Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-93

444 Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1986 február 19-én, szerdán. Következik a 7. §. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a törvény savaslat 7. §-át). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. vitéz Hadnagy Domokos előadó: T. Képviselőház! A 7. § első és hetedik sorában a »vármegyei« és »a tűzrendészeti« szavak közé kérem mindkét helyen az »és törvényhatósági jogú városi (5. §. 3. bekezdés)« szavak beiktatását. Ezzel a változtatással kapcsolatban javaslom, hogy a nyolcadik sorban az »az alispán« szavak helyébe az »a törvényhatóság első tisztviselője« szavak vétessenek fel s a második és harmadik sorból a »valamint a tűzoltófőparancsnoknak« szavak töröltessenek. Elnök: Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván,, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom ; következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-« a 7. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr által javasolt módosításokkal, igen vagy nemi (Nem!) Ha nem, úgy a Ház a 7. §-t az előadó úr módosításaival fogadta el. Következik a 8. 4, vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8., 9. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 10. §-t.) Elnök: Az előadó úr kíván szólani. vitéz Hadnagy Homokos előadó: T. Képviselőház! A 10. §. első bekezdésének ötödik sorában a »szabályait« szó után következő »és« szó helyébe javaslom a következő szöveg felvételét (Olvassa): »a tűzrendészeti felügyelőknek, valamint a tűzoltói szervezet tagjainak felügyeleti és fegyelmi szabályait és« ... Elnök: Takács Ferenc képviselő úr kíván szólani» Takács Ferenc: T. Képviselőház! A tűzoltói képesítéseknél fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a tűzoltóparancsnokok és főparancsnokok képesítéséről is szó essék. Különösképpen szükségesnek, lényegesnek és fontosnak tartanám, hogy csak olyan tűzoltó főparancsnokok és parancsnokok neveztessenek ki, akiknek megvan a szükséges képesítésük. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a szakasznál azt is kifejezésre juttassam, hogy egyes törvényhatósági városokban, például az én városomban is, ezidőszerint nem főparancsnok áll a tűzoltóság élén, hanem csak parancsnok. A törvény viszont tűzoltófőparancsnokokat ír elő a törvényhatósági városokban. A törvény más szakaszaiból és a törvény szelleméből következik,, hogy ez a törvény a lehetőséghez képest nem akar újabb megterhelést azokban a városokban, különösképpen nem. ott, ahol már úgyis igen súlyosak a terhek. Az én városom lakossága 140%-as pótadóval küzd, még egy tűzoltófőparanesnoki fizetés is súlyosan esnék latba a mi költségvetésünkben. Epp azért tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy az ilyen városokban — talán a végrehajtási utasítás során — méltóztassék átminősíteni a 10—15—20 év óta már szolgálatot teljesítő és teljes mértékben megfelelő parancsnokokat főparancsnokokká. Elnök: Kíván még valaki szólnil (Csoór Lajos szólásra jelentkezik.) Csoór Lajos képviselő úr kíván szólani. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A 10. § a belügyminiszter úr rendeletkiadási jogáról szól, ezért módosítást benyújtani nem akarok, hanem a gyakorlati életből egypár dolgot leszek bátor előadni azért, hogy azt a végrehajtási utasítás során esetleg méltóztassék figyelembe venni. Így például itt hozom fel azt, hogy a közös szérű dolgával a községekben sok baj van. Ennek magyarázata az, hogy a járási főszolgabírók ezeket igen gyakran felülvizsgálják abból a szempontból, hogy ki mikor rakodhat be községbeli saját portájára. Volt olyan esetem, ahol egy járásban egyetlen rendelettel valamennyi berakodási engedélyt viszszavonták és azután kiadták egy esztendőre. A következő esztendőben újra visszavonták mind és később újra kiadták ezeket a berakodási engedélyeket, ezeket azonban minden egyes alkalommal külön kellett kérelmezni. A kérelmezés bélyegköltséggel és adminisztrációs munkával jár. A rendelkezés azt mondja, hogy ezek a berakodási engedélyek visszavonásig érvényesek, azonban ezt a visszavonást például Tolna, Mosón és Békés megyében — amiként láttam — úgy értelmezték, hogy minden esztendőben visszavonták az engedélyeket és minden esztendőben kérelmezni kellett a község lakosságának az engedély kiadását. Ez nagyon sérelmes a falu népére, mert meg kell fizetnie a kérvényi bélyeget és az engedély bélyegét, tehát minden esztendőben fizetni kell az újabb kérelmezésnél. A másik megjegyzésem, amely ugyancsak ezzel van kapcsolatban, a tanyavidékekre vonnátkozik. Ott az a helyzet, hogy a tanyai gazdák a saját tanyájukra rakodnak be. Egy gazdának a tanyáján van 20—30 métermázsa csépelni való gabonája és ha, át akarja vinni szomszédjához a csépeltetni valót, akkor azt külön kérelmezni kell, holott az volna a helyes, ha megengednék, hogy a szomszéd tanyáján éppen úgy csépelhessen, mint a saját tanyáján. Ez azért fontos, mert a tanyai lakosságnak igen nagy nehézségébe kerül a főszolgabírákkal érintkezni, a tanyára kiszállásokat kérni, még inkább esetleg büntetéseket viselni. Méltóztassék a rendelkezések folyamán lehetővé tenni, hogy 2—3 tanyásgazda összeadhassa a csépelni való ját és azt közösen csépelhessék, ne kelljen nekik berakodási engedélyeket kérni. Ezt már voltam bátor egy alkalommal kérni. Azonkívül vannak ezekben a tűzrendészeti utasításokban szabályok, amelyek szerint például vizet kell tartani a kút mellett, esáklyákat kell tartani, pernyevágót kell tartani. Ezeknek Ellenőrzését nagyon helyesnek tartom, de kérném, hogy az ellenőrzés több figyelemmel és több méltányossággal történjék. Tudok olyan esetről, amikor 10 pengőre megbüntettek egy polgárembert, mert 180 literes hordó volt a kút mellett 200 literes helyett. Ezek a zaklatások a falu népét rendkívül elkeserítik és ez visszahat a tűzoltók iránti rokonszenvre. Esetleg meg lehetne tenni azt, hogy a leventeoktatás folyamán bíznák meg a leventéket, hogy ellenőrizzék ezeket a dolgokat, szüleiket pedig figyelmeztessék, hogy lássák el ezt a munkát, mert amikor már a hatóságok mennek ki, akkor könnyen ellentét keletkezik a hatóságok és a polgárok között, szó szót követ, végül el kell menni a főszolgabíróhoz az ügy letárgyalása és a büntetés kiszabása végett. Ez mind a, közigazgatás hátrányára történik. További kérésem az volna, hogy a tűzoltótestületeknek és egyesületeknek ne a jegyzők legyenek a parancsnokai. Vegyenek részt a parancsnokságban, de ne legyenek maguk a