Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. 150. (Müller Antal: Itt kell rendet teremteni! — Boczonádi Szabó Imre: A kartel csinálja!) Egyszóval a kisipar nyersanyagai olyan mértékben drágultak meg, hogy ez a kisipar működését és versenyképességét aláássa. A második dolog-, amit errevon atkozólag meg kell említenem, az, hogy engem nagy csodálattal tölt el, hogy ugyanaz a kormány, amelynek exponense, a mélyen t. iparügyi miniszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr is annyi jóindulattal kezeli ebben a javaslatban a kisipar kérdését, néhány hónappal előbb hozzájárult ahhoz, hogy a kisiparosoknak egy egész ágazatát, a fogtechnikusokat, akik 800— 1000 családot képviselnek ebben az országban, minden kézzelfogható ok nélkül egyszerűen megfosztott kenyerüktől, (Müller Antal: Az is helytelen volt!) egy olyan javaslatban, amelynek semmi köze az iparhoz nem volt. Az orvosi kamaráról szóló javaslatban egyszerűen lefejeztek 800 kisiparos családot minden kézzelfogható ok nélkül, (Zaj a középen.) amikor semmiféle külföldi kultúrállamban erre példa nincsen. Egyébként a legközelebbi múltból is látjuk azt, hogy amikor iszó volt arról, hogy a hentesiparosságtól a Hangya szövetkezet elvonja természetes megélhetésének lehetőségeit, nem mutatkoztak; a kisipar védelmének azok a gazdasági vonatkozásokban megnyilvánulható jelenségei, amelyekre szükség volt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A tilalmat nem az orvosi kamarai javaslat létesítette! Ez csak megszigorította a szankciókat! Ez a jog már régen el volt véve! A háború előtt!) Mélyen tisztelt iparügyi miniszter úr, hogy a jogok hogyan állanak, erről talán ne méltóztassék vitatkozni, hiszen nyilvánvaló, hogy eddig a fogtechnikusok megéltek és ezentúl éhen fognak pusztulni, ha annak a törvénynek rendelkezései érvényben maradnak. Ez volt a cél, semmi egyéb. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Már a háború előtt is így volt!) Gazdasági vonatkozásokban bátor vagyok megemlíteni a hatósági üzemek kérdését is. (Halljuk! Halljuk! bal felől. — Bródy Ernő: Ez a legfontosabb!) Mindenekelőtt látjuk, hogy a szabóiparosságot méltóztatik megvédeni a kereskedők ellen, de ugyanakkor azt olvasom, hogy az, Országos Ruházati Intézet most emeli az alaptőkéjét 100.000 pengőről 260.000 pengőre, vagyis az állam továbbra is szabótevékenységet, fog kifejteni a kisiparosok rovására. (Bródy Ernő: Estélyi ruhákat, frakkokat készít!) Az 1931. évi ipartörvény elrendelte a fővárosi üzemek megrendszabályozását vagy ellenőrzését és mégis azt látjuk, hogy a községi élelmiszerüzem jobban virágzik, mint valaha, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) jobban folytatja gyilkos versenyét a kisiparral, a hentesekkel és mészárosokkal, mint azelőtt, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a községi kenyérgyár éppen úgy, vagy még jobban konkurrál a főváros pékjeivel, mint azelőtt. (Rassay Károly: Felfelé nivellál!) Olvasom, hogy a községi élelmiszerüzem felszólítást kapott, hogy az élelmiszerárak magasságát azzal törje le, — Wolff Károly képviselő úr a fővárosnál ezzel a propozicióval jött elő — hogy vásároljon nagytömegű élelmiszert, mert tavaszra egész biztosan megdrágulnak majd ezek az élelmicikkek, tehát így lesz elérhető, hogy akkor olcsóbban lesznek ezek az élelmicikkek a közönség rendelkezésére bocsáthatók. (Petrovácz Gyula: A miniszterelnök úr is ezt mondotta!) A miniszterelnök úr az én felfogásom szerint — jelen voltam — ironikusan mondta ezt igen t. képviselőtársamnak. ülése 1936 február 21-én, pénteken. 