Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Az országgyűlés képviselőházának 76. \ alakulni, mert ha van valami, ami a magyar nép lelkületével és gondolkozásával ellentétben áll, ezt világosan fogja mutatni az, hogy ez az intézmény soha gyökeret a magyar gondolatvilágba nem tudott verni, az fogja mutatni, hogy ilyen kishitbizomány nem alakult. Ebben a tekintetben nekünk már van bizonyos bizonyítékunk, útmutatásunk. Az az 1920. évi földbirtokrendező törvény megalkotta az osztatlan családi vagyon intézményét, amely megengedte, hogy éppen ilyen kis parasztbirtokosok bejelenthetik az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál, hogy családi osztatlan birtokot akarnak alakítani, amelyet azután az elsőszülöttség rendje szerint örököltek volna az utóbb következő generációk. Mit méltóztatnak gondolni, t. képviselőtársaim, az elmúlt tizenöt év alatt hány ilyen osztatlan családi birtokra történt bejelentés? (Zaj a középen.) Háromra, t. miniszter úr. De még itt sem állhatok meg, mert a három közül az egyik visszavonta. (Zaj és ellenmondások a középen.) Azóta, amikor én megnéztem az adatokat, az a másik is visszavonta. (Fábián Béla: Már mínuszban vagyunk azóta!) Erre már szinte hallom t. képviselőtársaimtól, hogy akkor nincs semmi baj, legfeljebb kodifikáljuk ezt a kis- és közép hitbizományi (Farkas István: Porhintés a magyar nép szemébe!) és nem fogja igénybe venni az arra jogosított állampolgár. Amint a miniszter úr mondotta az előbbi közbeszólásban, nem kötelező és akkor nem történt semmi baj. De nem ilyen egyszerű a kérdés, mert valóban vannak olyan problémák, amelyekkel egy reformkormánynak szembe kellene néznie és ilyen a kisbirtok megoszlásának problémája is és a parcella-minimum kérdése. (Csoór Lajos: Nagyon igaz!) Ez a két kérdés itt van és ezekkel foglalkozni kell. És én azért ítélem el a miniszter úr javaslatát, hogy egy formai tessék-lássék megoldásba belemegy, lelkiismeretét megnyugtatja, a nagy kérdéseket megkerüli, mert azokat nem lehetett volna olyan egyszerű paragrafusokkal t megoldani, mint ahogyan deklarálták, megállapították a kishitbizományt. Nagyon nehéz kérdés ez, mert ha az ember belemélyed, látja, hogy a kérdésnek állandóan két vonatkozása van. Nagyon érdekes pl. a parcella minimummal kapcsolatban gróf Tisza István álláspontja, aki a maga részéről a naery Mtbizomány mellett foglalt állást és a kis-hitbizomány gondolatát elvetette, azzal nem is foglalkozott, hanem a birtokminimum megállapításánál mély szociális argumentumokat hozott fel ellene, azt mondván, hogy kettős káros hatása lesz: egyfelől azt a sokat emlegetett kapillarizációt fogja lehetetlenné tenni, hogy az a szorgalmas munkásember magának az ő vagyoni viszonyaihoz mérten, esetleg részletre, hitelbe egy kis darab földet szerezzen és azon elkezdje a felemelkedést, másfelől lehetetlenné fogja tenni a kisbirtokosnak, hogy a birtok egy bizonyos részének feláldozásával tehermentesítve magát, egy erősebb, konszolidáltabb gazdálkodást kezdhessen. (Lázár Andor igazságügyminiszter: És igaza is volt Tisza Istvánnak!) Ezek kérdéseik, t. Ház, de ezekkel szeme kell nézni, el kell dönteni, hogy mit akarunk, de úgy eldönteni ezeket a kérdéseket, hogy egyszerűen leseperjük az asztalról és helyükbe odateszünk egy olyan panendekli-intézményt, mint amilyen a kis-hitbizomány intézménye, ez nem egy haladóan konzervatív, nem egy reformlése 1936 január 21-én, kedden. 21 kormánynak nem válnék a dicsőségére, hanem nem válnék a dicsőségére egy vén csáklyás, reakciós kormánynak sem. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Kossuthról beszélnek és Bachot utánozzák.) T. Ház! Én az elmondottak alapján levonom a konzekvenciákat. Ha az igen t. igazságügyminiszter úr éppen a most utóbb említett problémák megoldására jött volna ideával, jött volna akár az agrár-adminisztráció körében a birtokparcella-minimum megoldása tekintetében javaslattal, amely hasonlóképpen, mint a városi beltelkeknél, megállapította volna agrártermelési szempontból a legkisebb parcellaminimumot, én azt mondom... (Lázár Andor igazságügy miniszter: Én Tisza István gróf véleményét osztom ebben a kérdésben!) Akkor, t. miniszter úr, mit akar a kis hitbizománnyal? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az egészen más! Két egymástól különböző dolog!) Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy a parcellaminimum kérdése sokkal fontosabb kérdés, mint a kis-hitbizomány kérdése. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nagyon sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel!) Hogy menynyire fontos kérdés, az kiderül abból, hogy a mai ülésen is a tagosítás kérdése mellett a miniszter úr is igen hevesen lándzsát tör. Teljesen igaza van. De micsoda logika van abban, hogy a szétdarabolt területeket kényszereszközökkel össze akarom hozni és ugyanakkor érdektelenséget jelentek ki azzal szemben, hogy megakadályozzam a további szétosztást. Itt van a másik kérdés: a birtok megosztásának kérdése, a kisbirtok, a létminimum alatt mozgó kisbirtok megosztásának a kérdése. Valamelyik képviselőtársam a törzsöröklés intézményét említette. Szívesebben mozognék ezen a vonalon, mint a formai elintézésnek a vonalán, amit a kis hitbizomány intézménye jelent. Természetesen ez a kérdés minden körülmények között nehéz kérdés, de mégis érdemes arra, hogy azzal foglalkozzunk. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Bőségesen foglalkoztunk vele!) És elvetette a miniszter úr! (Lázár Andor igazságügy miniszter: Igen, elvetettem!) Én nem tehetek róla, hogy a miniszter úr mindent elvetett, ami jó, és végeredményben megmaradt a kis-hitbizomány intézményénél. Megmondom, miniszter úr, hogy miért vetette el a másik rendszert és miért maradt meg ennél. Azért, mert nem merte vállalni a felelősséget azokért a megoldásokért, amelyek kötelező állami erővel belenyúlnának a kérdések rendezésébe, hanem választotta ezt a hatástalan fakultatív formai megoldást, amelyet külső használatra be lehet állítani mint egy korszakos reformot, befelé meg lehet nyugtatni a lelkiismeretet, úgy sem fogja senki igénybevenni, tehát a káros következményekért nem kell a felelősséget vállalni, (vitéz CsicseryRónay István: Majd meg fogjuk látni, hányan veszik igénybe!) Csak nem kívánja tőlem a t. képviselőtársam, — ha van szélesebb ismerete például a törzsöröklési rendszerről és tisztában van azzal, hogy mit jelent, a köteles rész problémájának reformálása, annak akár eltörlése, akár kisebb keretek közzé valóiszorítása — hogy ezeket a kérdéseket a még rendelkezésemre álló idő alatt a t. képviselő úrnak itt előadjam. T. Ház! Felszólalásom végéhez érkezve, levonom a konzekvenciákat. Gömbös miniszter-