Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-76
12 Az országgyűlés képviselőházának 76 értünk. Én csak szembeállítom ezeket az óvatos, megfontolt kijelentéseket az agitáció során elhangzott azzal a beállítással, hogy itt egy korszakos reform történik, amely végre elhárítja az akadályokat az egészségtelen földbirtokmegoszlás útjából. Eoszner István t. képviselőtársam szintén egész őszintén nyilatkozott és megmondotta, hogy örömmel üdvözli a hitbizományi intézmény fenntartását, mert ezt orvoslásnak tekinti a túlzott felparcellázással szemben. T. Ház! Hol itt az igazság? Én azt hiszem, hogy a történelmi előzményeket és a javaslat rendelkezéseit vizsgálva meg kell állapítani, hogy e javaslat intézkedéseit tényleg szigorúan külön választandók a földbirtokmegoszlás kérdésétől. Igaza van Lányi Márton t. képviselőtársamnak, az igen t. előadó úrnak, aki azt mondotta, hogy végzetes tévedés lenne a javaslat bírálatánál a földínség problémájából kiindulni. Igaza van Pesthy Pál képviselőtársamnak is, amikor megállapítja, hogy ez egy örökjogi kérdés és nem földbirtokpolitikai kérdés. És igaza van Roszner István t. képviselőtársamnak is, mert valóban ez a javaslat azzal, hogy a hitbizományi intézményt fenntartja és pedig nagy keretek között tartja fenn, azzal, hogy ezt kiterjeszti és kibővíti legalább teoretikusan, — mert, azt hiszem, csak teoretikusan fogja kiterjeszteni, aminek hatása nem fog jelentkezni — lényegében konzerválni akar és gátat akar emelni a birtok felparcellázása elé. Amint méltóztatnak látni, így jutottunk el a »korszakos al'kotás»-tól egészen a bizottsági javaslat jelentésének igen szerény ajánlásához, amely megállapítja, hogy a hitbizományi reform a helyesebb birtokeloszlást csak azáltal szolgálja, hogy a terület egy részének felszabadításával a rész továbbosztódásának lehetőségét megteremti és az esetleges egyéb birtokpolitikai törvények rendelkezéseinek végrehajtása elől a jogi akadályokat elhárítja. Ez igen tetszetős megállapítás, azonban teljesen értékfelen, mert abból a falsumból indul ki, mintha a mai jogi felfogás és mai jogrendszerünk mellett a hitbizomány, vagy általában a kötöttbirtok intézménye akadálya volna az egészséges földbirtokmegoszlásnak, akadálya volna ezen ingatlanok földbirtokpolitikai célokra való igénybevételének. Ez így állott kétségen kívül a háború előtt és így állott 19204>an is mindaddig, amíg a földbirtokreform-töryényt meg nem alkottuk. Valóban a kisajátítási törvény nem rendelkezett olyan jogcímmel, amely szerint ingatlanokat földbirtokpolitikai célokra kisajátítani lehetett volna. Azok a telepítési :akciók, amelyekre itt a javaslat indokolásában is utalás történik, mind azon az elgondoláson épültek fel 5/ hogy nem kényszerkisajátítással szerzi meg az állam a szükséges területeket, hanem szabad forgalomban a megfelelő vételár kifizetése alapján. 1920-ban azonban, annak a másfél évtized előtti helybentipegésnek az idejében ia magyar nemzetgyűlés egy kardinális elvet állított fel: kibővítette lényegében a kisajátítási jog jogcímeit és megállapította, hogy birtokpolitikai célokra is van helye kényszerű kisajátításnak s ezen fordult meg az egész földbirtokreform-törvény. Elsősorban is legyen szabad ennél a megállapításnál kissé több tiszteletet reklamálnom annak az első nemzetgyűlésnek, mert az az első nemzetgyűlés, igen t. uraim, egy forradalmak utáni hangulatban ült össze. (Ügy van! Ügy . ülése 1936 január 21-én, kedden. van! bal felöl. — Kupert Rezső: De nívósabb volt, mint ez a Ház! — Ellenmondások a jobboldalon. — Rupert Rezső: Sokkal nívósabb volt!) Es ha az 1848-as törvényhozás munkájánál még ma is, egy század múlva is meghajtjuk zászlónkat azok előtt az osztályok előtt, amelyek akkor önként lemondottak, (Ügy van! Ügy van!