Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

470 Az országgyűlés képviselőházának 9 hetőségnek is találkozunk egy szomorú megszűkítésével. Tudniillik azt látjuk az ország legkülönbözőbb részeiben, hogy még ezt a kis minimális munkabért is leszorítják a munkaadók, kihasználva ezeknek a szerencsétlen embereknek szorult anyagi helyzetét. Ezek jóformán az év legnagyobb részében vándorúton vannak Magyarország-szerte, járják az országot és ha valahol adódik munka, ott, ahol tíz-vagy húsz kubikust lehet alkalmazni, jelentkezik száz vagy kétszáz, aminek azután az lesz az eredménye, hogy azt a munkát, amelyért 50 fillért kellene adni köbméterenként, elvégzik 20— 25 és 30 fillérért. Természetesen mindig akad az éhenhalás küszöbén álló szerencsétlen ember, aki ezt elvállalja és ezáltal a munkabért ő maga mesterségesen leszorítja. De nemcsak magánosoknál, hanem még úgynevezet altruista intézménynél is találunk ilyen szomorú eseteket. Például a lágymányosi munkánál az Okh., amely altruista intézmény, 11 köbméter föld kidobásáért fizetett Összesen 1 pengő 20 fillért, mondd egy pengő húsz fillért. Tehát miután egy köbméter föld, mint mondják. 17 métermázsának felel meg, ezért az 1 pengő 20 fillérért 17.000 kilogramm földet kellett annak a szerencsétlen embernek kiemelni. (Schandl Károly: Tévedés!) Nem tévedés, mert a földmunkások egyik képviselője mondotta nekem ezt az adatot. (Schandl Károly: Egyoldalú bemondás, nem szabad elfogadni!) Csak egyetlen lehetőség és mód van arra, hogy ezeknek az embereknek a helyzetén 'segítsünk. Nevezetesen a mezőgazdasági munkások mintájára méltóztassék a kormányzatnak lehetőséget találni arra, hogy ezeknek a kubikosoknak a díjazása minimális ( mértékben biztosíttasséik, méltóztassék lehetővé tenni, hogy velük kapcsolatban is alakuljanak ilyen munkabérmegállapító bizottságok, (Helyeslés.) ahová a kubikosok is, mint munkavállalók, természetesen egyenlő számban kerülnének be a munka adókkal. Szükségesnek találnám azt is, hogy méltóztassék a kormányzatnak intézkedni abban a vonatkozásban is, — ez a mezőgazdasági munkásoknál már megtörtént — hogy a helybeli kubikosok elsősorban jöjjenek figyelembe bizonyos kubikosmunkák elvégzésénél. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy a kubikosok állandóan vándoroljanak és ha bizonyos kubikos réteg helyben talál kubikos munkát, az nem fog szárnyra kerekedni és elmenni az ország másik részébe. De ezzel elérjük azt is, hogy a kubikosoknak ezt a szerencsétlen helyzetét nem használhatják fel arra, hogy idegenből jött kubikosokkal a muníka árát leszorítsák. Megtörtént például az én városomban az, hogy a kubikosok, akik egy nehéz, csákányozással szétfejtendő területtel álltak szemben, azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztették elő a munkaadókhoz., hogy 30 fillér helyett fizessenek köbméterenként 50 fillért, mert azzal a köbméterenkinti 30 fillérrel csak olyan keveset tudnak megkeresni, amivel napi kenyerüket sem találják meg. Erre az volt a felelet, hogy ezeket a kubikosokat, akik méltányos bért merészeltek kérni munkájukért, szárnyra bocsátották, a negyedik, vagy ötödik községből hoztak más kubikosokat és a legérdekesebb az, hogy azoknak azután megadták azt a munkabért, amit azok a kubikosok kértek, akiket e kérelem miatt egyszerűen elbocsátottak. Ha a munkaadó elsősorban azokat a kubikosokat tartoz3. ülése 1936 február 19-én, szerdán. nék alkalmazni, akik ott helyben vannak, ilyen kijátszások nem történhetnének meg. Elsősorban szükséges volna természetesen az, hogy közszállításnál méltóztassanak ezeknek a kubikosoknak munka- és kereseti lehetőséget biztosítani, mert hiszen ezeknél a közszállításoknál legtöbbször, sajnos, úgy történik a dolog, hogy a munkavállaló megkapja a közületektől a maga tisztes hasznát, ő azonban, hogy a hasznot nagyobbá tegye, meglehetős részt lefarag ezeknek a földmunkásoknak a béréből is. Egészen más lenne a helyzet, ha meg: lenne állapítva ezeknek a munkabéreknek minimális foka, ahogyan pl. a fővárosnál már meg van állapítva. Ha a fővárosnál meg lehet csinálni, ugyanezen az alapon, ugyanezzel a logikával meg lehetne valósítani ezt az ország többi részében is. (Ügy man! bal felől) Szükséges volna az is, hogy az inségmunkákkal való visszaéléssel ne nyomassék le ezeknek az embereknek a keresete. Vidéken t. i. az történik, hogy annak az embernek, aki már az éhség, a pusztulás határszélén áll, ebédjegyet adnak, ezt az ebédjegyet azonban nem ingyen kapja az az ember, ezért az ebédjegyért egy napszámot kell végeznie. Végeredményben tehát nem történik más, mint az, hogy clZ cl 'közület, amely az ebédjegyet adja, tulajdonképpen kiuzsorázza azt a szerencsétlen munkást, mert nem napszámot fizet neki, amely esetleg két pengő lenne} hanem ad neki egy ebédjegyet, amely esetleg nem ér többet, mint 50 fillért. Tehát vagy éhenhal az illető, — hát akkor éhenhalt — vagy pedig kéri az ebédjegyet és akkor 50 fillérért végzi el azt a munkát, amelyet különben 2 pengőért végezne el. Kétségtelen tej hát, hogy az inségmunkának ilyenformán való alkalmazása a legalkalmasabb arra, hogy ezzel ezeket az egyébként is minimális munkabéreket letörjék. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ennek a kérdésnek elintézése nem csupán e szerencsétlen emberek megsegítésének kérdése, hanem nemzetpolitikai kérdés is, mert végeredményben nem csoda, ha ezek az emberek, akik a végsőkig el vannak keseredve, akik sem magukat, sem családjukat eltartani nem tudják, akik a legnehezebb, legidegölőbb^ és legfárasztóbb munkát a legolcsóbb áron kény; telének végezni, olyan hangulatba, olyan lelki adottságok közé jutnak, hogy a legszélsőbb agitációra is igen alkalmas anyagot szolgáltatnak. Kérem a t. kormányt, méltóztassék megnyugtatni, hogy a minimális munkabérek megállapítása tekintetében a lehetőség szerint sürgősen intézkedni méltóztatik. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr óhajt szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter! T. Ház! Igen helyesen mondotta előttem felszólalt képviselőtársam, hogy az 1923 :XXV. tcikk a földmívelésügyi miniszternek csak arra ad jogot és módot, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a gazdaságban végzett r munkájuk után járó munkabéreik minimumát állapíthassa meg akkor, ha azt kérik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a törvényes rendelkezés, sajnos, nem ad módot a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy mate munkások minimális munkabérének megállapítását törvényes alapon elrendelhesse. A kubikosok ügye szempontjából a földmívelésügyi miniszter csak a vizimunkálatok-