Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-95

Az országgyűlés képviselőházának 95 a pillanatnyi helyzetből adódnak, hanem az a tendencia, amely az illetővel szemben érvényesül. Bármilyen nehéz sorsot könnyebben vagy legalábbis nagyobb veszedelem nélkül kiáll az ember, kiáll a társadalom,, ha a javulás lehetősége, reménysége kapcsolódik hozzá, de egy állandóan lefelé hanyatló társadalmi réteg múlhatatlanul meginog abban az erkölcsi kitartásában, amely nélkül nemzeti politikát folytatnunk nem lehet. Mi okozza ennek a kisipari társadalomnak valóban szörnyű bajait? Méltóztassanak elképzelni, hogy ml mindenen kell annak a kisiparosnak átmennie, amíg nagy nehézségek árán megszerzett iparigazolványát visszaadja és újból elmegy munkásnak! Micsoda keserűségen, micsoda csalódásokon, bajokon, tönkremenésen keresztül jut el idáig kisiparos? Ezeket a bajokat számos tényező közös összejátszása okozza. Okozza elsősorban a mezőgazdaság vásárlóképességének a megszűnése. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Okozaa a mezőgazdaság vásárlóerejének leosökkenése. (Ügy van! Ügy van!) A mezőgazdaság vásárlóerejének leosökkenése az az alapvető baj, amelynek orvoslása nélkül igazi segítséget ebben az orsizágban egyetlen más társadalmi rétegnek sem lehet nyújtani. Mert ha nincs vásárlóerő ebben az országban, akkor hiába termel a kisiparos és végeredményben hiába fog termelni a gyáripar is. (Ügy van! jobb felől.) De utalnom kell arra is, t. Ház, hogy a gyáripari fejlődés maga is, amelyet elviben ellenezni ostobaság volna, a kisipar bizonyos munkaterületeit és lehetőségeit megszorította, mert főleg a tömegfogyasztási cikkek, a standardizált árutípusok termelése terén a gyáripar kétségtelenül olcsóbban és kedvezőbben tud termelni, mint a kisipar, és ennek a kisiparnak a helyzete, főleg ha a külföldi, nagyon fejlett iparokkal rendelkező országokban jelentkező helyzetet vizsgálom, a gyáriparral szemben körülbelül úgy definiálható, bogy a gyáripari versennyel szemben a kisipar életképes és versenyképes marad mindazokban a vonatkozásokban, ahol egyéni ízlésről, vagy az individuális szükségleti cikkeknek, vagyis nem standardizált áruknak előállításáról van szó. A magyar kisipar pedig a maga régi kultúrájával, ügyességével és tehetségével, főleg javuló gazdasági konjunktúrában, még fejlett gyáripar mellett is kétségtelenül meg tudná találni a maga megélhetését, ha a vele szemben jelentkező egyenlőtlen versenynek korlátozó, az ő működését, életlehetőségeit pusztító hatásait iparkodunk törvényhozásig iiton idejében kiküszöbölni. Éppen ezért, amikor a törvényjavaslatnak szerintem is nagyon helyes rendelkezéseit elolvastam, az egész javaslatból, az egész javaslat konstrukciójából arra a következtetésre jutottam, hogy feltétlenül deklarálni kell azt a vezető gondolatot, azt a princípiumot, amelyet ebben a kérdésben a kormányzat legalább is a mi felfogásunk szerint megvalósítani óhajtott. Mert mi az a vezető gondolat, amelyet, el kell fogadnunk a kisiparral, de minden más foglalkozási ággal kapcsolatban is ebben az országban, főleg ebben a trianoni országban, ahol a megélhetési lehetőségek annyira lecsökkentek? Mi az az egyedüli helyes morális és politikai gondolat? Ez nem lehet egyéb, mint hogy egyik foglalkozási ág se fejtsen ki olyan tevékenységet, amely más foglalkozási ág boldogulását lehetetlenné teszi. (Ügy van! Ügy van!) Ez . ülése 1936 február 21-én, pénteken. 