Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

206 Az országgyűlés képviselőházának lakosság csak nagy területen élhet meg. (Felkiáltások a baloldalon: Ez igaz!) A harmadik pedig az, hogy méltóztassék az iparosodást az egész vonalon felkarolni és lehetővé tenni, mert a felesleges mezőgazdasági munkástömegeknek új ipari vállalatokba való elhelyezkedése nélkül ennek a munkás elemnek az elhelyezkedési kérdését sohasem fogjuk tudni megoldani. (Friedrieh István: Már megint a Bakonyba kell elmenni minisztertanácsba! Látom már! — Mozgás. — Br. Vay Miklós: Ez nem sikerült! Bakot lőtt! — Zaj.) T. Ház! Ezek után legyen szabad egy-két megjegyzést tennem magára a hitbizományi javaslatra és méltóztassék megengedni, hogy kritikát gyakoroljak annak egy-másik pontjával szemben. A javaslat megtartja a hitbizományt, mint intézményt. Nem szállok vitába a tekintetben, hogy ez helyes-e vagy nem. Ez végre is nem birtokpolitikai kérdés, hanem világnézeti kérdés, amelyről mindenki lelkiismerete szerint dönthet. A javaslat a hitbizományokból kötöttség alatt tart annyit, amennyi a kormány felfogása szerint nem akadálya annak, hogy a kisbirtokosok is prosperálhassanak és földhöz juthassanak. Hogy ez a .területmennyiség 3000 hold-e, avagy több vagy kevesebb, ezt ebben a percben vitatni nem akarom. Csak azt mondom, hogyha a javaslat célja az, hogy lehetővé tegye azt,, hogy a latifundiális jellegű hitbizománynak egy része birtokpolitikái célokra szabaddá váljék, ezt a célt sokkal egyszerűbben és sokkal könnyebben más úton lehetne elérni; nem ezzel az úttal, — mert ez kerülő út — hogy a hitbizományi más örökösödési rendnek vetem alá, amelynek rendjén azt reméli a törvényhozó, hogy évek múlva bizonyos területek majd eladásra kerülnek. En ezt más úton vélném elérhetőnek. Nem tudom, nincs-e tervbe véve, hogy majd az úgynevezett telepítési javaslatban bizonyos kény szerrendszabályok által ez a felszabaduló rész igénybevétessék. Mondom, ezt nem tudom, de ha ez történnék, ennek ellene lennék, mert én minden kényszer-földosztásnak ellene vagyok. (Helyeslés és taps a baloldalon.) En más módszert tartok lehetőnek: En azt mondanám a hitbizományi birtokosnak: megtarthatod egész vagyonodat hitbizományi kötöttségben, ha annak egy részével kivonulsz a földből, ha — mondjuk három évtized alatt, amint azt a telepítési javaslat is akarja — saját jószántadból kivonulsz a földből és^ más téren keresel elhelyezkedést, például házbirtokban, stb. (Eckhardt Tibor: Erdősítésben!) Nemcsak erdőben. Éppen ebben van a javaslat főhibája, hogy restringálja ezt az erdőre. Méltóztassék abban szabad kezet adni, hogy elhelyezkedést keressen házbirtokban, bányavállalatban, iparban, ingó' tőkében és így tovább, — mert hiszen ebben a tekintetben nem kell megkötni a tulajdonos kezét — és csak akkor, ha a tulajdonos erre nem hajlandó, vezetném be azt az intézkedést, amely ebben a törvényjavaslatban foglaltatik, hogy akkor a, hitbizomány egy része felszabadíttatván, más örökösök kezére jut. Mi volna ennek az előnye, t. Ház? Két előnye volna. Az egyik előnye az volna, hogy a birtokosok jószántukból, szabad megegyezés alapján, és pedig két vagy három évtized rendjén az élet útmutatásai szerint kötnének olyan eladási szerződéseket vagy bérleti szerződéseket, amelyeket a maguk részéről jónak tartanak