Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Az országgyűlés képviselőházának 8U. ülése 1936 február U-én, kedden. 239 avatkozni, mégpedig nem 35 éven 'belül, hanem ez az a probléma, amelyet sürgősen meg kell oldani. Az én megítélésem szerint körülbelül 40—50 ezer családra tehető azoknak a száma, akiket az országban el kell telepíteni és akikkel szemben nem hoz/ható fel az az érv, hogy nem lesznek hajlandók máshová menni, hiszen ezek túlnyomórészt éppen olyan munkások, akik mindig máshol jártak és most azért vannak nyomorúságban, mert nem tudnak sehová elszegődni. Ezt a 40—50 ezer családot le kell telepíteni, mégpedig organikus, jól előkészített telepítési munkával. Nem megoldhatatlan feladat ez, nem az 1,100.000 proletár letelepítéséről van most szó, — természetesen ilyenre még gondolnunk sem lehet — hanem szó van erről a 40—50 ezer családról, amelyeket az éhenhalásnak odadobni nem lehet. Ha ezeket kivonjuk ezekről a vidékekről, akkor a munkapiac is mindjárt meg fog könnyebbedni, akkor mindjárt az ottmaradottak élete is könnyebbé fog válni. Ez egy elkerülhetetlen feladat, amelyet bárki kerüljön kormányra, kénytelen lesz megoldani. T. Ház! A második irésze a szerintem szükséges földbirtokpolitikának abból áll, hogy a törpebirtokniak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy magát, kiegészíthesse. Nem a kisajátításokat, hanem két dolgot kell biztosítani. Az egyik az, hogy nem szabad jogi megkötöttségekkel útját állni annak, hogy az élet a maga természetes folyamata során a kisbirtoknak, a törpebirtoknak módot adjon a kiegészülésre. Némely vidéken, például magam is tapasztaltam Zala vármegyében, egyes részeken annyira felaprózódott már a birtok, hogy azon már észszerűen gazdálkodni nem lehet. Az ilyen pántlika-földecskékből álló községeknek meg kell adni a lehetőséget, — azért pántlika-földeeskék, mert bitbizományok közé vannak beékelve — hogy a pántlika-földecskéket kiegészíthessék olyanformán, hogy szabad vásárlás útján, az élet természetes rendje során vásároljanak hozzájuk földeket. Ezeken a részeken, t. Ház, aránytalanul magasak is a földárak, úgyhogy a nagybirtok valószínűen jól jár, ha fokozatosain parcellázással eladogatja ezeket a földeket. Jogi megkötöttségeket ennek a felaprózódásnak útjába állítani nem szabad. A másik követelmény, amelyet ennek a birtokpolitikai célnak a megoldására szükségesnek tartok, az, hogy módot kell adni arra, hogy ilyen birtokszerzés esetén a vételár 30 éves amortizációs, tehát hosszabb lejáratú kölcsön útján legyen valamilyen formában töirleszthető. Ez az a két cél, amelyet magunk elé kell tűznünk, egyébként beavatkozást ebben a tekintetben nem óhajtok. A harmadik rendkívül lényeges probléma, amelyről Bethlen István gróf is beszélt itt, az örökbérlet rendszere. Teljes mértékben osztom nézetét magam is, ezt hivatalosan is programmunkba vettük: ahol ez szükséges — a célyagyonoknál — az örökbérleti rendszert tartjuk a megfelelő rendszernek, mert a célvagyonnál, ahol iskolai, egyházi vagy egyéb szempontok a vagyon állagának feltétlen konzerválását igenis közérdekűnek mutatják, a föld állagát elidegeníteni nem tartanám sem helyesnek, sem megengedhetőnek, ellenben az örökbérleti rendszer volna az a forma, amely mellett az ilyen vagyonok állaga konzerválható és a nép számára hasznosan fenntartható volna. (Ügy van! bal felöl.) Szükségesnek tartom azután éppen a családalapítás megkönnyítése és népünk szaporaságának fenntartása érdekében a házhelyakció további folytatását, mert azt hiszem, körülbelül egyértelmű a vélemény abban, hogy az 1920-as évek földreformjának legsikerültebb része ez a házhelyakció volt, (Ügy van! a baloldalon.) 