Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. pedig vármegyei, illetőleg törvényhatósági tisztviselő? (Gsoór Lajos: Egyik sem!) A kettő nem férhet össze, különösképpen nem férhet össze iái kerületi felügyelők esetében, akiknek esetleg 100—200 községet kell adminisztrálniuk, ellenőrizniük. Ez helytelen elgondolás, a javasilat e tekintetben korcs és okvetlenül módosításra szorul. Pintér igen t. képviselőtársamniak .a tűzoltóságról mondott meleg szavait teljes egészükben aláírom. Az a vidéki testület, amely szinte ambicionálja a tűzoltásban való részvételt, helyesebben ambicionálja azokat iái gyakorlatokat, amelyek igen fárasztók, minden tiszteletet és támogatást megérdemel, de kérdem, vájj on abból a 300.000 pengőből, amelyet a 9. § alapján a biztosító társaságoktól a költségek fedezetére remélnek, mi fog jutni erre a vidéki tűzoltóságra? Egy lentömlő ára méterenkint 5.50 pengő. Minden egyes községnek legalább száz méterre volna szüksége. Ezek olyan alamizsnák, hogy számba sem jöhetnek, így a tűzoltóságot megint a táncmulatságokra, iái majálisokra és adakozásokra fogják szorítani. Nem komoly, nemi helytálló, nem értékes tehát a javaslatnak idevonatkozó része sem. Ha ellenben az önkéntes tűzoltóságot illetően ez a törvényjavaslat részletes proigrammot adna, ha törvényileg megvédené, viaigy a törvény erejével szorítaná rá az egyeseket a faluban arra, hogy a tűzoltásban résztvegyenek, úgy e tekintetben szolgálatot tenne. Be ezzel a kerettel nem látóim módját sem annak, hogy a tűzoltóság érdekei megvédhetők legyenek. Ezt ai törvényjavaslatot tehát ebből a szempontból sem tudom üdvözölni. Miért nem méltóztatnak ebből a szempontból az 1933. évi lengyel törvényt, amennyire lehet, hozzánk átültetni? Hiszen azt mintaszerűnek tartják szerte Európában! A törvényjavaslat nem szolgálja a közönség érdekeit. A csatolt kimutatásokból azt látjuk, lamit minden egyes statisztikai adatból könnyen kiolvashattunk volna, hogy nemcsak a tűzkárok és a. tűzeseteknél előfordult halálesetek, hanem általában a tűzesetek száma is rohamosan növekszik. Emellett az a szomorú következménye is van tas kárnak, hogy a finánc, az adóügyi jegyző niár ott áll ési még csak a lehetőségét is elveszi annak, hogy az illető a leégett házát újra építhesse, mert adóban elviszi a kárösszeg tekintélyes részét. (Mozgás és zaj.) Igen t. Képviselőház! Itt valóban fel kellene vetnünk azt ta gondolatot, amelyet Pintér képviselőtársunk felvetett, hogy nem volna-e helyes az állami biztosítás kérdését mérlegelés tárgyává tenni. A biztosítási felügyelő hatóságnak az lett volna a kötelessége, hogy megfelelő javaslatot terjesszen — fennállásának hatodik esztendejében — a Ház elé. Ez, a felügyelő hatóság, tamely körülbelül egynegyedmillió pengőt kap 12 tisztviselőjének eltartására, nem tudom, mit produkál, nem tudom, hová lesz ez a meglehetősen horribilis összeg! Legalább is remélem, hogy az a 12 tisztviselő nem kerül egynegyedmillió pengőbe. De nem tudom azt sem, mit csinál tulajdonképpen a Felügyelő Hatóság, amelynek szerintem kötelessége volna reális, talpraesett javaslatokkal szolgálni a tűzbiztosítás amúgyis elhanyagolt állapotának javítására. Itt a felvetett problémákkal leszek bátor néhány percig a Ház türelmét igénybe venni. Pintér képviselőtársam az állami biztosítást helyezi előtérbe. Festetics, Domonkos képviselőKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 18-án Jcedden. 