Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-91

Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 19È6 február U-én, pénteken. 417 ri • Ilyen felügyelők, mint hivatásos felügyelők, már több helyen vannak is. Ha a törvény azt mondja, hogy ezentúl csak városi, vagy megyei tisztviselő lehet a járási vagy megyei felügyelő, akkor tulajdonképpen visszafejlődést kellene itt megállapítani, mert a régi rendelet lehetővé tette azt, hogy ezek is hivatásovs tűzoltótisztek legyenek. Felhozhatnám még azt is, hogy a járási felügyeletet eddig lelkes tűzoltók végezték és ezek munkája mindenképpen megfelelő volt. Ezek a lelkes tűzoltó emberek a törvényjavaslat intézkedései mellett ki fognak szorulni és munkásságukra ezután nem lesz szükség. De nemcsak ez a szempont aggaszt, hanem az is, — és ezt nem szabad elfelejteni — hogy az utóbbi években a tűzoltó-tanfolyamokról számos fiatalember került ki abban a jó hiszemben, hogy mint hivatásos, szakképzett tűzoltótiszt alkalmazást fog találni. Szó lehet már legalább is 2—300 ilyen képzett tűzoltótisztről. Ezek joggal várnák tőlünk, hogy amikor a fiatalság elhelyezésére gondolunk s a fiatalság elhelyezéséről beszélünk és amikor arra alkalom van, ezt a fiatalságot végleg el is helyezzük és ' ne üssük el azoktól a pályáktól, amelyekre felkészültek. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr — mint ismételten mondottam — amikor szerény keretekben és szerény kezdetekből kiindulva óhajtja kifejleszteni a magyar tűzrendészetet, abból a tiszteletreméltó elgondolásból indult ki, hogy az adózó polgárság nagyobb és további terheket el nem hír. Hiszen maga a javaslat mutatja meg nekünk azt az utat, amelyet be kell tartanunk, hogy a községeket és a városokat meg nem terhelve, a közületeket a költségektől megkímélve, oldjuk meg ezt a problémát. Megmutatja a javaslat ezt az utat akkor, amikor 9. §-ában arról intézkedik, hogy a költségeket, amelyek az országos és kerületi tűzrendészeti felügyelők átalányával felmerülnek, a magánbiztosítótársaságoknak kell viselniök bruttó díjbevételeik egy bizonyos százalékának leadásával. Azt a mértéket, amelyet itt a javaslat szem előtt tart — hogy t. i. minimálisan 1%-ot, maximálisan pedig 2%-ot lehet követelni a biztosítótársaságoktól a tűzrendészet céljaira — én keveslem. Ha a javaslat indokolása nyomán megállapítjuk azt, hogy más országokban 5—10 százalék a járulék, amelyet a biztosító magántársaságoktól bruttó bevételeik után beszednek, akkor nézetem szerint semmi akadálya annak, hogy nálunk is ilyen magasabb mértéket állapítsunk meg. Akkor azután a községek és ia városok költségmentesen, tehermentesen fognak hozzájutni jobb tűzoltói felkészültségükhöz s az állam és a vármegyék is a tűzrendészeti felügyeletet olcsóbban fogják elláthatni. Amit egy külföldi biztosítótársaság elbír, azt elbírja egy magyar biztosítótársaság is. Ennek annál is inkább igazságnak kell lennie, mert a nálunk szedett biztosítási díjak semmi esetre sem alacsonyabbak, mint a külföldön szedettek. Példát is hozbatok fel arra, hogy milyen áldásos eredménnyel járna iái magasabb járulék megszabása. A tőlünk elszakított Nyugat-Magyarországon — osztrák nyelven az úgynevezett Burgenlandban — az elcsatolás után a biztosítótársaságokra 10%-os járulék fizetését rótták ki. Mi lett ennek a következménye? A biztosítótársaságok tovább működnek, tovább