Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. Szabolcs vármegyében a természetes szaporodás az elmúlt évben 8200 lélek volt, a tehénállomány pedig 7206-tal csökkent, holott megfordítva kellett volna lenni: a természetes szaporulatnak, a 8200 új léleknek megfelelően 8200-as tehénszaporulatra lett voäna szükség, hogy azokat a gyerekeket tejjel elláthassák. Úgyhogy ebben a tekintetben már csak azért is megértek a viszonyok a változásra, mert hiszen ismétlem, ezeket a törvényes intézkedéseket — hála Istennek — sem a magánhitelezők, sem a közhitelezők nem tartják be. Visszatérve a javaslatnak a kishitbizományra vonatkozó részére, a magam részéről ott is elsősorban az alapítást, a javaslat 79. §-át kell kifogásolnom. Ez azt mondja, hogy a kishitbizományt alapító levél megszerkesztése az írásbeli végrendeletre megszabott jogszabályok szerint történhetik. írásbeli magánvégrendeletet készíthet bárki, aki írni és olvasni tud és a négy, vagy hat elemiben a polgári jogok és kötelezettségek tárgyából valamiképpen megtanulta a magán írásbeli végrendelet formáit. így tehát a zugírászatoknak nagyon, de nagyon bő és kedvező kereseti alkalma nyílik. Egy kishitbizományt alapító levél megszerkesztésénél, bármily kicsiny ügyekről van is szó, az összes jogszabályok elméleti és gyakorlati ismerete szükséges. Nincs az a jegyző, nincs az a gyakorlott zugírász, vagy más, nem az elméleti és gyakorlati jog világában élő férfiú, aki egy^ kishitbizományt alapító egyénnek meg tudná magyarázni, hogyan alapíthat hitbizományt, hogyan kell kifizetni a köteles részt, mi lesz a te tartási kötelezettséged, hogyan leszel te mentes a végrehajtás alól és hogyan nem leszel, hogyan fognak téged ellenőrizni, ha meghalsz, hogyan adják át a vagyonodat, a leltári hiányt a szabad örökségből megtérítik, ha pedig többlet marad fenn, akkor az szabad örökség tárgya lesz, hogyan szűnik meg a hitbizomány, stb. Ezt csak olyan férfiak magyarázhatják meg, akik, ismétlem, a jogéletnek mind elméleti, mind gyakorlati összes vonatkozásaival tisztában vannak, úgyhogy a magam részéről Kossuth, Deák és Kölcsey utódai számára nem kérek mást a miniszter úrtól, mint hogy legalább ezt az alapítólevelet ügyvédi kényszerhez kösse. Ha ezenkívül azt vizsgálom, vájjon a törvényjavaslatnak a kishitbizományról szóló része aggodalom nélkül felel-e meg minden jogos és várható kívánságnak, akkor ismét csak azt mondhatom, hogy a magam részéről erre nem tudnék azzal felemig hogy itt minden rendben van, de azt is hozzáteszem, hogy ha abban a megtiszteltetésben részesülnék, hogy felkérnének arra, hogy jobb törvényjavaslatot szerkesszek, ennek a felhívásnak nem tudnék eleget tenni, nem tudnám az utód vagyonrészeit úgy megjelölni, hogy a kötött vagyonnak ne ártsak és nem tudnám a kötött vagyon részeit úgy megjelölni és szabályozni, hogy ez a család többi tagjainak ne árthatna. Mégis ebben a tekintetben azt kell mondanom, hogy különösen a 94. § az, amely igen sok per oka lenne abban az esetben, h ici 'ci kishitbrzomány nem fakultatív volna, hanem kötelező, vagy annak alapításával nagyon sokan foglalkoznának, vagy nagyon sokan alapítanának ilyent, veszedelmes lenne a helyzet. Veszedelmes még a helyzet a tekintetben, hogy ki. kell fizetni a köteles részt, az özvegyi tartást, a leszármazottak tartását, ennek ellenében a többi családtagok munkát kötelesek ülése 1936 február U-én, kedden. 