Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. — tékozlás címén talán már inkább — de mindenesetre sokkal több olyan eset lesz, amikor az utódlás rendjében következő várományos kiskorú és akkor «megint csak a gondnok vagy a gyám. lesz kénytelen azt a funkciót teljesíteni, amelyet egyébként a hitbizományi birtokosnak szánt a törvényjavaslat. Amint mondom, jogi szempontból is, de gyakorlatilag is aggályosnak tartom ezt a rendelkezést és nagyon kérem a miniszter urat, — magam nem teszek módosító indítványt — legyen szíves ezt megváltoztatni. Azt hiszem, a megfelelő felvilágosítás nagyon hasznos lesz ezen a téren. Éppen így vagyok a törvényjavaslat 7. §-ával is. Ez a 7. '§ ugyanis azt mondja, hogy ha kormányzói rendelettel bizonyos hitbizományi vagyontárgyak feloldatnak és a feloldásokat nem hajtják végre a törvényjavaslat hatálybalépéséig, akkor ezeket meghiusultaknak kell tekinteni. Itt jogi aggályokat vagyok bátor megkockáztatni, tudniillik felfogásom, -— és nem állok egyedül e jogi felfogás tekintetében — hogy ha a kormányzó úr egy hitbizományt felold, akkor e feloldás tényével annak a vagyontárgynak hitbizományi jellege megszűnt. Ez közjog, amelyet a kormányzó úr gyakorol és a feloldás a rezolucióval már hatályossá vált, éppen úgy, ahogy annak idején a hitbizományok alapításánál a piacet már önmagában megteremtette a hitbizományt, mint intézményt. Azt mondja a javaslat, hogy a feloldás feltételekhez van kötve. Éppen az a bökkenő, hogy ezek a feltótelek, az én felfogásom szerint, nem feltételek. Ezek nem magánjogi értelemben vett feltételek; ezek célok, amelyért a feloldás történt. A legtöbb esetben vagyonrendezés céljából történik ez. Ha tehát kimondja a rezolució, hogy pl.: feloldom azt a hitbizományt azzal a feltétellel, hogy ezt vagy azt az adósságot kifizesd, akkor ez nem feltétel, ez cél, hiszen azért történt a feloldás, hogy az adósságkifizetés megtörténjék. Márpedig ez nem bíztató a hitbizományi birtokos kényekedvére, hiszen minden feloldás a hitbizományi állagvagyonnak a megóvása, illetőleg részbeni megóvása szempontjából történt és ha három vagy négy évvel ezelőtt történtek feloldások, amelyek még végrehajtva nincsenek, sőt a felügyelőhatóság hibáj ha végrehajtva nincsenek, mert igenis szorítható az a hitbizományi birtokos, hogy annak a kormányzói parancsnak, annak a kormányzói meghagyásnak, annak a rendeletnek eleget tegyen. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Az nem parancs, engedély!) Ez felfogásbeli kérdés, mindenesetre nagyon nagy hálával fogom venni a miniszter úr felvilágosításait, amelyek engem valószínűleg meg fognak nyugtatni. De gyakorlati szempontból is hibás ez a kérdés és különösen a bizottsági indokolásból látom, hogy hibás. Itt tudniillik azt mondja a bizottsági jelentés indokolása, hogy ha nem iktatnék be ezt a törvényhelyet a törvényjavaslatba, akkor a törvényjavaslat bizonyos fokig meghiúsulna. Azt mondja tudniillik, hogy ha a feltételhez kötött államfői feloldások úgy tekintetnének, mintha a feltételek teljesíttetnének, s ekként a szóbajövő elhatározás végrehajtatott volna, ugy az e szakaszban érintett hitbizomány okból csak megfelelő kisebb területű mezőgazdasági ingatlanok kerülnének felszabadulásra. Ezt nem tartom helyesnek. Mert ha áll az a tétel, hogy a kormányzói feloldással a hitbizományi jelleg megszűnt, (Lázár Andor igazságülése Ï936 február 5-én, szerdán. 