Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. d esnek tekinti, nem akarja ennek a kérdésnek a konzekvenciáit levonni, mindent békés úton akar elintézni. (Boczonádi Szabó Imre: Hát hogy intézze el? Háborút csináljon?) Ha így értettem, hogy nem akarja senkinek a kenyerét elvenni, ha ez így van és jól értettem, akkor a választ ebben a reményben, illetőleg ebben a magyarázatban tudomásul veszem. (Zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Következük gróf Károlyi Viktor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció # szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a csongrádmegyei nyomor tárgyában. Mit szándékozik a belügyminiszter úr a csongrádmegyei nyomor enyhítése érdekében tenni? Budapest, 1936 február 15. Gróf Károlyi iVktor s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobb/elől) Mielőtt interpellációm lényegére rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy egy igen szerény kéréssel forduljak a mélyen t. túloldalhoz. Azt kétrem ennek a magyar nyomornak kérdésével kapcsolatban, hogy ezt ne méltóztassanak pártpolitikai célok szolgálatába állítani. Ne méltóztassanak pedig azért, mert ez sokkal égetőbb, sokkal fájóbb magyar probléma, semhogy abból szerény nézetem szerint kicsinyes pártpolitikát lehetne csinálni. (Fábián Béla: Eddig helyes!)) Hogy ezt ia kérdést helyesen tudjuk meglátni és megismerni, rá kell világítanom ennek a problémának az előzményére is. Az Alföld összes vármegyédnek lakossága, különösen pedig Csongrád vármegyének 150.000 főnyi lakossága túlnyomó többségben a mezőgazdaságból él. Ebből él természetszerűleg a gazdatársadalom és a mezőgazdasági proletariátus, közvetve ebből élnek a% iparosok, a kereskedők, de még az intellektuális osztály is. Mindezek a mezőgazdasággal együtt prosperálnak vagy sorvadnak el. Ennek folytán tehát az egész lakosságra kihat a gazdatársadalomnak évek óta fokozatosan romló helyzete. Bomlik pedig ez^ a helyzet elsősorban az általános gazdasági válság folytán, romlik továbbá az igazságtalan és teljesíthetetlen túladóztatás folytán (Ügy van! Ügy vom! balfelől. — Fábián Béla: Ki túladóztat?) és romlik a mezőgazdaságnál nélkülözhetetlen s okvetlenül szükséges iparcikkeknek túlságos és indokolatlan magas árai folytán. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az elszegényedési, lerongyolódási és romlási folyamatot csak kimélyíti az, hogy ezen a vidéken évek hosszú sora óta gyenge termés van. Ebben a szomorú helyzetben, ebben az amúgy is nehéz szituációban érte Csongrád vármegyét, különben az Alföldnek ezen a részén levő többi vármegyét is az 1935-ös esztendő, az az esztendő, amelynek májusa elején hat-hét fokos fagy sújtotta a mezőgazdaságot, amely évben május 28-áo Kecskeméttől kiindulva, Csongrádon és Szentesen át à vármeerye tekintélyes részén keresztülvonulva, mélyen be Csanád megyébe egy méreteiben ismeretlen pusztítást végző jégverés ülése 1936 február 19-én, szerdán. 465 áldozata lett az egész vidék. Majd, mintha még ez sem lett volna elég, közel hat hónapig tartó aszály következett. A mezőgazdasági proletariátus táplálkozása évek sora óta nem vagy csak alig üti meg a létminimumot. Ennek sajnálatos következménye az, hogy lélekben és testben összetört generáció fog felnőni szemünk előtt, ha a szükséges segítség kellő időben meg nem érkezik. Nem tudom, hogy ez^ a generáció, amely egészségileg bizony rendkívül sok kívánni valót hagy hátra, alkalmas lesz-e arra, hogy a nagy nemzeti célok érdekében vívandó harcban kellő mértékben megállja a helyét. Ezt a végtelen szomorú helyzetet akarta Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága január 25-én tartott rendkívüli közgyűlésén orvosolni, amikor egyhangú határozattal hozott felirattal fordult az országgyűléshez, segítségért kiáltva. Ez a felirat az országgyűlés Képviselőházához három héttel ezelőtt, január 31-én érkezett meg s itt áttétetett a kérvényi bizottsághoz, ahol most is van. Nem tudom, de úgy gondolom, hogy bizonyára meg volna a lehetőség arra, hogy egy egész megyének a jajkiáltását, a kérelmét tolmácsoló feliratot ilyen hosszú időn át ne hagyjuk elintézetlenül egy bizottság fiókjában. Ezt a végtelenül szomorú csongrádi helyzetet nem csupán a magam igénytelen megítélése alapján szeretném a t. Ház előtt ismertetni, hanem méltóztassanak megengedni, hogy ha csak egészen röviden is, de idézzem Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának feliratát. Természetesen nem egész terjedelmében, hanem csak kivonatosan, mert nem akarom a t. Ház türelmét ezzel túlsokáig igénybe venni. Csongrád vármegye törvényhatósági bizottságának január 25-én tartott közgyűlése egyhangú határozattal feliratot intézett az országgyűlés két házához, melyben többek között a következők foglaltatnak (olvassa): »A legnagyobb nyomor, a legnagyobb élelemhiány, a legborzalmasabb éhinség azonban most érte el csúcspontját a tél bekövetkeztével és ez fog tartani előreláthatólag az új termés betakarításáig. Pontos számbavételek szerint 40—45.000 ember éhezik állandóan, nyomorog, emberhez nem méltóan, nyomorog és éhezik élelem, tüzelő és számbavehető ruházat nélkül a saját hibáján kívül. Tartozik pedig ez a 40—45.000 ember a magyar faj legszínejavához«. (Fábián Béla: Ezt nem lehet tűrni, ezen sürgősen segíteni kell!) Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye egész közönsége nevében rendkívüli közgyűlésen hozott egyhangú határozatával azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordul az országgyűlés mind a két Házához, hogy méltóztassék kivételes intézkedések útján odahatni, hogy a vármegye közel félszázezer Ínséges, illetőleg éhező lakosa, akik elsősorban és főképpen elemi csapások folytán, de mindenesetre a saját hibájukon kívül jutottak borzalmas helyzetbe, megfelelő segítségben és ellátásban részesíttessék, ' legalább a puszta életnek megmentése céljából. (Rupert Rezső: Miért nem intézkednek?!) A vármegye minden élelem híján lévő, ellátatlan éhezőjének száma családtagokkal együtt, — a gyermekeket kétéves koron felül számítva — 40.000-en jóval felül lévén, de alapul csak 40.000-es létszámot véve, az új termésig 180 napot számítva fejenkint és naponkint 0*5 kilogramm kenyérlisztet és 'az élet fenntar-