Képviselőházi napló, 1935. VI. kötet • 1936. február 26. - 1936. március 30.

Ülésnapok - 1935-101

HO Az országgyűlés képviselőházának 10j ságnak ez a törvényjavaslat javára váljék, bátor vagyok az igen t. iparügyi (miniszter úrnak és a kereskedelemügyi miniszter úrnak néhány javaslatomat szíves figyelmébe ajánlani, hogy más területekre iß elérve a kezükkel, ott olyan jogszabályozást kezdeményezzenek, olyan jogszabályokról gondoskodjanak, amelyek azután kiegészítik ezeket az intézkedéseket, és amelyeknek segítségével 'a kisiparosság gazdasági helyzetén és erkölcsi nívóján is talán segíteni tudunk. Itt van mindjárt a közszállítások kérdése. A közszállításokról nincsen szó ebben a javaslatban. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De közszállítási szabályrendelet van!) Van. De hogy hogyan kellene segíteni azon, hogy itt ne lehessen piszkos verseny, hogy ne történhessék meg a kisiparosság kizsákmányolása, arról nincs benne szó. Van közszállítási szabályzatunk, de éppen a Margithíd építésével kapcsolatban hoztam fel panaszokat és említettem fel más eseteket is arra vonatkozóan, hogy hogyan játsszák ki a közszállítási szabályokat és hogy hogyan nem kapják meg a kisiparosok a közszállításokat. Nem ők kapják meg, hanem mások. De ha megkapják is, t. miniszter úr, mi történik? Itt van erre vonatkozóan éppen egy példa a határozati javaslatomban. Végighallgattam a lábbeli készítők legutóbbi gyűlését. Ott elmondták, hogy megkaptak bizonyos mennyiségű állami, katonai bakkancsszállítást. Az állam becsületesen megszabta, hogy 7 pengő 60 fillért kell a lábbelit elkészítő iparosnak kapnia. Mi lett ennek a vége? Az löksz, kezén ment át a 7 pengő 60 fillér és maga a kisiparos ebből csak 4 pengő 60 fillért kapott, az löksz, kezén pedig ottmaradt 3 pengő. (Müller Antal: Lehetetlen! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Miért maradt ott? Anyagot adott hozzá!) Nem, mert ez a 7 pengő 60 fillér csak a kompletírozásnak az ellenértéke, amely mellé valami csekély kis anyagot kell a kisiparosnak adni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék csak kissé jobban utánanézni!) Ugyanez az eset a mezőgazdasági bakkancsokkal kapcsolatban. A mezőgazdasági kamarákon keresztül, amelyek ezt lebonyolítják, 1 pengő 60 fillért kap a munkát elkészítő iparos. Azt, hogy a többi pénz hova lesz, nem tudom, mert ezt azon a gyűlésen sem mondták meg. (Dinnyés Lajos: Még valami baj lesz, ha utánanéznek! — Zaj.) Az effélék ellen akarok a kisiparosságnak védelmet nyújtani, amikor előterjesztem a következő határozati javaslatomat ('olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt oly intézményes jogszabályozásra, hogy minden közszállítást, amelyet a kisipar és a kiskereskedelem teljesíteni tud, ezek teljesítsenek s különösen gondoskodjék arról, hogy a megállapított munkadíjak, illetve egységárak teljes egészükben a munkát, illetve szállítást végző kisiparosoknak és kiskereskedőknek jussanak, nehogy megtörténhessék, mint például a bakkancsszállításoknál, hogy a megállapított 7 pengő 60 filléres egységárból az löksz, megtartott magának 3 pengőt s a munkát végző kisiparosok csak 4 pengő 60 fillért kaptak meg, a mezőgazdasági bakkancsok után pedig csak 1 pengő 60 fillért.