^ balfelől.) meglehetősen erős nyomás alatt, előjogaikról, akkor én kérem különösen az én tisztelt reform-képviselőtársaimait, hogy bizonyos tisztelettel 'gondoljanak arra a nem' zetgyűlésre, amely viszont emelkedettségének, önzetlenségének és bölcseségének adta példáját akkor, amikor minden hatalom a kezében volt és mégis ezzel a hatalommal úgy élt, hogy ezekkel a rendelkezésekkel soha egy lépéssel sem lépte át azt a határt, amelyet a közérdek megszabott. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a megállapítás azonban nem von le semmit annak az értékéből, hogy ez az első nemzetgyűlés megalkotta az 1920: XXXVI. törvénycikket, a földbirtokreformról szóló törvényt, amely módot nyújtott arra, hogy körülbelül 1,100.000 katasztrális hold használtassék fel földbirtokpolitikai, céilokra. Es ha most szembeállítom ezt az 1,100.000 holdat azzal a várható eredménnyel, hogy itt talán három évtized alatt 730.000 hold fog szabad forgalomba kerülni, — ne tévesszük Össze a fogalmakat, csak szabad forgalomba fog kerülni, de még ez sem egészen biztos, inert hiszen semmi akadálya sem lesz annak, hogy közéleti érdemiekre hivatkozva, a felszabaduló hitbizományi javakból úgynevezett középhitbizományokat alakítsanak ^— ha szembeállítjuk a telepitésről hallott híreiket, amelyek szintén hosszú időre elosztva néhány százezer hold mozgósítását helyezik kilátásba, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez az 1920-as földbirtokreformtörvény — lehet, hogy szerencsétlen végrehajtása miatt — nem érte el a maga célját, (Felkiáltások a baloldalon: Ez volt a hiba!) azonban mégis hatalmas, az első korszakos lépés volt a földbirtokreform gondolata terén. (Ügy van! Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) De itt sem állott meg ez az első nemzetgyűlés, mert megalkotta az 1921 :XLV. tc-t a vagyonváltságtörvényt és ha méltóztatnak visszalapozni és megnézni, hogy ez mit jelentett, hogy ez nemcsak teoretikus értékű meg^ állapítás volt, akkor méltóztatnak látni, hogy annak az 1921 :XLV. tc.-nek rendelkezése szerint az ezer holdon felül levő birtokoknál bizonyos progresszióval 15—20%-ot kellett leadni a földből vagy on válts ág címén. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Le is adták!) Le is adták! Megállapíthatom tehát, hogy az 1920. és 1921. évi törvényhozási intézkedések az akkori földbirtoknak közel 30%-os mozgósítását jelentették földbirtokpolitikai célokra. Megállapíthatom tehát azt, hogy jogi akadályokat nem kellett elhárítani ennek a hitbizományi törvényjavaslatnak, mert hiszen ezeknek a törvényeknek hatálya nem állott meg a hitbizományi birtokok határánál, nem állott meg a korlátolt forgalmú egyéb birtokok határánál sem. Jogi felfogásunk s mai jogrendszerünk szerint tehát nincs semmi jogi, vagy morális akadálya annak, hogy egy telepítési törvény épúgy éreztesse hatását a hitbizományi birtokokkal, a kötött forgalmú birtokokkal szemben, mint ahogyan érvényesítette az 1920-as, vagy 1921-es törvényhozás. (Ügy van! balfelől.) Ezzel szemben azt kell mondanom, hogy ha nem volt szükség erre a törvényre ebből a