élnek, Burgenland tűzoltósága pej dig 10—12 esztendő alatt bámulatosan korszerű színvonalra emelkedett: Nincs ott nagyobb község, ahol ne volna egy benzinmotoros vagy autós fecskendő. Hivatásos felügyelet az egész vonalon; elsőrangú tűzoltóság és tűzrendészet. Amit abban a kis Burgenlandban meg tudtak csinálni, azt, úgy hiszem, nekünk is meg kellene itt csinálnunk. Nagyon kérem a belügyminiszter urat. hogy a 9. §-t változtassa meg vagy olyformán. tiogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter keze ne legyen megkötve 1—2% vagy egyéb számok beállításával, vagy pedig 6—10%-ban állapítsuk meg azt az összeget, amely a biztosítótársulatok bruttóbevéíeleiből tűzrendészeti célokra kivetendő lehet. (Felkiáltások bal felől: Áthárítják!) A javaslat szerint az áthárítás nincs megengedve. (Malasits Géza: Ki ellenőrzi azt?) Hogy ezt a törvény mennyire biztosíthatja, azt a gyakorlatból nagyon jól tudom. Én legalább is bízom benne, hogy az áthárítás nem fog megtörténni, hiszen speciálisan a biztosítótársaságoknál az ellenőrzés könnyebb is, mint más társaságoknál, mert ismerjük az eddigi díjszabásokat, a biztosítási díjakat, tehát megállapíthatjuk, hogy áthárítják-e a biztosítási díjat vagy sem. Legfeljebb azt tehetik meg, hogy amikor máshol leszállítják a díjakat, ők megtartják a régi díjakat. Természetesen ezt is ellenőrizni kellene. Ha ezt a minimálisan 6%, maximálisan 10%-ot rónánk ki a biztosító magántársaságokra, akkor — szerintem — a tűzrendészeti felügyelet összes költségei kikerülhetnének ebből. De ki kellene, hogy kerüljön ebből azoknak a kisebb, szegényebb községeknek a segélyezése is, amelyek a legszerényebb tűzoltóberendezések beszerzésére is képtelenek. Koncedálom, hogy a kormánynak kötelessége gondoskodni az ország egész területén a tűzoltóság korszerű kiépítéséről, azonban a tűzrendészeti felügyelet költségei és a szegény községek segélyezése után fennmaradó Összegeknek az egyes törvényhatóságok közötti felosztása tekintetében mégis hivatkozom megint csak a Burgenlandra; az ottani gyakorlatot, az ottani eljárást kellene neknünk is követnünk az osztóigazság érdekében. A Burgenlandon olyformán történik az öszszegeknek az egyes területekre••• való kiutalása, hogy minden terület olyan arányban részesedik azokból, amilyen arányiban az illető területről a biztosító társaságok bruttó bevételei származnak, Ezt kellene nálunk is megcsinálni, mert a városok a maguk óriási tűzrendészeti kiadásait nem tudják viselni, ha nem ilyen felosztás történnék. Koncedálom, hogy a legszegényebb községek a maguk segélyéit megkapják. Igazságos is, hogy minden egyes törvényhatóság aránylag annyit kapjon, mint amenynyi az illető törvényhatóság területén befolyik. Ezt igen könnyen meg lehetne oldani, csak arra kellene kötelezni a biztosító társulatokat, hogy törvényhatóságonkint külön-külön mutassák ki a maguk bruttó bevételeit. -. T. Képviselőház! Ezzel tulajdonképpen beszédem végére is értem. Azt hiszem, sikerült rávilágítanom arra, hogy miképpen lehetne tűzoltóságunkat^ a tűzrendészetet gyorsabb és jobb ütemben kifejleszteni és a kor színvonalára emelni. _ Nagyon kérem a belügyminiszter urat, fontolja meg azt, nem volna-e javára a tűzoltóság és tűzrendészet gyorsabb kifejlesztésének az óriási előnyökre való tekintettel éppen az, ha valamivel nagyobb terheket rónánk a biztosító társaságokra.