Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U- ü ilyen

1 kéményseprőiparosnak iparűzési jogát. (Éber Antal: Ez a jogforrás!) Ez volna a jogforrás, bár kifejezetten reál jognak nevezhető ilyen adományozás nem történt. Későbbi időben egy újabb királyi megerősítés történt és azonfelül olyan szokásjog alakult ki, amely a reáljogtulajdonosoknál biztosította a családi öröklést, biztosította azt, hogy a kéményseprőipart a családban az örökös átveszi az elődjétől. Tulajdonképpen ipari hítbizománynak nevezhető ez a reál jog. Ezzel szemben 500 kéményseprő iparos van az országban, akik ipari engedély útján kapott személyi jog alapján űzik iparukat. A jelen törvényjavaslat, amely a t. Haz előtt áll, ezt a reál jogot a következőképpen oldja meg. A mostani reál jogtulajdonosoknak kezén változatlanul meghagyja a reáljog iparűzési jogát. Meghagyja a közvetlen elsőfokú örökös kezén is húsz esztendőn keresztül. A húsz évnek leteltével a reáljog megszűnik mint reáljog, és az eddigi reáljogtulajdonos személyi jogon folytathatja tovább iparát, ha erre a képesítése megvan. Ennek a 20 évnek leteltével a reáljog természetesen egyszersmindenkorra megszűnik és átalakul személyi joggá, mint ahogy az a többi kéményseprőiparosnál is fennáll. Látható ebből tehát az, hogy az iparügyi miniszter úr nagyon óvatosan nyúlt ehhez a kérdéshez; mindenesetre a szerzett jogok lehető legkisebb sérelme nélkül igyekezett ezt a kérdést közmegelégedésre megoldani. A törvényjavaslat rendelkezéseinek harmadik, legfontosabb csoportja, amelyet a t. Ház figyelmébe ajánlok, a kisiparosság erkölcsi színvonalának emelését célozza. És itt eljutottunk az ominózus 19. §-hoz, amely annyi hírlapi polémia, annyi diszkusszió tárgyát képezte, annyi támadásnak volt a középpontja. Ez a 19. § a következőképpen szól (olvassa): »Az iparűzési jogot... határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni: a) iparigazolvány alapján űzhető ipar gyakorlása esetében, ha az iparost az állam, a szemérem ellen, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt három hónapot meghaladó szabadságvesztésbüntetésre, vagy ilyen bűntett miatt jogerősen elítélték, továbbá, ha oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három éven belül három ízben jogerősen elítélték ; b) engedélyhez kötött ipar gyakorlása esetében, ha az iparost bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősen elítélték, továbbá, ha oly cselekmény miatt, amely szakmai megbízhatóságát kétségessé teszi, három' éven belül két ízben jogerősen elítélték.« Engedélyhez kötött ipar esetén tehát, amely az 1922:XII. te. harmadik csoportját alkotja, és amelynek körébe 28 ipari foglalkozás tartozik, a törvényjavaslat ezt a határidőt oda módosította, hogy három éven belül két ízben való jogerős ítéletet feltételez. Korunknak egyik súlyos és gyakran ismétlődő jelenségéhez érkeztünk. Álhumanizmusból a bűnözők pártjára állanak sokan, félreismert jóindulatból — megengedem azt, hogy jóindulatból, de félreismert jóindulatból — és feltétlenül álhumanizmus vezeti őket akkor, amikor a bűnözők pártjára állanak. (Farkas István: Mindjárt fel kell akasztani őket!) Ez túlzás,^ t, képviselőtársam, ne méltóztassék ezt a kérdést idevinni, mert itt egy meghatározott, vagy határozatlan időre szóló iparűzési jogmegvonásról, nem pedig akasztásról van szó. (Ügy van! ése 1936 február 20-án, csütörtökön. 503 Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Sokszor egyértelmű! — Farkas István: Az iparosok sínylik meg!) Nem tudom feltételezni, hogy az iparosság érdekében állana az, hogy azok, akik vétség, vagy hűntett címén jogerősen elítéltettek, tovább folytassák az ipart s érdekük, hogy az ilyentől az iparűzési jogot egy bizonyos időre megvonják. Ez nem jelenti azt, hogy kenyéa"keresetüket teljesen elvesztik, nem jelenti azt, hogy a mesterségüktől megfosszák őket, csak azt jelenti, hogy önálló mesterképpen^ nem működhetnek, nem fogadhatnak fel segédeket és tanoncokat azok, akik bűntettet, vagy vétséget követtek el. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nincs joguk .ahhoz, hogy tanoncokat és segédeket felelősség terhe mellett maguk mellett tartsanak. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a kisiparosság maga Játja a legjobban. Az a kisiparosság, amely tiszességes és becsületes emberekből és hazafiakból áll, Önmaga is belátja lazt, hogy ez tai 19. § nem más, mint a tisztesség és^ a becsület védelme. (Farkas István: Ajaj! Frázis!) A mai nehéz időkben a verseny fokozatos emelkedése mellett szükség volt erre. szükség volt erre a megbízhatatlansági paragrafusra is, amely azonban, minden félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, nem vonatkozik másra, mint csak a szakmai megbízhatatlanságra . A törvényjavaslat kiterjeszkedik az árrombolás kérdésére is. Minden ipartestületnek joga van három tagú bizottságot alkotni és ilyen panaszok esetén foglalkozni az árrombolással és ezzel megvédeni az iparost attól, hogy az iparcikkeit áron alul piacra dohó lelkiismeretlen emberek árromboló versenyének ki legyen téve. Szükség volt arra, hogy egyszer már védelem legyen azokkal az iparosokká] szemben, akik vagy az állammal, vagy a társadalommal, vagy saját munkásaikkal szemben nem teljesítik kötelességeiket, nem fizetnek tisztességesen, ellenben a készletükben lévő iparcikkeket a fizetések ezen nem teljesítése miatt olcsó áron, áron alul, önköltségi áron piacra dobják. Ezek ellen védelmet kell találnia a tisztességesen dolgozó iparosnak. A törvényjavaslat utolsó és harmadik része az ipartestületek felállításáról, az ipartestületek működéséről ós gazdasági megalapozottságáról szól, és ezen a téren olyan szabályrendeleteket alkot, amelyek feltétlenül biztosítják azt, hogy az ipartestületek sokkal jobban fogja tudni a jövőben hivatásukat teljesíteni, mint iahogy ezt eddig tették. Mindezek alapján kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök; Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Az előttünk ,/ekvő törvényjavaslat bekonferálásánál az előadó úr igen érdekes történelmi visszapillantást vetett a magyar kézművesiparuak és általában a kfczművesiparnak a fejlődésére, a középkoron és az újkor első részén keresztül. Elmondotta, hogy a céhrendszerből hogyan fejlődött ki az individualista gazdálkodás és a kapilizmus, továbbá a gépi civilizáció növekedése folytán az egyéni ipar miként volt egyideig egészen szabad foglalkozás, amelyet nem védett, nem szabályozott semilyen törvényes rendelkezés. Igen helyesen mutatott azután rá arra, hogy az 1872. évi törvény mennyire káros