Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-92

424 Az országgyűlés képviselőházának i akkor időszerű volna a leégett házbirtokot is védelembe venni. En abból indulok ki, hogy ha Mátyás király 1489-ben igazságos volt Győrrel szemben, akkor bízom abban, hogy e törvény végrehajtásával kapcsolatban megtaláljuk az igazságot rata is és városunk is megkapja azt, amihez fejlődése során feltétlenül joga és igénye van. Bár ez a javaslat keret-törvényjavaslat, amely életbeléptetésével óriási tömegét fogja maga után vonni a rendeleteknek, de ha ezek a rendeletek biztosítják majd a vízellátás problémájának megoldását, — ismétlem, nemcsak tűzbiztonsági, hanem közegészségügyi szempontból is — ha belekapcsolódnak szerves egységben a

t légoltalomba, akkor a belügyminiszter úr jó munkát végez ezzel a tör-, vényjavaslattal. A nemzeti vagyon, a nemzet életének biztosítása szempontjából ez^el a törvénnyel s a rendeletekkel való egészséges továbbfejlesztéssel csak jó eredményt fog elérni. A javaslatot ebben a reményben elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Pintér László képviselő úr. Pintér László: Igen t. Ház! Csak nagyon rövid ideig akarom felszólalásommal a t. Ház idejét igénybe venni. A régi parlamenti szokás szerint egy-két mondattal reflektálni kívánok Drobni Lajos igen t. képviselőtársamnak imént elhangzott beszédére. Százszázalékban aláírom azt, amit Drobni Lajos képviselőtársunk a vízellátás dolgában mondott, mert bizony hiába hozzuk mi a legszebb tűzrendészeti javaslatokat és törvényeket, ha tűz támad egy községben, egy félóra múlva már nem áll víz rendelkezésre. A kútkérdés és így a vízellátás kérdése tehát igenis van olyan fontos, mint az egész javaslat, mert különben az csak írott malaszt, papírostörvény marad, amely az életben azokat a hasznos szolgálatokat nem fogja elvégezni, különösen nem abban a mértékben, amilyen mértékben azt tőle várjuk. Csatlakozom t. képviselőtársamnak beszéde utolsó részében felvetett gondolatához is. En is kérem a belügyminiszter urat, hogy a tűzrendészeti felügyelőség helyéül Győr városát jelölje ki. Győr városának tényleg olyan fejlődött, modern felszerelésű tűzoltósága van, hogy bátran lehet Győrbe helyezni a felügyelőséget. Én itt egy mulasztást kívánok pótolni. A vita folyamán nagyrészt az ország állapotáról beszéltünk, amely szükségessé teszi, hogy a kormány ezen a téren a kezdeményezést magához ragadja és rendezze a tűzrendészet fontos dolgát. Ha az ember a statisztikát nézi, megdöbben azon, hogy micsoda nemzeti vagyon pusztul el évről-évre éppen a tűz folytán. Csak egy pár számot sorolok fel: 1927 és 1928-ban kulminált a tűzesetek száma. 1929-ben leesett a felére, azóta viszont állandóan ismét emelkedést mutat. De, amr még furcsább és megdöbbentőbb tünet, az az 1933-as adat, — mivel ebből az évből van a legutolsó adat — mely szerint 7662-re emelkedett a tűzesetek száma, az 1929. esztendő 4580 tűzesetével szemben. Az ezer^ pengőnél nagyobb kárt okozott tüzesetek száma szintén emelkedett, sokkal nagyobb, mint az 1924—28-ból való statisztikai kimutatásban szereplő tüzesetek által okozott kár. Ezek az adatok azt mutatják, hogy erre a törvényjavaslatra szükség volt, ennek a törvénynek megalkotása aktuális, sőt már sokkal előbb szükség lett volna ennek a tör'•. ülése 1936 február 18-án kedden. vény javaslatnak a benyújtására, mert ez a megalkotandó törvény szükséget pótol. Amint mondottam, egy mulasztást kívánok itt pótolni. Szó volt itt a tűzoltóegyesületekről. Nem szabad elfelejteni, hogy hivatásos tűzoltóság csak olyan városokban, vagy olyan helyeken volt, ahol nem leletett önkéntes toborzással önkéntes egyesületet alakítani. Az ország nagyobb részében azonban, mert a községek vagyoni viszonyainak és a magyar falusi lakosság lelki adottságának ez felelt meg inkább, mindenhol önkéntes tűzoltótestületek vannak. Ezek az önkéntes tűzoltótestületek a »mindenki egyért és egy mindenkiért« jelszóval végezték azt az önfeláldozó munkát, amelyet a tűzoltó végez, amikor embertársának vagyonát és életét menti. Csak kötelességet teljesítettünk amikor ezért az önfeláldozásért, ezért a lelkes, odaadó munkáért és kötelességteljesítésért, amelyet a tűzoltók önként vállaltak magukra, itt a Házban az elismerés szavát hangoztattuk és meghajtjuk előttük az elismerés zászlaját. (Helyeslés.) Ez iaz elismerés természetesen a hivatásos alakulatoknak is szól. Hogy többet ne említsek, itt van például Budapest vagy Győr, Sopron, Magyaróvár, stb., teljesen modern, nyugateurópai nívón álló tűzoltósága. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a fővárosnak és a városoknak azonban sokkal nagyobb anyagi eszközök állanak rendelkezésre, mint az egyszerű falvaknak, pedig ha egy falusi ház leég, viszonylag sokkal nagyobb kár áll elő, mintha városban következik be egy tűzeset, mert a városokban ma már olyan modern a tűzvédelem, hogy ritkán ég le egészen egy ház, viszont falun sokszor mindene odavész annak a kis falusi gazdának. Éppen ezért arra kérem a miniszter urat, méltóztassék — ha lehetséges — a törvényjavaslatba is felvenni azt a néhány intézkedést, amelyet a tűzoltószövetség, vagy a tűzoltótestületek évtizedek óta kérnek. így pl. kimaradt a 6. §-t>ól az önkéntes tűzoltóság ama régi és hosszú évekre visszanyúló óhajának teljesítése, hogy a községek tűzoltóparancsnoka hivatalból tagja legyen a községi képviselőtestületnek. Méltóztassék megnézni a statisztikát, ahol fel van sorolva, hogy melyik vármegye, melyik község mennyit áldoz tűzoltóságára. Az ember ezekből az adatokból azt látja, hogy ezek az áldozatok nem mindig állanak arányban sem az illető községek, vagy városok anyagi erejével, sem a lakosság r számával. Látjuk, hogy tisztán az illető városi vagy községi képviselőtestületnek belátására volt bízva, hogy mennyit áldozzon a tűzoltóságra és a tűzvédelemre. Sajnos, a községi képviselőtestületekben az ember akárhányszor nem látja azt az érdeklődést és felelősségérzetet, amely az ő jólfelfogott érdekükben azt diktálná, hogy tűzoltóságukat fejlesszék. Akárhányszor közönyt találunk. Ma pedig, a mai szegénység közepette, nem is kell csodálkoznunk, ha fáznak az invesztíciótól, pedig ez tízszeresen megtérül egy tűzesetnél, mert tízszeres káruk van a község lakóinak akkor, ha egy tűzeset elpusztítja házaikat vagy állatállományukat. (Czermann Antal: Akkor már késő a bánat!) Minthogy az önkéntes tűzoltótestületek többségéit alkotják a tűzvédelmi szervezeteknek, ugyancsak jogos kívánságuk az is, hogy az Országos Tűzoltó Szövetség tanácsában és választmányában legalább is fele arányban képviselve legyenek. En természetesnek talá-