« Ugyanígy közelről érinti a kisiparosságot, különösen a segédszemélyzetet, valamint a kisipar körében alkalmazott magántisztviselőket az Oti. és a Mabi. kérdése. E tekintetben a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »A képviselőház utasítja a kor'. ülése 1936 március h-én, szerdán. j mányt, hogy az Oti. és Mabi. átszervezése ! iránt sürgősen nyújtson be és tárgyaltasson le az országgyűléssel oly törvényjavaslatot, amely mindkét intézmény lényegévé az orvosi, kórházi, üdülőhelyi és gyógyszertári ellátást teszi, az intézmények autonómiáját helyreállítja s a felduzzadt és mindinkább az orvosi és ápolószemélyzet létszámának rovására menő bürokratikus személyzet létszámát, vele együtt pedig ipar és kereskedelem terheit tetemesen lecsökkenti és véget vet annak a tarthatatlan és igazságtalan, előbb-utóbb az intézmények meggyűlölésére és az érdekelt gazdasági rétegek anyagi romlására vezető állapotnak, hogy például az Oti-nál 16 pengő az adminisztrációs fejkvóta, amivel szemben csak 13 pengő fejkvóta esik betegsegélyezésre.« Súlyos teher az Oti. és a Mabi., amit előbbi t. képviselőtársam is felpanaszolt; íme én most ezzel a határozati javaslattal módot adok arra, hogy a kormány méltóztassék ezzel foglalkozni. Felesleges megterhelése a kisiparnak és a kiskereskedelemnek, de az egész iparnak és kereskedelemnek is az öregségi biztosítás, amelynek semmi gyakorlati célját nem látjuk, mert hiszen a feltételek úgy vannak megszabva, hogy mire valaki öregségi ellátást kapna, azt már nem is kaphatja meg. Ennek az intézménynek nagy tőkéi csak felgyűlnek és ezeket elvonják az ipar és kereskedelem terrénumáról. Ha t. képviselőtársam a hitelhiányról panaszkodik, akkor csodálatos, hogy nem gondol a Mabi.-ra és az Oti.-ra és nem követeli, hogy ennek az öregségi biztosítási intézménynek nagy tartaléktőkéit, ahelyett, hogy gazdakötvényekbe helyezik, az Oti.-nál is és a Mabi.nál is az iparosoknak adják. Ezek alapján javasolom a következő határozati javaslat elfogadását (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy gondoskodjék az aggkori elátásról szóló 1928 :XL. te. oly módosításáról, amely a mai tőkefedezeti rendszer helyett a kirovó-felosztó rendszerre tér át, a megrokkant és a 60 évet betöltött tagokat eszerint részesíti igazságos és arányos elosztással ellátásban, az intézmény keretébe a kisiparosokat, kiskereskedőket és utazókat is bevonja s a máig felszaporodott tőkéket aggotthonok építésére és alapítvány szerűen biztosított fenntartására fordítja.« Ez lehetetlen intézmény, t. Képviselőház! 400 hetet, 65 éves kort követel meg a törvény! Mire valaki odakerülne, hogy a törvény jóvoltából öregségi ellátáshoz juthatna, addigra önálló lesz és nem kapja meg az Öregségi ellátást. ^Legtöbb gyakorlati értelme ennek a biztosításnak a kisiparosoknál, kiskereskedőknél és utazóknál volna. (Müller Antal: Ha önkéntesen fizeti, akkor megkapja!) Segítsünk a kisipar és kiskereskedelem hiteligényein is azzal, hogy a t. Képviselőház fogadja el a következő határozati javaslatot, a kormány pedig valósítsa meg azt (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az Oti. és Mabi. tartalékalapjaiból mindenekelőtt — megfelelő törvényhozási intézkedés kikérésével — az ipar és kereskedelem hitelszükségletét elégítse ki.« Nagyon sokszor jut az iparos és a kereskedő kellemetlen helyzetbe annak folytán is, hogy amikor megalapozta üzletének jóhírnevét, 'amikor megszerezte vevőkörét és ezzel értékesebbé tette a bérelt üzlethelyiséget, akkor valamely másik mohó versenytárs onnan őt kistájáéról ja. Hogy ez ellen is valami védelmet nyújtsunk, ez is nagyon erős gyakorlati intéz-