535 Nagyfokú irónia hangzott ki abból, amit ő mondott, mert hiszen mindenki előtt, aki a közgazdasági törvényekben egy kissé otthon van, ismeretes, hogy ha ma nagymennyiségben összevásárol az élelmiszerüzem élelmicikkeket, akkor először nagymértékben felmegy azoknak ára és majd örvendhetünk tavasszah — amikor az élelmiszerüzem majd eladja ezeket a cikkeket — ha annyival leszáll ezeknek az ára, amennyivel most mesterségesen felemelték azt. Egészen eltekintve attól, hogy ha egy magánkereskedő ezt az áruhalmozást merné megcsinálni, árdrágítás miatt az árdrágítási ügyekkel foglalkozó bíróság elé kerülne. Azt kérném \ehát, hogy ha ilyen normákat állítunk fel, amelyek a kisipar védelmében más termelési ágak szerzett jogait is érintik, akkor méltóz; tassék előbb végre megszüntetni a hatósági üzemek versenyét. (Helyeslés balfelől.) Ez olyan gazdasági intézkedés lenne, amely sokkal több eredményt mutatna fel, mint a rendeletek holt betűi. (Zaj a báloldalon.) Bátor vagyok a közszállításokról is néhány szót szólani. A közszállításokról azért, mert elismerem, és pedig nagyon szívesen ismerem el, hogy a közszállítások terén a jelenlegi kormány alatt lényeges javulás állt be a kisipar javára. Ha azonban ennek a javulásnak számadatait nézzük, akkor még mindig azt kell megállapítanunk, hogy ezek oly szerény keretekben mozognak, hogy ezeket a kisipar nyomorúsága mellett sokkal radikálisabban kellene módosítani. 1933-ban az löksz, által a kisiparosoknak juttatott közszállítások összege 420.000 pengőt tett ki, 1934-ben 1,020.000 pengőre rúgott, 1935-ben pedig szeptemberig már 1,900.000 pengő volt ez az összeg, tehát aránylag igen tekintélyes emelkedést látunk, de látjuk azt is, hogy abszolút számokban még mindig rendkívül csekély keret, amelyben ezek a közszállítások^ mozognak. Itt idéznem kell egy megállapítást, amelyet Szterényi József tett 1918-ban kisipari programjában a következő szavakkal (olvassa): »A háború egész tartama alatt a magyar kisiparosság foglalkoztatása a milliárdnyi és ismét milliárdnyi ipari beszerzés mellett mindösszesen 50 millió korona volt.« Ezt a rendszert látjuk most is folytatódni és jóllehet — ismétlem 1 — relative javulás van, még mindig vannak olyan jelenségek, amelyeknek egyikét pl. bátor leszek idézni a kecskeméti ipartestület hivatalos lapjának 1935 július 27-iki számából. Ezt írják (olvassa): »A belügyminiszter által kiadott 20.000 pár gyermekmenhelyi cipőből a 9 tagból álló helyi cipészipari közszállítási csoport — hozzáteszem, hogy abban az évben, amikor Kecskemétet a fagykár a legrettenetesebb helyzetbe hozta — összesen 10 párat kapott, ugyanakkor, amikor a Wolfner-gyár 3000 pár elkészítésére kapott megbízást.« A közszállításoknál szerintem nemcsak annak kellene megtörténnie, amire 'Eckhardt Tibor t. képviselőtársam rámutatott, hogy mindazt, amit kisiparossal lehet készíttetni, kisiparossal méltóztassék az igen t. kormánynak elkészíttetni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem szerény vélekedésem szerint már a közsz állítások, a közmunkák kiszemelésénél figyelemmel kellene lenni arra, hogy olyan közmunkák vétessenek elsősorban figyelembe, amelyek a kisiparosságnak adnak kenyeret. Szerintem ennek ellenkezője történik, amikor most teleépítik Budapestet hidakkal, meggyőződésem szerint csak azért, hogy az állami vas76*