251 ügyminiszter: Nem szűnt meg'!) — nekem pedig az a felfogásom, hogy megszűnt — akkor ezek a területek ipso facto kiestek abból a kategóriából, amelyet a hitbiizományi törvény végrehajtása rendjén ez a szempont kötött volna,. Azonkívül ne felejtsünk el még egy szempontot. Azok a kormányzói rezolúciók alapul" szolgáltak olyan megállapodásoknak, amelyeket hitelezők kötöttek az adóssal. Itt új kötelmi jogviszonyok keletkeztek és most ebbe belenyúl ez a törvényszakasz. Ennek a perek kiszámíthatatlan légiója lesz a következiménye. Végeredményben miről van szó? Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldást találni arra, hogy a kormányzói rezolució megfelelő végrehajtásban részesüljön, mert kizártnak tartom, hogy azok a »feltételek«, amelyeket a kormányzói rezolució tartalmazott, jobban mondva, atzok a célok a mai viszonyok között ne volnának még inkább megvalósítandók, amikor a gazdasági helyzet annyira leromlott, mint akkor, amikor ezeket a feloldásokat kérték olyan célokból, hogy teli errendezési, vagyonrendezési szempontból éljenek vele. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Meg fogjuk találni a módot!) En is remélem. T. Ház! Bethlen István miniszterelnök úr {Elénk derültség. — Horváth Zoltán: Megszokta! — Dulin Jenő: Habakuk!) vagy volt miniszterelnök úr kérte az igaaságügyminiszter urat, hogy mutasson konciliáns gesztust• azokkal a gondolatokkal szemben, amelyeket Ő a Ház plénumában kifejtett. Konstatálni kívánom és mindazok a képviselőtársaim, aikik a bizottsági tárgyaláson resztvettek, konstatálhatják, hogy a mélyen t. igaizságügyminiszter úr a módosító indítványokkal szemben nagyon konciliáns volt. nagyon engedékeny magatartást tanúsított. En azt kérem, hogy a törvényjavaslat szellemét, elvi elgondolásait nem^ zavaró,, a konstrukciót meg nem bolygató módosításokat méltóztassék ismert konciliáns modorában megfontolás tárgyává tenni, figyelembe venni, s meg vagyok győződve arról, hogy mindazoknak a,z óhajoknak, amelyek nem céloznak mást, mint a^ törvényjavaslatnak minél tökéletesebbé tételét, azokkal a módosításokkal, amelyeket tudomásom szerint az előadó úr útján úgyis meg fog tenni a, miniszter úr, eleget fog tenni, úgyhogy a javaslat megnyugvástól kísérten fog bevonulni Corpus Jurisunkba. Még csak egy !kérdesre akarom felhívni a miniszter úr figyelmét. Az előbb említett 30. §-iszal kapcsolatban szó van arról, hogy a hitbizományi bíróság az, amely az elmebetegség- és más hasonló címen gondnokság alá helyezett kizárása tekintetében dönt. A hitbizományi kisbirtoknál nem látok intézkedést arranézve, hogy hasonló esetekben melyik fórum lesz hivatott intézkedni. Igaz, hogy van egy szakasz a javaslatban, amely azt mondja, hogy értelemszerűen alkalmazandók a hitbizományi kisbirtokokra a hitbizományi birtokokra vonatkozó jogszabályok, azonban ott megvan szabva az illetékessége annak a bíróságnak, amely a hitbizományi kérdésekben egyáltalán határoz, míg a hitbizományi kisbirtoknál hitbizományi bíróságról, mint olyanról egyáltalán szó sincs, mert az egészet közigazgatási útra terelték. Tehát amennyiben ennél a hitbizományi kisbirtoknál is a kizárások a bíróságok hatáskörébe volnának utalandók, minimálisan szükségesnek tartanám meghatározni azt, hogy melyik az a bíróság, amely ezekben a kérdésekben dönteni hivatott, valamint azt is, hogy a hitbizományi kisbirtoknál kik azok, akik ilyen akciónak megindítására jogo-