Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

228 Az országgyűlés képviselőházának ß. zet nagyjának ez a nemzedék mindössze csak díszsírhelyet juttatott. Ennek a javaslatnak legfőbb része az, hogy tulajdonképpen bevezet egy nagy célt, az új középosztály megalakítását, vagy helyesebben a régi középosztály vérfelfrissítését. Tulajdonképpen ennek a célnak szolgálatában áll minden akkor, amikor a hitbizományokat megosztják. Erre a célra rászánja a kormány a művelhető 13.172.728 katasztrális held föld 1'746%-át, ami nem sok s a mostani feloszlásra kerülő hitbizományok művelhető részének 463.636 katasztrális holdnak 49*6%-át. Hogy ez mennyire helyes, azt csak akkor tudnánk igazán megítélni, ha a középosztály apotheozisát illő hangon, kellő megihletettséggel el tudnám zengeni. Én legkevésbbé érzem magamat méltónak erre, mégis megpróbálom kifejezésre juttatni, hogy szerény megítélésem szerint ez a magyar középosztály volt az összekötő malter a legfelsőbb történelmi osztály és az alsó társadalmi osztályok között, ezeket szerencsésen kötötte és tartotta össze. Ez osztályok közül az egyik a nagy vagyonánál fogva vehette igénybe a mindenkori kellemetlen magyar viszonyokkal szemben a nemzetközi segítséget, a másik pedig könnyen hajlamos volt az idegen segítségre. Ebben a nehéz helyzetben a középosztály volt a hazafiasság kovásza, a hazafiasság terjesztője. Ez a középosztály adta, a maga részéről a legtöbb tudományos férfiút, a legtöbb költőt és művészt ennek a hazának. Hogy honvédelmi tekintetben milyen szolgálatot tett, arról talán felesleges is beszélni, de a legnagyobb szolgálatot akkor tette, amikor a maga műveltségét és tudását az alsóbb társadalmi osztályok művelésére és nevelésére fordította. Itt sokat beszélünk népköltészetről, népművészetről, az alsóbb társadalmi osztályok jó tulajdonságairól, amelyek mind megvannak, de semmiből semmi sem lesz, a hóból nem fakadhat rózsa. Ezeket a jó tulajdonságokat a nép a magyar középosztálytól tanulta meg, a magyar középosztálybeli társadalom volt az, amely a népnek századokon keresztül vigasztalója,, legfőbb tanítómestere és gazdája volt. Ezért ezt a történelmi középosztályt, amelyről megállapíthatjuk^ hogy teljesen megsemmisült, valamivel szükséges pótolni ebben a nemzeti életben, mert ezt nélkülözni egyetlenegy pillanatra sem lehet. Ez a társadalmi osztály, ea a középosztály volt az, amely vagyoni függetlensége folytán hosszú évtizedeken és századokon keresztül a magyar államnak a legkiválóbb köztisztviselői osztályt adta, ez az osztály tudta, hogy mi a hazafias kötelessége, tudta, hogyan kell különbséget tenni az enyém, tied s övé között. Addig volt boldog Magyarország, amíg a maga közéleti férfialt, a maga autonómiájáénak vezetőit s a maga tisztviselőit ebből a középosztályból választhatta ki magának. A föld kedvezőtlen széttagoltsága a különböző középbirtokoknak minden egyes öröklésnél való s mindig kisebb és kisebb részekre történt felosztása következtében ma ez a középosztály úgy eltűnt, hogy azt jóformán öszszeszedni is nagyon nehéz; úgy eltűnt, mint ahogy az emberi csontok szerte tűnnek hol a tenger fenekére, hol a kontinens különböző oldalaira és sokat tűnődünk azon, hogy a Mindenható hogyan fogja majd ezeket a nagy feltámadá sünnepén eggyé varázsolni. A magyar középosztály visszaállításáról olyan