Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-90

Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1936 február 13-án, csütörtökön. 369 nünk kell arra, hogy a gyár minél nagyobb kapacitást tudjon kifejteni és minél nagyobb piacot tudjunk neki biztosítani. Mélyen t. Ház! Minthogy ennek az egyez­ménynek ratifikálásához nem fűződik sem gaz­dasági, sem szociális érdek, becikkelyezését a magam részéről nem is tartom szükségesnek és éppen ezért elfogadom a miniszter úr ja­vaslatát. Elnök: Szólásra következik Peyer Károly képviselő úr. Peyer Károly: T. Ház! Az előttem szólott képviselő urak azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy mennyivel csökkentené a munkanélküli­séget, amennyiben ezt a nemzetközi egyez­ményt elfogadnánk. Magam sem állítom, hogy ennek a javaslatnak becikkelyezése a munka­nélküliségre nagy hatással lenne, egyszerűen azért, mert ez a gyár kisebb munkástömeget foglalkoztat és ha ezeknek a foglalkoztatott munkásoknak számát akár egynegyedével fel­emelnék, ez magára a munkanélküliségre tény­leg nem lenne nagy kihatással. A kérdést azon­ban nem ebből a szemszögből kell nézni. En­nak a kérdésnek inkább elvi jelentősége van és ebből az elvi álláspontból kifolyólag tartom szükségesnek és helyesnek azt, hogy ezt az egyezményt a magyar törvények közé becik­kelyezzük. E mellett az elvi álláspont mellett van azonban egy másik szempont is, amelyet szük­ségesnek tartok itt hangsúlyozni és ez az em­beri szempont. Nagyon célszerű lett volna, ha mielőtt a képviselőház ezt a javaslatot tár­gyalta, mindazok a képviselők, akik az ügy iránt érdeklődnek, lementek volna akár ebbe a gyárba, ahol automatikus gépekkel gyártják a táblaüveget, akár máshová, ahol üveggyárban munkások dolgoznak és megnézték volna, hogy milyen munkaviszonyok mellett kénytelenek ezek a munkások ezt a nehéz és fárasztó mun­kát elvégezni. Ezek a munkások ma tényleg 8 órai munkaidő mellett dolgoznak, de ezt a 8 órát úgy méltóztassék érteni, hogy ez alatt azután tényleg egy pillanatnyi szabad idejük, egy pillanatnyi pihenésük nincs. Ott nincs megállás, a munkás nem tehet mást, mint legfeljebb arca verejtékét törölheti le gyorsan, mert a gépek auomatikusan ontják a forró, tüzes üveget és a munkásnak akarva­nem akarva ott kell lennie állandó készenlét­ben, egy pillanatig sem szabad eltávoznia. Azt hiszen mindenki, aki látta ezt a munkát a gyakorlatban, azt mondaná, hogy emellett a munka mellett elég, ha 6 órát dolgozik valaki, mert ez nem azt jelenti, hogy valaki egy 8 órás keretben dolgozik 6 órát, hanem itt a munka­erejének teljes kihasználásával kell ott lennie teljes 8 órán keresztül az illető munkásnak, még pedig rettenetes hőségben. Állandóan ott kell állnia a tüzes üveg mellett és ügyelni arra, hogy amellett testi épségét sem veszé­lyeztesse. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad felhív­nom a miniszter úr figyelmét arra, hogy egyes üveggyárakban általában milyen állapotok vannak.Nem akarok általánosítani, de különö­sen ennek a kerületnek üveggyárairól van szó, ahol a munkások a lehető legrosszabb munka­viszonyok mellett dolgoznak. Aki megnézi a tavaszi vásárkor vagy más alkalmakkor a gyá­rak kiállításait, annak öröme telik abban, hogy a magyar munkás, a magyar ipar milyen gyö­nyörű termékeket tud termelni. Semmivel sem marad mögötte a külföldi gyárak termelésének, sem a minőség, sem