Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

242 Az országgyűlés képviselőházának 8U. az a meggyőződésem, hogy az iparosításnak éppúgy megvannak a trianoni helyzet által megszabott akadályai, mint ahogyan megvannak a mezőgazdaság terén is a kultúra intenzívebbé válásának az akadályai, de én az elsőséget feltétlenül a mezőgazdaság intenzívebbé válásának adom. (Helyeslés.) Nem akarok ellentétet konstruálni, de nemcsak Magyarországon, de még a nemzeti össztermelésnek hét százalékát produkáló angliai mezőgazdaságnál is kifejlődött egy mezőgazdaságot támogató irányzat, nem agrárelgondolások alapján, hanem azért, mert az intenzívebbé váló és fejlődő mezőgazdaság mértani arányban foglalkoztat munkásokat, míg az iparosítás, különösen a nagyon tökéletes iparosítás az iparban foglalkoztatott munkáskezeknek sokszor abszolút számban való csökkenésével jár, mert egy tökéletes, modern berendezkedés a munkaautomaták és a tökéletes gépek rendszerén keresztül éppen leépíti a munkáskezeket. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Sok számot lehetne itt felsorakoztatni, én azonban csak egy számot akarok leszögezni. Amerikában 1921-től 1929-ig, a prosperity óriási periódusában, amikor a nemzeti össztermelés az iparban 100-ról 190-re emelkedett fel, ugyanezen idő alatt az iparban foglalkoztatott munkások létszáma 10 százalékkal emelkedett. Minthogy azt látom, hogy csak a szőlőművelésből Magyarországon közel 1 millió lélek él, — pedig a szőlő és bor úgyszólván olyan mellékes produktum gyanánt kezeltetik s exportpolitikánkban egészen bizonyosan nem kapja meg azt a súlyos és értékes helyet, amelyet megérdemelne — ezért akkor, amikor a munkáskezek eltartásáról van szó, elsősorban az intenzívebbé váló mezőgazdaságnak szempontjait tartom minden körülmények között követendőknek. (Nánássy Imre: Ugyanezt moiidtam én is!) Nagyon örvendek, ebben a kérdésben feltétlenül egyetértünk. Ebből a szempontból a mezőgazdasági kultúra intenzívebbé tétele a mai viszonyok között különösen elsősorban a kisbirtoktípus felé való haladás útján képzelhető el csupán. Néhány mintabirtoktól eltekintve — mert hála Istennek, ilyenek is vannak Magyarországon s ezeknek fenntartása, konzerválása, sőt lehetőség szerint minél szebb kifejlesztése nagyon fontos közérdeket is képez — az intenzitás felé való törekvés a mai tőkehiány mellett csak a kisbirtoktipus útján érhető el. A kisbirtokosnak mi a tőkéje 1! Rátermettsége, tanult munkája s az az intenzitás, amely? lyel az egyholdas és kétholdas hagymakertész a maga kis földecskéjét megműveli. Ez a tőke a legsanyarúbb viszonyok között is rendelkezésre áll, ezt nem veheti ei totük a dekonjunktúra. T. Ház! A mezőgazdasági értékesítés megjavítása BS ci kisbirtokon keresztül a tanult munkának fejlesztése, a mezőgazdasági szakoktatáson keresztül népünk mezőgazdasági kultúrájának emelése: ez az a biztos út, amely a mezőgazdasági művelés intenzitását feltétlenül biztosítani fogja. Ne méltóztassanak abból, amit most mondottam, arra következtetni, hogy mi a gyáripar nagy jelentőségét az ország közgazdasági életében el ne ismernők. Elismerjük ezt számos vonatkozásban, s méltóztassanak megengedni, hogy itt világosan leszögezzem e tekintetben is a felfogásomat. T. Ház! Mi itt gyakran hangoztatunk kifogásokat a magyarországi gyáriparral szemben, rámutatunk ennek a gyáriparnak hibáira, ülése 1936 február 4-én, kedden, amelyek meggyőződésem szerint elsősorban abból származnak, hogy úgy, amint mezőgazdasági, földbirtokpolitikai koncepciója sem volt és nincs egyetlen eddig volt kormánynak sem az összeomlás óta, ugyanúgy nincs egy előrelátó és átfogó iparosítási koncepció sem. Improvizációk vannak, részletekben vannak elgondolások, összefüggő koncepció és átfogó tervezet azonban nincs sem az iparosítás, sem a földbirtokpolitika tekintetében reálpolitikai Programm, gyanánt, mert a 95 pontot — ne méltóztassanak (rossznéven venni — reálpolitikának nem tekinthetem. Az a komoly és szakszerű iparosítási és földbirtokpolitikai Programm, amelynek alapján szervesen lehetne a magyar gazdasági életet kiépíteni, mindmáig még nem született meg. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Majd megszületik még az is! — Mózes Sándor: Majd 30 esztendő múlva!) Meg vagyok győződve arról, t. Ház, hogy meg fog születni, sőt meg vagyok győződve arról is, hogy az olyan idők, mint a mostaniak, ebsősorban indokolják, hogy végre tervszerű munka folyjék, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Provokálják!) mert hihetetlen munkaés tőkepocsékolás történt a magyar iparban. Nem akarok senkit és semmit sem támadni, de azokat a mi csekély tőkéinket, amelyek iparosítás céljaira rendelkezésre állottak, egészen bizonyosan produktívebben tudtuk volna felhasználni, ha például nem erőszakoltuk volna az automobilgyártást, (Ügy van! Ügy van! half elől. — Horváth Zoltán: Vagy a rotáció s papírt!) vagy egyéb olyan iparokat, amelyeknek természetes adottságai az országban nincsenek meg. De nagyon sokáig késett — most már a nyomorúság súlya alatt bizonyos mértékig bekövetkezett — a magyar iparnak átállítása a trianoni méretekhez és az Osztrák-Magyar Monarchia közös vámterületének: az 50 milliós piacnak megszűnése következtében előállott helyzethez. Csak kettőt akarok említeni: a malomipart és a gépipart. Micsoda összeomlások, áldozatok fordultak elő, mennyi pocsékolás folyt ezen a téren és még ma sincs teljesen átitatva, pedig a tizennyolcadik esztendőt írjuk a háborús összeomlás óta. Amit azután az iparral szemben kifogásolunk, az az, hogy a belföldi piacot túlságosan kihasználja és hogy a vámvédelemnek lehetőségeit — amely vámvédelem számos tekintet!ben indokolt, számos tekintetben túlzott — száz percentig .kihasználja az ipar befelé, holott a vámvédelem csak kifelé való harcra adadott az iparnak, (Ügy van!

r Ügy van! balfelől!) de nem azért, hogy befelé a fogyasztóközönséget az előállítási költségen és a tisztességes hasznon felül konjunkturális megadóztatással sújtsa (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezek a tmi — szerintem jogos és szükséges — kifogásaink az iparral széniben. Amikor egyrészt ezt megállapítom, kénytelen vagyok másrészt megállapítani azt is, hogy ebben a tekintetben az igen t. kormány ígéretekben ugyan nem szűkölködött, de tenni az ég-világon semmit sem tett. (Ügy van! balfelől.) Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök úr immár három évvel ezelőtt látogatást tett a Gyáriparosok Országos Szövetségében és felszólította a gyáripart, hogy az árakkal menjenek lefelé önként, önmaguktól, valójában azonban azt kell mondanom, hogy az ingó nagytőkével szemben a miniszterelnök úr aránytalanul szelídebb álláspontra helyezkedik, mint az ingatlan földbirtokkal szemben, mert az ingó nagytőkével szemben