Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-77
Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1936 január É2-én, szerdán. 43 bérlőknek a bérleti kérdéseit, tartozásaikat, azok összegét fitt ismertessem, és mindezt kontradiktórius vitával eldöntsük. Ismétlem, amikor csak egyetlenegy hold főid (hiányzik a bérletből, ami után a bérlő bért fizet, a bíróság* a bér összegét megfelelően le fogja szállítani, ha ugyan nem tette volna meg azt a közalapítványi igazgatóság. De állítom, nem áll az, hogy bárkivel szemben is jogtalan követelést érvényesítenének. Amire itt t. képviselő társam rámutatott amikor idézte, hogy »elvettek tóle« stb., ez egyszerűen annyiit jelent, — szemben az előző helyzettel, az előző bérletviszonnyal, amely a bérlő és a közalapítványi igazgatóság között fennállott — hogy most az illetőnek kisebb bérleti területe van. Ez nem elvétel, ennek egyszerűen az volt az oka, — amint már az előbb jeleztem — hogy a bérlők nagyon rosszul fizettek, nagy hátralékaik voltak, nem lehetett tehát a kezük közt hagyni ugyanazt a területet, amely azelőtt a kezükben volt. Abban teljesen egyetértek kép viselőtárs animal, hogy erre a kérdésre még nem tettünk ezzel pontot és nem is fogunk egyhamar pontot tenni, •' mert — sajnos — a bérlők mind roszszabbul és rosszabbul fizetnek, kötelezettségeiknek nem tesznek eleget és állandóan az a legnagyobb gondja a kultuszminisztériumnak, hogy megfelelően össze tudja egyeztetni egyrészről a méltányosság szempontját, másrészről azt a kötelességét, hogy ennek az alapítványi vagyonnak a jövedelmét igenis biztosítsa. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a kultuszminiszter úr elhanyagolná ezeknek a jövedelmeknek, a haszonbéreknek a behajtását, Dinnyés képviselőtársam lenne az, aki e miatt meginterpellálná és szigorúan felelősségre vonná a kutuszminiszter urat azért, hogy egy közalapítványi vagyont nem kezelnek kellő gondossággal. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A feltett kérdésekre minden vonatkozásban megadtam a választ, tisztelettel kérem tehát, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök; Dinnyés képviselő urat megilleti a viszon válasz joga. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Végtelenül megtisztelő rám nézve, hogy az államtitkár úr annyira súlyt helyez az én véleményemre, hogy megjósolja, hogy a miniszter urat mikor és hogyan interpellálnám meg, ha ő ezt a közalapítványi vagyont nem kezelné, vagy nem kezeltetné kellő gondossággal. (Ügy van! jobbfelől.) En különvéleményt jelentek be Scheftsik képviselőtársammal és azokkal szemben, akik azt hangoztatják, hogy ilyen kis ügyeket nem lehet idehozni, (vitéz Scheftsik György: Persze, hogy nem lehet! Ez magánügy! — Felkiáltások a jobboldalon; Igaza van! — Horváth Zoltán: Az egyke ellen harcolnak! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek a kijelentésnek ellenére meg vagyok róla győződve, hogy ha a képviselő urak kimennének a vidékre és utánanéznének a dolognak, nem így beszélnének, mint ahogy ma itt beszélnek. (Felkiáltások a jobboldalon: Jobban ismerjük a vidéket!) Százkét embernek a sorsáról van itt szó, 102 embernek és családtagjainak a sorsa nem csekély ügy és én nem is hoztam ide valamennyit, (vitéz Scheftsik György: Minden hérlőnek ez a sorsa! — Horváth Zoltán: Akkor az államnak ínségsegélyt kellene adnia! — Kelemen Kornél: Engedjék el a bért?) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ V. Én bérelengedésről egy szót sem szóltam. Nem kértem mást, mint azt, hogy ezeket.az embereket méltóztassék leszamoltatni. Ehhez még nem kell mindjárt a bírósághoz menni. Ebből nem kell mindjárt jogi vitat csinálni, hanem egyszerűbben is el lenét intézni... (Tasnádi Nagy András államtitkár: A bérlő pontosan megkapja minüen esedékesség idején a pontos kimutatást!) A kimutatást megkapják ugyan, de a hátralékot illetőleg ott van a kérdés lényege, hogy a hatralék Összegszerű megállapításában súlyosan megterheltnek érzik magukat. De továbbmegyek. Fejér megye gazdasági albizottsága határozatot hozott. Ebben kimondotta, hogy holdanként másfél mázsa az a maximum, amelyet özek az emberek, mint bért elbírnak. Ugyanebben a határozatban rámutatott arra, hogy a jelenleg fizetett bér ennél sokkal magasabb. Nem akarom most tovább feszegetni ezt a kérdést, a legközelebb adandó alkalommal teljes részletességgel idehozom. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a miniszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr írásbeli válasza Tóbler János képviselő úrnak a postaaltisztek gazdasági helyzetének javítása tárgyában elmondott interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): Tisztelt Képvlsel/oház! Tobler János országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1936. évi november hó 6-án tartott ülésén hozzánk intézett /interpellációjában panasz tárgyává tette a m. kir, postaaltisztek helyzetét. Ennek kapcsán a t. képviselő úr kérdést intézett hozzám, hajlandó vagyok-e olyirányú intézkedést tenni, hogy a m. kir. postaaltisztek legalább az évekkel ezelőtt élvezett fizetésükhöz, lakbérükhöz és a régi kinevezési rendszerükhöz jussanak? Van szerencsém a fenti interpellációra válaszomat az alábbiakban tisztelettel közölni: Köztudomású, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása végett az állam és az önkormányzatok személyi kiadásait 1931. évtől kezdődően csökkenteni kellett. Ennek következtében az állami alkalmazottak, s köztük a postaaltisztek, fizetés is csökkentést szenvedett. Minthogy a gazdasági helyzet és az állami költségvetés helyzete, az előbbi állapiotofcra való visszatérést nem. engedi meg, a fizetés, lakbér és előléptetésj tekintetében egyelőre a postaaltliiSztek helyzetén sem lehet javítani. A postaaltisztek panaszaikat és kívánságaikat egy memorandumba foglalták, melyet eljuttattak hozzam. A memorandumban találtam olyan kívánságokat is, amelyek esetleg a no ai viszonyok között is* bizonyos fokig teljesíthetők. Ezeket most tárgyaltatom és — ha mód van reá — azokat megadom. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1935. évi december hó 15-én. Winchkler s. k., m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. . Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a miniszter úr írás-