egyéb igények tekinteté­ben. Mindezt teljes egészében ki tudja elégí­teni a magyar munkás keze. Ha azonban meg­nézem és Összehasonlítom azt, hogy milyen munkabérek mellett készül az egyik cikk és milyen munkabérek mellett készül a másik, ha megnézem, hogy milyen műhelyberendezés mellett készül az egyik és milyen berendezés mellett a másik, akkor azt kell látnom, hogy ezen a téren nálunk igen nagy a hátramara­dottság. Ha pedig a magyar munkás ugyan­azt elő tudja állítani szépségben, ízlésben, mi­nőségben, amit akár a belga, akár a cseh gyá­rak előállítanak — s az itthoni gyárak termé­kei amellett nem is olcsóbbak — akkor azt kell mondanom, hogy a szociális berendezésben is igyekezzenek ugyanazt nyújtani ezeknek a munkásoknak, akik ezt a nehéz munkát végzik. Csak egy jelenséget kívánok megemlíteni. Egy ilyen üvegfúvó munkás a 8 órai nehéz fá­rasztó munka alatt körülbelül 14—16 liter vizet fogyaszt; ennyi vizet vesz fel magába, hogy az állandó fúvás mellett testének nedvességét va­lamiképpen pótolja. Az ivóvíz azonban nem mindenütt megfelelő, hanem igen sok helyen meszes tartalmú, olyan, hogy ivásra majdnem alkalmatlan, vagy pedig a szervezetben káros hatásokat vált ki; ilyenkor a munkás kényte­len szódavizet vásárolni, vagy más szerekkel kénytelen a vízminőségét feljavítani. Méltóztassék azt a körülményt is figyelem­be venni, hogy ezeknek a munkásoknak az élete mennyivel rövidebb, mint más munká­soké, akik nem azzal keresik kenyerüket, hogy egész nap egy hosszú csövön keresztül egy üveggömböt tüdejüknek a fujtatójával fújnak palackokká és formálnak valami használható tárggyá. Rettenetes munka ez! Más ipari mun­kás is megdolgozik a bérért, a vasöntő is nehéz munkát végez, amikor a vasolvasztó mellett áll és kigurítja a nagy tégelyekbe a forró va­sat, a rézöntő is, a kőműves is szenved, amikor nyáron a rettenetes hőségben kell azt a fárasz­tó munkát végeznie, sok mindenféle munkás végez nehéz munkát, de ilyen nehéz munkát, mint amilyent ezek az üvegfúvómunkások vé­geznek, talán senki sem végez, mert a többi munkások mégis a kezükkel, a testükkel, szó­val a fizikai erejükkel vég?ik el ezt a munkát és talán inkább a kézügyességre vagy a ha­sonló erőkifejtésre van felépítve annak a mun­kának az elvégzése, az üvegfúvó munkás azon­ban a tüdejét adja úgyszólván bérbe a mun­káltatójának, mint egy fújtatót és a tüdejének a jósága vagy rosszassága, a tüdejének az erős­sége vagy gyengesége az, ami meghatározza, hogy elegendőt tud-e termelni vagy sem. Emellett azután van egy rendszer, amely szerint megállapítják, hogy az a munka jó-e vagy sem. A végén tudja meg a munkás, hogy munkájának hány százalékát dobják el és azért, amit kiselejteznek, nem fizetnek neki. Pedig nem is mindig a munkás hibája az, hogy az áru rossz, mert némelykor magában az üvegben, az anyagban van a hiba és akkor a munkás hiába fujtatott, hiába izzadt, dolgo­zott, a végén megállapítják, hogy az az üveg lyukacsos vagy nem tudom milyen hibája van, árusításra alkalmatlan, újra beolvasztják s a munkásnak egy szava sem lehet, de a kereseté­ből esetleg 45%-ot levonnak és kezdheti elölről a dolgot. A tárgyalás alatt álló egyezménytervezet­tel kapcsolatban felhívom a miniszter úr fi­gyelmét ezekre az állapotokra. Méltóztassék az iparfelügyelő urakat külön nyomatókkal hang­súlyozva kérni arra, hogy ezekben a gyárak­54*

Next

/
Thumbnails
Contents