és az állam is akceptálná. De volna 83. ülése 1936 január 31-én, pénteken. egy másik nagy előnye is és erre vagyok bátor a mélyen tisztelt túloldal figyelmét különösen felhívni. Önök mindig^ arról beszélnek, hogy itt az ingó tőke kizárólag zsidó kezekben van és hogy egy nagy ^ honfoglalásra van szükség, amelynek rendjén a keresztény tőkék fokozatosan elfoglalnák ezeket a helyeket. (Rassay Károly: De ingyen honfoglalást akarnak, nem ellenértékért!) Itt van egy alkalom: méltóztassék intézkedni, hogy a nagy keresztény tőkék, úgyszólván az egyedüli megmaradt nagy keresztény tőkék, ilyen elhelyezést kaphassanak és ilyen elhelyezést keressenek. Ezt én két segítséggel mozdítanám elő. Az egyik az volna, hogy a legelsőrangú r közgazdasági szakemberekből tanácsot állítanék össze, amely az illető birtokosoknak nemcsak tanáccsal kellene hogy rendelkezésére álljon, hogy milyen elhelyezést keressenek, de az első években minden tekintetben segédkeznék nekik és segítségükre sietnék, hogy az ilyen elhelyezés rendjén ne vállajanak olyan rizikókat, amelyek természetesen mindenkit visszariasztanának azután ettől. A másik pedig az, hogy méltóztassék a pénzügyminiszter úrnak ebben az esetben bizonyos jövedelemadó-kedvezményeket adni, mert hiába, az, akinek bizonyos társadalmi és politikai kényszer folytán ki kell mozdulnia a földből, áldozatot hoz a köznek és ezt az áldozatot az egyenlő teherviselési kötelezettség alapján nem lehet csak egy pár embertől követelni. Meg kell hoznia a pénzügyminiszter úrnak is a szükséges áldozatot és higyje el a pénzügyminiszter úr, százszorosan ki fogja fizetni magát ez a rendszer akkor, ha valóban sikerül nagy keresztény tőkéket ipari vállalatokba angazsáltatni. Mert mit jelent ez? Annyit jelent, hogy azoknak igazgatásában, az intézkedéseknek megtételében igenis részt fog venni ez a tőke, és ha önök a keresztény ifjúság elhelyezéséről naponként beszédeket mondanak, meg kell gondolniok .azt is, nem lesz-e könnyebb az elhelyezkedés ezen a réven, mintha erőszakos eszközökkel akarjuk kikényszeríteni? Ez egyébként magának az iparnak, a vállalkozásnak is legnagyobb érdeke, mert az, hogy Magyarországon iparellenes hangulat van, annak következménye, hogy az ingó tőke tényleg túlnyomó nagy többségben nem keresztény kezekben van {Ügy van! XIgy van! — Taps jobbfelől.) és ennek következtében az antiszemitizmus egy iparellenes formában éli ki magát ebben az országban, és nem engedi, hogy egészséges közgazdasági helyzet alakuljon ki, nem engedi,^ hogy ezen a téren megfelelő változások történjenek. Második kifogásom a javaslattal szemben, hogy az áldozatot követel, de a kötött birtoknak csak egyik kategóriájától. Hiszen a kötött birtoknak más kategóriái is vannak. Itt vannak az alapok és alapítványok, a községi, városi és egyházi birtokok. Az alapok, alapítványok, tanulmányi, iskolai alapítványok együttvéve 193.000 holddal bírnak, a városi és községi birtokok 923.000, az egyházi birtokok 771.000 holdat tesznek ki. Hol van megírva az, hogy ennek a nagy vagyonnak mind földben kell feküdnie? (Egy hang jobbfelől: Ezt mondtuk!) Ha megköveteljük a privát embertől, a magánszemélytől, — mert a hitbizományi birtokos magánszemély — hogy megváljék földjének egy bizonyos részétől, vagy hozzáférhetővé tegye földjének bizonyos részét a kisemberek