Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-96
572 Az országgyűlés képviselőházának 96 gyakorlását megkezdi, vagy valamely ipart önállóan üz«. Ezt a törvénycikket kiegészíteni volna hivatva a következő r szöveg (olvassa): »Az ipar jogosulatlan űzésére rábíró munkamegbízó mint felbujtó büntetendő.« T. Ház! A kézművesiparosságnak régi sérelme a kontártörvény hiányossága, mert a mai értelmezés szerint a megbízó mint bűnsegéd minősül és ez alapon másod- és harmadfokon a legtöbb esetben felmentik az első fokon elítéltet az ellene emelt vád alól, mert sohasem sikerül rábizonyítani a bűnsegédi minőséget. Tudott dolog, hogy a munkák javarészét — a bérházakban a javításokat r — házmesterekkel és állásnélküli iparossegédekkel végeztetik el, mert ítgy olcsóbban jutnak a munka teljesítéséhez s ezáltal a munkalehetőségeket elvonják a szakiparosoktól 1 ; megvásárolják a szükséges nyersanyagokat, pár pengővel díjazzák a munkavállalót, a legtöbb esetben a házmester egyáltalán nem kap munkájáért ellenszolgáltatást s így a kézművesiparos kezeiből átvándorol a munkák 90 százaléka a kontárok kezébe. A kontárüldözők megállapítják a jogosulatlan iparűzést, megindul az eljárás a kontár ellen, ez büntetést is kap, viszont az, aki magának jogtalan anyagi hasznot kíván biztosítani ezzel az eljárással és nem törődik azzal, hogy az illető kontárnak kifizetett csekély díjat kénytelen büntetésként visszaadni, mentesül minden büntetőrendelkezés alól, továbbra is megkárosítja az államot, veszélyezteti az ilyen szakértelemnélküli munkákkal a közbiztonságot és létében támad meg egy egész társadalmi réteget, a kézművesiparosságot. En a kontárkérdés szigorú elbírálása végett voltam bátor e kérdésre a miniszter úr figyelmét felhívni, kérve a törvényjavaslatba ennek a kiegészítő rendelkezésnek felvételét. Néhány szakaszhoz módosítást nyújtottam be. Ezekkel a szakaszokkal, amelyekhez módosítást nyújtottam be, csak a részletes vita folyamán fogok foglalkozni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy néhány szakaszra vonatkozólag észrevételeimet már most előadhassam. A törvényjavaslat 1. §-a módosítja az 1922 : XII. te. 4. §-át és kimondja, hogy közkereseti és betéti társaságok kézműves jellegű iparűzést csak azesetben folytathatnak, ha a társaság minden egyes tagja .saját személyében szakképzettséggel rendelkezik. Ez ia pont a kisipar érdekeit rendkívül súlyosan érinti, mert a jövőre vonatkozólag lehetetlenné teszi, hogy kisiparos tőkéssel társuljon és így a tőke és a munka együttműködése révén a kisiparos fejlődése biztosítható legyen. A javaslatnak ez a rendelkezése tehát csak látszólag védelem, de ténylegesen nem védelem a kisipar részére, mert megvédi végeredményben attól, hogy fejlődjék és hogy anyagilag előre juthasson. A múltban a legnagyobb iparvállalatok fejlődésének a kiindulása azvolt, hogy a. kisiparos-szakember és a tőkés vállalkozó öszszeálltak és állandó fejlődést biztosítottak. Ha megnézzük a magyarországi és a külföldi nagyipari vállalkozások kezdetét, úgy ez mindenütt fellelhető. A jövőben ez a rendelkezés ezt teljesen kizárja, a kisiparost teljesen magára hagyja és minden financiális támogatást kizár. Számos nagy értékes szabadalmi ülése 1936 február 25-én, kedden. gondolat úgy vált valóra, hogy a kisiparos társulás révén külső anyagi támogatást kapott. Ez e rendelkezés folytán lehetetlenné válik. Amit pedig a törvényjavaslat céloz, sajnos, nem éri el, mert félő, sőt bizonyos, hogy intencióit megkerülve, ki fogják játszani. Méltóztassanak megengedni, hogy a 2. Vhoz a következő megjegyzést fűzzem. A törvényjavaslat 2. §-a kiegészíti az 1922:XII. te. 5. 4-át, amely azt állapítja meg, hogy bírói ítélet vonhatja meg az iparigazolványt. Most azt állapítja meg, hogy aki államellenes, szeméremellenes vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt bűnvádi eljárás alatt áll vagy akit vétségért három # hónapot meghaladó szabadságvesztés büntetésre ítéltek, az a szabadságvesztés büntetés tartama alatt-és ezentúl további három évre iparigazolványt nem kaphat. Ez ellenkezik a Ibörtönpatronázs intézményével. A kriminológiának fontos alapelve az, hogy a börtönbe jutottaknak valamilyen szakmát kell kitanulniuk, hogy a szabadságvesztés büntetés kitöltése után munkát és megélhetést találjanak. Nagyon gyakran előfordul a szabadságvesztés büntetés kitöltése után, hogy a patronázs intézmények járnak közben iparengedély megszerzésénél, hogy az elítéltet később ismét visszaadják a tásadalomnak. Ez a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével lehetetlenné válik. Egyébként azonban inkább megfelel a bizottság által módosított szöveg az eredeti elgondolásnál, amely jogilag nem volt megfelelő. A 9. §-hoz egy módosító indítványt adtam be a szerzett jogok respektálására és a méltányosság védelmében. 1923-ban ugyanezen szempontok miatt ugyanígy bírálták el a törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedéseit. Kérem a miniszter urat, ho,gy majd a részletes vita során ehhez előadandó szempontjaimat legyen szíves figyelemben részesíteni. tlgyainezt kérem a 9. §-on kívül a 15. §-hoz beadott módosításom részére is, amely a kontárkérdés (megoldására szolgál. Osak módosító indítványomat terjesztem elő, annak megindokolásiát a részletes tárgyalásra hagyom. Azt kérem (olvassa): »Semmi körülmények között sem végeztethet ipari szakmunkát saját üzemének keretén belül olyan vállalkozás, ingatlan vagy gyár (szálloda, pénzintézet, gyári üzemek, kávéházaik, éttermek, áruháziak, színházak, szanatóriumok, kórházak, stb.), melynek természete, illetve működési célja nem azonos az elvégzendő munka természetével. A bérházakban előforduló szakmunkálatokat kizárólag képesített és iparengedéllyel illetőleg ipar igazolvánnyal bíró iparos készítheti.« Ezt a kontár kérdés kimélyítésével a kontárok ellen a tisztes kézműves ipar védelmére vagyok bátor, mint módosítást, előterjeszteni. Méltóztassanak megengedni, hogy a 16. Vhoz, amelyről a törvényjavaslat mai tárgyalása során Bródy Ernő t. képviselőtársam hosszasabban szólt, csak a következőket jegyezzem meg". A cipő- és ruhakereskedő a régi ipartörvény alapján rendelést felvehetett, javítást elvállalhatott, csak arra jogosított Iparossal kellett elvégeztetnie. A törvényjavaslat ezt •most megszünteti és ezentúl valamilyen áru elkészítését vagy javítását nem vállalhatja. Ez elsősorban számos úgynevezett bedolgozó kisiparos egzisztenciáját teszi tönkre. A cipőszakmában körülbelül 7—800 kisiparos él abból, hogy a cipőkereskedőkkel bérmunkakapcsolatot létesített. Ezek máról-holnapra kenyér nélkül maradnak, A liíreskedőknek ' ugyanis
