Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

470 Az országgyűlés képviselőházának 9 hetőségnek is találkozunk egy szomorú meg­szűkítésével. Tudniillik azt látjuk az ország legkülönbözőbb részeiben, hogy még ezt a kis minimális munkabért is leszorítják a munka­adók, kihasználva ezeknek a szerencsétlen em­bereknek szorult anyagi helyzetét. Ezek jófor­mán az év legnagyobb részében vándorúton vannak Magyarország-szerte, járják az országot és ha valahol adódik munka, ott, ahol tíz-vagy húsz kubikust lehet alkalmazni, jelentkezik száz vagy kétszáz, aminek azután az lesz az eredménye, hogy azt a munkát, amelyért 50 fil­lért kellene adni köbméterenként, elvégzik 20— 25 és 30 fillérért. Természetesen mindig akad az éhenhalás küszöbén álló szerencsétlen ember, aki ezt elvállalja és ezáltal a munkabért ő maga mesterségesen leszorítja. De nemcsak magánosoknál, hanem még úgynevezet altruista intézménynél is találunk ilyen szomorú eseteket. Például a lágymányosi munkánál az Okh., amely altruista intézmény, 11 köbméter föld kidobásáért fizetett Összesen 1 pengő 20 fillért, mondd egy pengő húsz fillért. Tehát miután egy köbméter föld, mint mondják. 17 métermázsának felel meg, ezért az 1 pengő 20 fillérért 17.000 kilogramm földet kellett an­nak a szerencsétlen embernek kiemelni. (Schandl Károly: Tévedés!) Nem tévedés, mert a földmunkások egyik képviselője mondotta ne­kem ezt az adatot. (Schandl Károly: Egyoldalú bemondás, nem szabad elfogadni!) Csak egyetlen lehetőség és mód van arra, hogy ezeknek az embereknek a helyzetén 'se­gítsünk. Nevezetesen a mezőgazdasági mun­kások mintájára méltóztassék a kormányzat­nak lehetőséget találni arra, hogy ezeknek a kubikosoknak a díjazása minimális ( mérték­ben biztosíttasséik, méltóztassék lehetővé tenni, hogy velük kapcsolatban is alakuljanak ilyen munkabérmegállapító bizottságok, (Helyeslés.) ahová a kubikosok is, mint munkavállalók, ter­mészetesen egyenlő számban kerülnének be a munka adókkal. Szükségesnek találnám azt is, hogy méltóz­tassék a kormányzatnak intézkedni abban a vonatkozásban is, — ez a mezőgazdasági mun­kásoknál már megtörtént — hogy a helybeli kubikosok elsősorban jöjjenek figyelembe bi­zonyos kubikosmunkák elvégzésénél. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy a kubikosok állan­dóan vándoroljanak és ha bizonyos kubikos réteg helyben talál kubikos munkát, az nem fog szárnyra kerekedni és elmenni az ország másik részébe. De ezzel elérjük azt is, hogy a kubikosoknak ezt a szerencsétlen helyzetét nem használhatják fel arra, hogy idegenből jött kubikosokkal a muníka árát leszorítsák. Megtörtént például az én városomban az, hogy a kubikosok, akik egy nehéz, csákányozással szétfejtendő területtel álltak szemben, azt a tiszteletteljes kérelmet terjesztették elő a mun­kaadókhoz., hogy 30 fillér helyett fizessenek köbméterenként 50 fillért, mert azzal a köbmé­terenkinti 30 fillérrel csak olyan keveset tud­nak megkeresni, amivel napi kenyerüket sem találják meg. Erre az volt a felelet, hogy eze­ket a kubikosokat, akik méltányos bért meré­szeltek kérni munkájukért, szárnyra bocsátot­ták, a negyedik, vagy ötödik községből hoztak más kubikosokat és a legérdekesebb az, hogy azoknak azután megadták azt a munkabért, amit azok a kubikosok kértek, akiket e kére­lem miatt egyszerűen