'amelynek folyományaképpen, bármerre járunk az országban, mindenütt elfogadható lakóházakat találunk, amelyek egyébként nem keletkeztek volna. Énnek a házhely akciónak megfelelő dotálását, lehető állandósítását, sőt kiterjesztését szintén szükségesnek tartom. (Helyeslés bálfelöl.) Itt van azután még egy szempont, amellyel Magyarországon keveset foglalkoztak, amely azonban külföldön rendkívül fontos probléma, olyannyira, hogy például Angliában éppen az eknult hetekben az amerikai Carnegie-alapítvány ilyen kísérleti célokra többmilliós összeget bocsátott rendelkezésre. Ez az akció, amely Angliában is folyik, Németországban pedig már évek óta folyamatban van, az úgynevezett városkörnyéki telepítés, (Bródy Ernő: Városszéli telepítés!) vagyis a városok lakosságának olyan módon való házhozjuttatása, hogy kihasználatlan munkaerejüket lehetőség szerint még a mezőgazdaságban is, mondjuk kerti művelés formájában, hasznosíthassák. (Bródy Ernő: Budapesten ezt megcsináltuk!) Itt elsősorban éppen a nagyobb városok autonóm tevékenységére, programmszerű állandó tevékenységére volna szükség, mert Budapest város például különösképpen kedvező helyzetben van e tekintetben. (Bródy Ernő: Meg is csinálta! — Wolff Károly: Megcsinálta!) Kétségtelen, hogy ezek^ azok az akciók, amelyek például a munkásság jobb megélhetését, polg*áriasabb gondolkozását hivatva vannak előmozdítani. Végezetül fel kell újból vetnem azt a gondolatot, amelyet a gazdaadósságok rendezésekor itt a Házban már hangoztattam, hogy tudniillik feltétlenül szükség^ van egy bizonyos járadékkisbirtoktípus létesítésére azoknak az eladósodott gazdáknak a részére, akik a maguk egész vagyonát megtartani nem lévén képesek, egyébként a birtokból kimozdítandók és földtelen proletársorsra jutnak reménytelenül magukrahagy ottan. Nincs értelme földbirtokpo; litikáról beszélni^ és nincs értelme telepítésről beszélni, ha a már 'birtokban lévő, már élni és gazdálkodni tudó kisexiszteneiákat engedjük kitelepíteni abból a minimumból is, amely a maguk élete és családjuk fenntartása szempontjából szükséges. (Ügy van! a baloldalon.) A paraszthitbizománynál aránytalanul hasznosabb volna, ha az igen t. Ház és az igen t. kormány olyan járadékbirtoktípust létesítene, amelyet az eladósodott kisgazda, mint^ a család eltartására elengedhetetlenül szükséges minimumot megtarthatna magának árverés esetén is olymódon, hogy harminc éven belül bizonyos amortizációs kulcs szerint visszaválthatná nem az egész birtokot, hanem azt a raiinimumot, amelyre megélhetése és családja fenntartása céljából szüksége van. (Helyeslés balfelöl.) Ez volna az a rendkívül helyes és szükséges rendelkezés, amelyet még a telepítés megvalósítása előtt, már a múltkor, a gazdaadósságok rendezése során, igenis meg kellett volna valósítani. Mert először is ne mozdítsuk ki azokat, akik birtokon belül vannak és azután térjünk át olyan reformokra, amilyenekre a kormány esetleg a jövőben gondol. (Ügy van! a baloldalon.) .•Szükséges természetesen az is, hogy a beizhető kölcsönöknek a jelenlegi kataszteri 35*