értelemben szó sem lehet, hogy a különböző ajándékozások folytán a régi nemzeti kőzép. ülése 1936 február i-én, kedden. osztályt utódaiban visszaállítsuk. Errenézve más nincs, mint hogy a nagybirtokososztályból a birtok különböző felosztásával fejleszszük ki a magyar középosztályt. Ez a javaslat tulajdonképpen ezt teszi. Amikor a felszabadult vagyont megjelöli, amikor a felszabadult vagyon örököseit kijelöli, semmi egyéb nem történik, mint a középosztálynak újból való megteremtése, még pedig a családi egyenlőség elveinek és jogainak alapján s a messzejövő szempontjainak figyelembevételével azért, hogy az egyes bekövetkező örökösödés alkalmával hirtelen ne porlódjék szét ez az osztály, és egy-két-három ízbeni öröklésre is elég legyen a vagyon. Arra a kérdésre, hogy miképpen csinálja meg ezt ez a törvényjavaslat, azt lehetne felelni, hogy a legnagyobb és a legügyesebb történelmi fogással. Tudniillik amikor ezt kívánja elvégezni a nemzet életében, bizonyos igazságszolgáltatást tesz, amelyet 1687 óta senki sem végzett el. A kötöttség folytán bizonyos családoknak bizonyos . jogai az örökségi jogból való kizárással olyan hátrányt szenvedtek, hogy ezeknek a családtagoknak ez örökös seb volt a lelkükön, amit szinte végigvágott a testükön és lelkükön a gyémántkarcú végzet. Ez a törvényjavaslat az apák bűneiből 'kifolyólag a fiakat juttatja bizonyos javakhoz, s ezt úgy csinálja meg, hogy a vagyont elveszi a hitbizományi birtokosoktól saját családtagjaik részére, azoknak a családtagoknak részére, akik százados veszteségeket szenvedtek» Ez nem tűnik fel annyira könynyelmű vagyonelosztásnak, hanem kétségkívül olyan nemzeti, történeti érdekű igazságnak, amely előtt mindenkinek meg kell hajtania derekát. Mélyen t. Képviselőház! A föld elosztottságának szempontjából helyes utakon jár a javaslat, helyes céloknak szolgálatában áll, helyes érdekek megvalósítását tűzte ki célul maga elé. Most már csak az a kérdés, hogy jogszabályalkotás szempontjából megfelel-e ennek a feladatnak, azaz helyesen kodifikálta-e ezeket a célokat, amelyek ebben a javaslatban benne vannak. Ha Magyarországnak körülbelül kétezeregynéhány törvénycikkét áttanulmányozzuk, azt kell megállapítanunk, hogy a tudomány, az irodalom, a művészet mindenkori szelleme a Házon keresztül nem tudott teljes erővel beférkőzni ezekbe a törvényjavaslatokba. Alig van néhány törvényjavaslatunk, amely Gárdonyi, Arany, Vörösmarty nyelvén volna megírva; szerkezeti tekintetben, stílusban, azonkívül pedig a cél összefogásának megvilágításában nagy hiányok mutatkoznak. Ha ennek a törvényjavaslatnak első három fejezetét jól áttanulmányozzuk, akár a felszabaduló vagyon megjelöléséről, akár a kötöttségről, akár az ellenőrzésről, akár a hitelezőkkel szembeni eljárásról, akár a zárlatról, akár a végrehajtásról, azt kell tapasztalnunk, hogy ennek a törvényjavaslatnak minden egyes sora egy-egy nagy nemzeti érdekbe van belekapcsolva. Semmi hiány nincs. Mindenre kellő kiterjeszkedés és figyelem mutatkozik, úgyhogy akárhogyan is lecsepülik bármelyik oldalról, meg kell állapítanunk, hogy törvényalkotási szempontból az I—

III. fejezet valóságos jogi monumentalitás. A törvényalkotást az utóbbi időben a sajtóban, de itt a Házban is meg szokták vádolni azzal, hogy csak kerettörvényeket alkot, meg szokták vádolni azzal, hogy célzatosan