427 társam élénken helyesel hozzá és tazt hiszi, hogy a pesti — nem akarom az ő kifejezését használni — oda nem való biztosítási tisztviselők dezayuálják, sőt kompromittálják a biztosítás eszméjét. Valóban ez a kérdés élénken aktuális. Az itt működő társaságok közül 25 hazai, 28 külföldi foglalkozik (az elemi kárbiztosítással. Megállapítható az is, hogy amíg 1930-ban 19 millió pengő díjibevétel mellett 18 millió pengő kárt fizettek ki, tehát 5%-os bruttó nyereségre tettek szert, addig 1931-ben ez a iszám 18 millió pengő díjbevétel mellett 12 millió pengő kárösszegre, 1932-ben 16 millió díjbevétel mellett 10 millió pengő kárösszegre, 1935-ben pedig 15 millió pengő díjbevétel mellett 8*4 millió pengő kárra növekedett. Azért mondom, hogy növekedett, mert az 5%-os bruttó nyereség immár 44%-ra ugrott fel. Elismerem, hogy ez a horribilis nyereség nemcsak tartalékokra szükséges, hanem ennek azt a célt is szolgálnia kellene, hogy a tűzbiztosítást minél olcsóbbá tegye, a kárfizetés tekintetében pedig minél liberálisabbá, könnyebbé tegye helyzetüket a károsult felekkel szemben. Ehelyett mi történik? Ott, ahol csoportosan szegülnek ellene a magánvállalatok törekvéseinek, ott mindenütt eredményt érhetnek el; Nem is olyan régen, január 25-én olvastam a Biztosítási Közlönyben, hogy Bács megyében a Bácsalmási kölcsönös tűzkárbiztosítási társaság, amely már 48 esztendeje működik, 536 taggal, 368 ezer pengő biztosított tőkével, a legszerencsésebb körülmények között prosperál; és a kitűnő kárlikvid áció ellenére a 48 év alatt 57 tűzesetet likvidált, mert 1000 pengős alapbiztosítású felek 1 pengő évi díjat fizetnek az általánioi&i biztosításuk után. Ez olyan szembeszökő, helyesebben mondva olyiain aránytalan előny a magánvállalatokkal szemben, hogy okvetlenül megfigyelendő lett volna a felügyelő hatóságok részéről és ha másra nem, erre a példára hivatkozva is, a kárarányt megállapítva!, a biztosító társaságoknál a tarifák revizióját kellett volna sürgetniök^ A biztosító társaságok elleni összeállásnak másik eklatáns példája a vidéki városok és a biztosító társaságok között létrejött szerződés. A biztosító érdekképviseletek az első percben, amikor a városok arra szövetkeztek, hogy jobb díjtételeket harcoljanak ki a biztosító társaságokkal szemben, az olcsó díjakat elfogadták és a tűzbiztosításoknál 30—30%-os díj redukciót vittek keresztül; azonkívül ennek a városi biztosítási központig hivatalnak a költségeihez havi 600 pengővel járultak és a felszereléshez külön 800 pengőt fizetnek ibe, sőt ezen felül 10% jutalékkal támogatják ugyanazt a biztosítási irodát, amely tulajdonképpen az ő érdekeik ellen működik. A harmadik eset a fővárosi biztosításoknak a napokban létrejött elhelyezésével kapcsolatban állott elő, amikor a iiehéz körülmények között működő társaságok, mint ők mondják, egyszerre elfogadták! a főváros előbecslését, a díjfizetési statisztikát tizenkét évre visszamenőleg, megosztozkodtak a biztosításokon és lényeges díjleszállítással vették át a főváros tűzbiztosításait. Már most ha minden egyes kárbiztosításnál a biztosító társaságok ellen történt felvonulás ilyen horribilis eredménnyel jár, kérdem, nem volna-e itt az ideje a biztosítási kérdés revíziójának? Teljesen helyeslem a Pintér László igen t. képviselőtársam részéről és az erről az oldalról 62