527 olyan generális politikai és erkölcsi elv kell, hogy legyen, amely minden foglalkozási ágra kivétel nélkül alkalmazandó és ba ennek az elvnek világosságába helyezzük a kisipari kérdéseket, akkor én ezt a szöveget a kisiparra vonatkoztatva a következőkben fogalmaznám meg. Voltam bátor módosító indítványt benyújtani az 1922 : XII. te. 45. §-ával kapcsolatban. Ez a 45. i tudniillik a munkaegyesítés lehetőségeit szabja meg, azokat a méltányos eseteket, amikor valamilyen iparág egy más iparág területére átnyúlhat, szóval munkaegyesítést végezhet. Meggyőződésem, hogy ezeknek a méltányos kivételeknek épségben tartása mellett dekretálni kell azt az általános elvet, amely egyébként alkalmazandó és amely a végrehajtószervek álláspontját is kell, bogy irányítsa, ez pedig csak az lehet, hogy semmiféle iparág — ideértve a közüzemeket is — más iparág rovására tevékenységet nem fejthet ki. Ez az az egészséges princípium, amelyet alkalmazva a részletkérdésekre is, — ismétlem, a méltányos kivételek megengedése mellett is — helyesen szabályozhatja mindezeket a kérdéseket. Azt hiszem, a miniszter úr a maga dolgát is rendkívül megkönnyíti, ha ilyen elvi alapra helyezkedik, mert ebben az esetben a tömérdek egymással ellentétes érdek között megtalálja azt a zsinórmértéket, amellyel a jogosulatlan kívánságokat lerázhatja magáról, a jogos kívánságokat pedig kielégítheti. De én ennek az elvnek alkalmazását és . dekretálását azért is kívánatosnak tartanám, mert a folytonos improvizációk helyett organikus fejlődés lehetőségét nyitná meg. Nem mindegy az, hogy a mai rendkívül fejlődő gazdasági életben miféle princípiumok szerepelnek mint vezető gondolatok. Ennek a gondolatnak a törvényjavaslatba való felvételét azért is szükségesnek tartom, mert pro futuro a konstruktív fejlődés egészséges vágányait rakná le és irányításul szolgálna mind a végrehajtás terén az alsóbbfokú szerveknek, mind az e^pwséo-es jövő feüődés lehetőségének. Ugyanazt az elvet, amelyet a kisiparra nézve alkalmazandónak tartok, tartom alkalmazandónak a kereskedelemre is. Ebből a szempontból a törvényjavaslat 17. §-ához módosító indítványt voltunk bátrak beadni, amelyben a 17. § negyedik bekezdése elé új szöveg felvételét javaslom. Azt hiszem, t. Ház, hogy az általam előadni kívántaknak tulajdonképpen ez a lényege é« éppen ezért bátor vagyok ezt a módosító indítványt kissé behatóbban ismertetni. A szöveg, amelynek a 17. § negyedik bekezdése elé való felvételét javasolom, a következőkben szólna (olvassa): »A kereskedelem- é^ közlekedésügyi miniszter az iparügyi miniszterrel egyetértőleg rendelettel meghatározhatja az áruházak forgalmát, üzletkörét és üzletvitelnek módját«, — ez eddig a régi szöveg, az új szöveg most következik — »meglevő áruházak kibővítése és új áruházak felállítása a kiskereskedelem jogos érdekeinek teljes megóvása mellett a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter és az iparügyi miniszter által egyetértői eg kiadandó külön engedély alapján történhetik csupán. Ugyanilyen elbírálás és eljárás alá tartozik s, gyáriparnak mindennemű kiskereskedelmi tevékenysége is.« (Helyeslés balfelől.) Mit jelent ez, t. Ház? (Éber Antal: Azt, hoory meg fogják karmi az engedélyt! — Derültség.) Annak az elvnek alkalmazását, hogy a kereskedelem ne nyúlion át az ipar körébe. Megjegyzem, örömmel állapítom meg, hogy a 75»