231 adni, ha pedig a hitbizományi birtokos hibájából a természetbeni ellátást igénybe nem vehetik, akkor pénzzel köteles a hitbizományos birtokos azt megfizetni. Szó eshetik itt elsősorban a vagyonszerzési lehetőségről. A magyar paraszt vagyonát nagyobb részben takarékoskodásból szerezte. De nemcsak takarékoskodással, hanem valósággal éhezéssel, élelmiszereinek megtakarításával. Sokszor magától is megvonja az ételt, megeszi a sóskát feltét, tojás vagy esetleg rántás nélkül is, de ha a*zt az ételt valaki másnak kell adnia, aki ezt törvényes osztályrészként követelheti, akkor már nem tud azzal takarékoskodni. Már pedig ha olyan ellátást ad, amilyent azok joggal kívánnak, akkor abban a pillanatban vége a kishitbizománynak, egyik esztendőről a másikra megszűnik. Másodszor: az az ellátás is ezerféle lehet és ezerféleképpen követelheti azt a munkát is, úgy, hogy ezt a lehetőséget belevinni a nemzeti életbe szinte bűnnek tartanám. Az vigasztal egyedül, hogy úgy sem fognak ezzel a lehetőséggel élni; ha pedig élnének vele és ebben az esetben hátrány mutatkoznék: azért van a magyar törvényhozás, hogy rögtön, de rögtön segítsen rajta. Rendkívül nehezek a különböző térítések megállapításai, a csere, amelyet a kishitbizományi oirtokos eszközölhet, annyi per tárgya lehet, hogy azt el sem tudom mondani, noha szakember vagyok ebben a tekintetben. Mindent összegezve, aggodalmaim mérlegét lebillentik azok a körülmények, amelyeket a javaslat I—

III. fejezetéről elmondtam, súlyos kifogásaimat pedig elhallgattatja az, hogy azokból a nemzetre veszedelem nem származhatik, legfeljebb egy csalódással, egy be nem vált kísérlettel számolhatunk, de semmi mással. Várom azonban ehhez a javaslathoz 'beszédem bevezetésében, említett azokat a kiegészítő javaslatokat, amelyek az ingó tőkék túlzásait, az ingó tőkék visszaéléseit megszüntetik. Meggyőződésem, hogy ezek a javaslatok jönni fognak. Meggyőződésem, hogy jönni fognak még akkor is, ha nem emlegetik őket, még akkor ás, ha az egész, Ház tiltakoznék ellenük, mert a történelem hozza ide őket minden körülmények között és minden beszéd, amelyet ezek érdekében vagy akár ellenük is a Ház 'bármelyik oldaláról elmondunk, egyegy pörölycsapás a történelem üllőjén abban az irányban, hogy ezek a javaslatok a maguk idejében, még pedig minél előbb, jöjjenek. Azt mondják, hogy a különböző vitatkozásokkal és ellentétekkel a viszálykodást szítjuk a magyarok között. Én azonban azt mondom, hogy szükséges ezeket a kérdéseket minden oldalról megvilágítani. Ügy vagyunk vele, mint mikor afelől panaszkodunk, hogy veri az Isten a magyart, nincs jó sorsa. Ez igaz, de csak olyan értelemben, mint ahogy a kovács üti a vasat: vagyis nem azért, hogy megsemmisítse. Azért teszi a tűzre, veri, piszkálja, dobja megint vissza, üti, hogy minél jobban megedzze, a rá nem való anyagokat leverje róla. Így vagyunk mélyen t. uraim a reformokkal is. Azért ütögetjük a Ház; minden oldaláról, hogy minél edzettebbek, minél keményebbek, minél viharállóbbak legyenek. Bármilyen nagy ambícióval és erővel végezzük is azonban ezt ármunkát, nem lehetünk olyan szerencsések, mint az istenek kovácsa, — vagy ha jobban tetszik, a kovácsok istene — Hephaistos, akinek Zeus fe34*