Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-84

Àz országgyűlés képviselőházának S h. ülése 1936 február U-én, kedden. 223 rácia ellen és azonkívül a magyar föld felosztásáért olyan propagandát folytatott, amely ellen ő >a legnagyoibb mértékben tiltakozik és felolvasta a nemzeti szocialista párt egyes csoportjaihoz intézett bizalmas utasítást, amelyben homlokegyenest ellenkező elvek vannak lefektetve azzal szemben, amit a nemzeti szocialista kortesek a különféle gyűléseken hirdetnek. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy legelsősorban arra hívjam fel igen t. képviselőtársunk figyelmét, hogy a nemzeti szocialista agitátorok annyi földet osztanak fel, amennyi nincs Magyarországon. S ha Ígéreteiket teljesíteni és azt a földet tényleg oda akarnók adni, nem az olaszoknak kellene meghódítaniok Abesszíniát, hanem nekünk, mert annyi föld, amennyit ők felosztanak, nincsen egész Magyarországon. Hogy miként történik ez a felosztás, arra nézve talán méltóztassanak megengedni, hogy példaként hozzam fel azt, hogy a tapolcai kerületben a képviselőválasztások alkalmával úgy osztották fel a földeket, hogy azt mondották az egyik faluban, hogy a birtokmaximum 40 hold, a másik faluban azt mondották, hogy a birtokmaximum 60 hold; aminek azután végül az lett az eredménye, hogy azok a falvak, amelyekben 40 hold lett volna a birtokmaximum, összevesztek azokkal, amelyekben 60 hold lett volna a birtokmaximum, és megkérdezték, hogy miért kedvezményeznek azoknak, akiknek a falujában 60 hold a birtokmaximum, azokkal a községekkel szemben, ahol az 40 hold? En tehát Festetics Sándor grófnak azt óhajtom figyelmébe ajánlani, (Dinnyés Lajos: A sajátját osztogassa! — Bródy Ernő: Egyforma adagokban! — Derültség a baloldalon.) hogy ne itt a képviselőházban szólaljon fel a demagógia ellen, hanem legyen szíves saját pártjának vezetőit, a kortes urakat utasítani arra, hogy ők is a képviselő úr által a képviselőházban hangoztatott elveket legyenek kegyesek a tömeg közé vinni, nem pedig a képviselő úr szavaival homlokegyenest ellenkező irányzatot. Mi például nagyon jól tudjuk, hegy a képviselő úr kortesei voltak azok, akik ugyancsak a képviselőválasztások alkalmával kitalálták azt a nagyszerű gondolatot, hogy miként lehet Magyarországon a betéteket arányosítani. (Derültség.) Nagyon szép gondolatokat lehet kitalálni, s minél nagyobb a demagógia, annál nagyobb az eredmény, csakhogy azután arra is kell gondolniuk azoknak a t. képviselő uraknak, akiknek pártjai ilyen szózatokkal fordulnak az ország népéhez, hogy hová viszi az országot ez a demagógia és mi lesz ennek az eredménye. (Rassay Károly: Festetics adja ki a vezéri parancsot! — Dinnyés Lajos: Meskó meg fogja a marsallbotot!) Festetics t. képviselő úr a magyar liberális politikát — a »demoliberális« politikát — két okból támadta. Az egyik ok az volt, hogy a magyar »demoliberális« politika évtizedeken keresztül folytatott támadásaival aláásta a magyar arisztokrácia tekintélyét; a másik ok pedig az volt, hogy Magyarországon a liberális politika volt szerinte az, amely a földosztás politikáját elsősorban hirdette. Hogy a magyar »demoliberális« politika a magyar arisztokrácia ellenségeként, a magyar arisztokrácia elleni támadóként szerepelt-e a magyar politikában, erre vonatkozólag két politikus példájára vagyok bátor hivatkozni, akik az utóbbi időben Magyarországon a demokratikus és liberális politikát fémjelezték: az egyik Vázsonyi Vilmos, a másik Rassay Károly. Azt hiszem, e közül a két képviselő közül egyik sem hirdetett földosztást és nem tudom, hogy a magyar arisztokráciát, vagy a magyar arisztokrata politikusokat támadták volna. Ügy tudom, hogy ez a két politikus földosztást soha nem hirdetett, a politikát pedig az ország nehéz viszonylataiban és nehéz idejében együtt csinálták az ország kiváló arisztokrata politikusaival. (Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy visszatérjek Bethlen István gróf beszédének arra a részére, amelyben Matolcsy képviselő úrral foglalkozott. Annyival inkább visszatérhetek erre, mert hiszen Matolcsy képviselő úr a következő napon a sajtóban egy nyilatkozatot tett közzé, amelynek egész tónusából azt vettem ki, hogy a képviselő úr Bethlen Istvánnak v

poUtikusan és udvariasan azt válaszolja, hogy mindazokat, amiket Bethlen István gróf képviselőházi beszédében mondott, a maga részéről megszívlelni óhajtja. T. Képviselőház! Nagyon szeretném, í:a a túloldalon is akadna egy képviselőtársunk, aki a »túloldali Matolcsy« képviselőtársaink kai szemben megütné azt a hangot, amelynek remélhetőleg odaát szintén meg volna az eredménye. Szintén nem óhajtom az arisztokráciát támadni, mégis egy dologra felhívom a t. Képviselőház túloldali tagjainak a figyelmét. Két képviselőtársunk az utóbbi időben éppen az arisztokrácia köréből nagyon keményen, nagyon határozottan, memorandumban is kacérkodott az úgynevezett szélsőjobboldali gondolattal. Az egyik volt gróf Károlyi Viktor, a másik pedig gróf Festetics Domonkos. (Dinynyés Lajos: Ezekkel a Festeticsekkel mindig baj van!) Nem tartom az ország érdekében valónak és ezt talán- az igen t. képviselőtársaim is meg fogják érteni, ha példának okáért gróf Károlyi Viktor, mondjuk Dénes Istvánná i akarna a magyar politikában versenyt futni. Legyen meggyőződve a t. képviselő úr arról, hogy nagyon tetszetősek lesznek a memoran dumai és a szavai, de nem tud versenyt futni Dénes Istvánnal. (Farkasfalvi Farkas Géza: Volt erre már példa!) Volt erre már példa nem is olyan régen a magyar politikában, és legyen meggyőződve igen t. képviselőtársam, Magyarországra nézve, különösen ebben a nehéz szituációban, amelyben az ország ma van, jó következményei nem lehetnek. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úrnak van és lesz módja arra, hogy a képviselőház nála öregebb és komolyabb tagjaival beszélgessen arról az időről, amelyet a t. képviselő úr talán esak mint gyermek ért meg, a magyar, Trianon előtti korszak idejéről, a Károlyi-forradalom és a kommün idejéről. És akkor talán a t. képviselő úrnak módja lesz egész közvetlen közelségből bizonyos tapasztalatokat szerezni és a maga részére bizonyos következtetéseket levonni, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár az, ha a tradíciókkal bíró magyar arisztokratatársadalom egy fiatal tagja akként próbálja a népszerűség útjait járni, ahogyan azt t. képviselőtársunk most mutatja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Meggyőződésem, „hogy akiknek szent ennek az országnak jövője és akik nem akarják, hogy ennek az országnak élete a szenvedélyek tüzes katlanává váljék, azoknak közös érdeke, akárhol ülnek és akármilyen párthoz tartoznak is, hogy ebben az országban beválthatatlan ígéretekkel, irreális