elbocsátottak. Ha a mun­kaadó elsősorban azokat a kubikosokat tartoz­3. ülése 1936 február 19-én, szerdán. nék alkalmazni, akik ott helyben vannak, ilyen kijátszások nem történhetnének meg. Elsősorban szükséges volna természetesen az, hogy közszállításnál méltóztassanak ezeknek a kubikosoknak munka- és kereseti lehetőséget biztosítani, mert hiszen ezeknél a közszállítá­soknál legtöbbször, sajnos, úgy történik a do­log, hogy a munkavállaló megkapja a közüle­tektől a maga tisztes hasznát, ő azonban, hogy a hasznot nagyobbá tegye, meglehetős részt lefarag ezeknek a földmunkásoknak a béréből is. Egészen más lenne a helyzet, ha meg: lenne állapítva ezeknek a munkabéreknek minimális foka, ahogyan pl. a fővárosnál már meg van állapítva. Ha a fővárosnál meg lehet csinálni, ugyanezen az alapon, ugyanezzel a logikával meg lehetne valósítani ezt az ország többi részében is. (Ügy man! bal felől) Szükséges volna az is, hogy az inségmun­kákkal való visszaéléssel ne nyomassék le ezek­nek az embereknek a keresete. Vidéken t. i. az történik, hogy annak az embernek, aki már az éhség, a pusztulás határszélén áll, ebédjegyet adnak, ezt az ebédjegyet azonban nem ingyen kapja az az ember, ezért az ebédjegyért egy napszámot kell végeznie. Végeredményben te­hát nem történik más, mint az, hogy clZ cl 'közü­let, amely az ebédjegyet adja, tulajdonképpen kiuzsorázza azt a szerencsétlen munkást, mert nem napszámot fizet neki, amely esetleg két pengő lenne} hanem ad neki egy ebédjegyet, amely esetleg nem ér többet, mint 50 fillért. Tehát vagy éhenhal az illető, — hát akkor éhen­halt — vagy pedig kéri az ebédjegyet és akkor 50 fillérért végzi el azt a munkát, amelyet kü­lönben 2 pengőért végezne el. Kétségtelen tej hát, hogy az inségmunkának ilyenformán való alkalmazása a legalkalmasabb arra, hogy ezzel ezeket az egyébként is minimális munkabére­ket letörjék. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ennek a kérdésnek elintézése nem csupán e szerencsétlen emberek megsegítésének kér­dése, hanem nemzetpolitikai kérdés is, mert végeredményben nem csoda, ha ezek az embe­rek, akik a végsőkig el vannak keseredve, akik sem magukat, sem családjukat eltartani nem tudják, akik a legnehezebb, legidegölőbb^ és legfárasztóbb munkát a legolcsóbb áron kény; telének végezni, olyan hangulatba, olyan lelki adottságok közé jutnak, hogy a legszélsőbb agi­tációra is igen alkalmas anyagot szolgáltatnak. Kérem a t. kormányt, méltóztassék megnyug­tatni, hogy a minimális munkabérek megálla­pítása tekintetében a lehetőség szerint sürgő­sen intézkedni méltóztatik. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr óhajt szólni. Darányi Kálmán földmívelésügyi minisz­ter! T. Ház! Igen helyesen mondotta előttem felszólalt képviselőtársam, hogy az 1923 :XXV. tcikk a földmívelésügyi miniszternek csak arra ad jogot és módot, hogy a mezőgazdasági mun­kásoknak a gazdaságban végzett r munkájuk után járó munkabéreik minimumát állapít­hassa meg akkor, ha azt kérik. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a törvényes rendelkezés, sajnos, nem ad módot a földmívelésügyi mi­niszternek arra, hogy mate munkások minimá­lis munkabérének megállapítását törvényes alapon elrendelhesse. A kubikosok ügye szempontjából a föld­mívelésügyi miniszter csak a vizimunkálatok-

Next

/
Thumbnails
Contents