez ter­mészetes! — Br. Berg Miksa: Mi lesz a méltó­ságos díjnokokkal?) A méltóságos díjnokok nagyon rossz helyen vannak, mert a dí jnoki ál­lások nem az ő számukra kreáltattak! Teljesen egyetértek a képviselő úrral ebben, tárcám ke­retében ilyenek nem is történtek. (Helyeslés. — Fábián Béla: Igen, de a pénzügyben vannak és Pest vármegyében öt ilyen öreg csáklyást he­lyeztek el!) Elöljáróban megmondottam, hogy ennek kapcsán fel fogok említeni egy szomorú tüne­tet. Az úgynevezett állástalan diplomások kér­dése ma azok közé a szerencsétlen kérdések közé tartozik, amelyeket egyesek — nem is tu­dom azt a csúnya kifejezést megtalálni, amivel jellemezzem — a legrútabb demagógia eszkö­zéül használnak fel. Például tegnap egy esti lapban cikk jelent meg, »Elbocsátják az állás­talan diplomásokat« címmel. Nem tudom, hogy az illető cikkíró, aki a cikket jegyezte, honnét kapta ezeket az információkat, de ezeket állítja (olvassa): »TJgy látszik, hogy a Grömbös-kor­mány érzi, hogy ezt a szégyenteljes kérdést« — vagyis ezeknek a diplomásoknak az ügyét — »likvidálni kell. Természetesen ez is a Sofort­programm tempója szerint fog történni és a lo; gjkusan csakis véglegesítéssel elképzelhető megoldás helyett (kétévi .szolgálat után a ki­kényszerített nyilatkozat alapján a felmerült konkrét terv szerint egyszerűen el fogják őket bocsátani.« (vitéz Scheftsik György: Vagy a 8 Órai, vagy az Esti Kurir!) Az, aki ilyet leír, téves vagy valótlan infor­mációk alapján, anélkül, hogy tájékozódnék, a legközönségesebb lazítást követi el az ideigle­nes állami alkalmazottak körében. Egyenesen felhívja ezeket az állam által gondozott és véglegesíteni kívánt diplomásokat, hogy ne dolgozzanak, forradalmi hangulatot szít a kö­rükben. Nekem itt erről a helyről ezek ellen a beállítások ellen a leghatározottabban tiltakoz­nom kell (Élénk helyeslés jobbfelől és a közé­pen.) és meg kell bélyegeznem ezt a tisztán hazugságon alapuló, (Ügy van! Úgy van! jobb­felől és a középen.) teljesen átlátszó és felelőt­len pártpolitikai agitációt. Nagyon köszönöm, hogy a képviselő úr az ő nobilis felszólalásával arra is alkalmat nyúj­tott, hogy ezt a nyilatkozatot itt a Ház előtt megtehettem. Kérem válaszom tudomásulvéte­lét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a vi­szonválasz joga megilleti. Dinnyés Lajos; T. Ház! Előrebocsátom, ülése 1936 március í-én, szerdán, 121 hogy a miniszter úr válaszát tudomásul ve­szem, méltóztassanak azonban megengedni, hogy a válasz tudomásulvétele mellett a mi­niszter úr válaszára egy és más> megjegyzést tegyek.^ Teljes mértékben belátom, hogy ebben a kérdésben óvatosan, minden irritálás nél­kül kell haladni és a kérdést a képviselőház színe elé tárni. En kötelességemnek tartottam ezt a kérdést idehozni, különösen azért, hogy módot adjak a. kormányzatnak arra, hogy eb­ben a kérdésben álláspontját leszögezze, hogy azt az állandó izgalmat, amely az állástalan diplomásokat nagy bizonytalanságban tartja, egy iminiszteri kijelentéssel egyszersminden­korra megszüntesse. Vannak azonban éppen a kinevezések köré­ben olyan tünetek is, amelyek ezeknek az izgal­maknak, a. jogos kétségbeesésnek bizonyos mér­tékben tápot adnak. Ilyenek éppen az előbb em­lített esetek is, amikor nyugdíjazott emberek tanácsadói címen és más különböző címeken ke­rülnek be egyes stallumokba. Nagyon jól tud­juk, 'hogy a békeidőben is volt fizetésnélküli szolgálat, de az, aki a fizetésnélküli szolgálat ideje alatt bevált és bizonyos kívánalmaknak megfelelt, nyugodt lehetett abban a tekintet­ben, hogy idővel véglegesítése meg fog tör­ténni. T. miniszter úr, információm szerint ezeknek a még ki nem nevezett és nem végle­gesített állástalan diplomásoknak nagy száza­léka bevált, 'különösen a•pénzügyminisztérium­ban, éppen ott, ahol — és ez nagyon szomorú jelenség — nyugdíjazott méltóságos urakat hoztak be díjnokoknak. Ezek a diplomások 75 pengő 60 fillérért végzik ugyanazt a munkát, amelyet véglegesítésük esetén is végeznének, de véglegesítés esetén mindenképpen biztosítva látnák exisztenciiájúkat. így azonban fáj ezek­nek az állástalan diplomásoknak, hogy amikor ők ilyen felelősségteljes, komoly és nelhéz mun­kát végeznek, ugyanakkor, pl. a székesfőváros­nál egy véglegesített iskolaszolgának több fize­tése van, mert az az iskolaszolga — értesülésem szerint —100 pengő körüli fizetésén kívül — még természetbeni lakást is kap. T. Ház! Az igen tisztelt kultuszminiszter úrnak elhangzott kijelentését tudomásul ve­szem és ez bizonyára megnyugvással tölti el az állástalan diplomásokat is. Csak egyet kérek a miniszter úrtól: szíveskedjék hatáskörében oda­hatni, hogy ezeknél ,-a szelekcióknál, illetőleg a véglegesítéseknél ne az uram-ibátyám és az ösz­iS'zeköttetés, hanem tisztán és kizárólag a tudás és a rátermettség érvényesüljön és legyen döntő. Kérem a. miniszter urat arra is, hogy a diplomás állástalan ifjúság ügyét tárcája, kö­rében is nagyobb megértéssel és eréllyel kép­viselje, hogy ez a kérdés — az állástalan dip­lomások kérdése — ezzel is mielőbb a legtelje­sebb megnyugvásra jusson. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dema t. Házat, méltóztatiik-e miniszter úr vá­laszát tudomásul venni, igen^vagy nem? (Igen!) A Ház a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Kiéin Antal képviselő úr inter­pellációja a vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Való-e, hogy a miniszter úr folyó évi jú­nius hó 30-iki hatállyal megszüntette a Páz­18*

Next

/
Thumbnails
Contents