Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Âz országgyűlés képviselőházának 76. Mese 1936 január 21-én, kedden. nagy számban vannak az országban. (Zaj.) Az egyik tizenkilenc, a másik egy hiján busz. En éppen a reformok korszakában, a XX. század lüktető tempójában, a magam részéről ellenzék minden ilyen megkötöttséget, mert nem látom a létjogosultságát annak, bogy a XX, században ilyen megkötöttséget tartsunk fenn és bogy ne adjunk lehetőséget az életre. Ha az a családfő, akinek nagybirtoka van, a család fénye érdekében akar intézkedni, ott van a köteles rész és vannak más módok is, 'amelyekkel eca rendezhető, de egy nemzet életét megbénítani, egy nemzet életére ezt igy rásütni és konzerválni bizonyos részeket nem lehet. Jártam Göcsej környékén és sok más helyen, a nagybirtokokon és szomorúan kellett látnom, hogy a lakosság — több 100 család is — nem tud terjeszkedni, mert körülveszi a nagybirtok. (Hertelendy Miklós: Azért van ez a javaslat!) Amikor a hitbizományi javaslat tárgyalását kitűzték, meg kellett állapítanom, hogy reform visszafelé haladást jelent (Ellenmondások a jobboldalon.) 1790 felé, pedig- ma 1936 van. A rádió, a sztratoszféra-repülések korszakában ilyen középkori intézmémyt nem tartok fenntarthatónak. Amint az előbb mondottam, méltóztassék a közérdekű erdőtelepítésekre fenntartani a hitbizományi kötöttséget, de méltóztassék megadni a lehetőséget a fejlődésre is, hiszen úgy sem lehet megakadályozni azt, hogy hajazok a hitbizományi birtokosok kérni fogják a hitbizományi jelleg megszüntetését, — amint elŐbb-utóbbi erre kerül a sor — az be ne következzék, mert hiszen, mint Areboe professzor mondotta, — itt igaza van Roszner t. képviselőtársamnak — a birtoknak mindig annak kezére kell továbbvándorolnia, aki a legrátermettebb. Ismerek bizonyos vidékeket, — a mi vidékünkön is így van — ahol 'gyönyörűen élnek az emberek, ahol statisztikai adatok alapján bevan bizonyítva, hogy a magyar paraszti birtok, a kisgazdabirtok, nagyobb terheket tud elviselni, mint a nagybirtok, a bitbizomány. (Elnök csenget. — Felkiáltások jobbfelől: Lejárt az idő!) Ezek voltak az én kifogásaim, amelyeket a törvényjavaslattal szemben támasztottam. Ezek alapján a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a vasutak r és csatornák összpontosított telekkönyvezéséről szóló jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot és indokolását. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz való kiadását. \ Elnök: A törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja az igazságügyi bizottságnak. Szólásra következik gróf Festetics Domonkos képviselő úr! Gr. Festetics Domonkos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt szorosan a javaslat belső struktúrájához hozzászólnék, engedjék meg, hogy egy rövid verset citáljak, amely egy fiatal magyar költőtől származik. Ezt a verset a költő akkor írta, amidőn a 48-as reformtörvényjavaslatokról emlékezett meg. A vers így hangzik (olvassa): KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. »ösi jussok pazar lakomáján, Mások ültek a nagyasztal mellé: Lent a népnek semmi se jutott, Fent pedig az ősi kúria — Hisz ma már csak címere, neve — Kifosztotta leve!« Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kívánom, hogy ez a hitbizományi törvényjavaslat nemcsak Deák Ferenc óta került napirendre, hanem ez már régi kívánsága és eszméje volt a magyarságnak. Már az árpádházi királyok közül (Egy hang a baloldalon: Ezt senki sem kívánta!) a nagy Könyves Kálmán is elhatározta, hogy a túlhatalmas főurak ellen földbirtokreformot, a jobbágyság felszabadítását és adókönnyítéseket fog adni. Hangsúlyozni kívánom még azt is, t. Ház, hogy én ezt az egész hitbizományi javaslatot nem valami külön szempontból nézem, (Halljuk! Halljuk! — Mózes Sándor: Közbeszólni hangosabban szokott!) hanem az egész földbirtokpolitikai reform teljességének szemszögéből néizem, nem mint külön részt, mert szerintem egy általános földbirtokpolitikai reform csak akkor lehetséges, ha minden reformra szoruló dolgot egyszerre tárgyalás alá veszünk. így tehát a hitbizományi törvényjavaslatcsak kezdet: alapja egy elkövetkezendő általános földbirtokpolitikai rendezésnek. Amiként az 1848-as időkben is összeállt a magyar történelmi osztály és élükön a nagy Széchenyi Istvánnal, reformokat akart hozni, a magyar történelmi osztály akkor is megmutatta, hogy nem zárkózik el a helyesés szük^ séges reformoktól. Összehozta egymással akkor is az ősi magyarokat, akár főurak voltak azok, akár csongrádi kubikosok, a magyar föld szerencsétlen elnyomottjai, akiket összekapcsolt a közös jelen és a közös jövő. Mindnyájan öszszefogtak és a történelmi osztály fiai is odaálltak, hogy igenis, harcoljanak ők is a szükséges reformokért. A veszély, az akadály most sem az lesz, hogy talán ezek a történelmi osztályhoz tartozó magyarok külön falanxba fognak tömörülni és ellenkezni fognak. Nem, a veszély máshonnan fog származni, amint 1848-ban is egy liberális nemzeti eszmét hirdető felfogás alakult ki, amely szintén követelte a reformokat és azt hirdette, hogy a reformokat, igenis, meg kell hozni, ellenben, amikor ez a reform megvalósításra került és amikor odaértünk, hogy ezt a reformot a valóságban lássuk, akkor az elképzelt Deák Ferenc-féle kis magyar birtokokhoz és a kis magyar kúriákhoz nem tudott elérni ez az egész reform, hanem a felszabadult földek és vagyonok igenis, átmentek új kezekbe, új földesurak keletkeztek, a bankok, a kartellek urai vették át ezeket a földeket és a magyar nép nem kapott semmit. Az 1848-as reformok után is kialakult egy új osztály, az úgynevezett új magyar földbirtokososztály és maradt a másik oldalon egy eladósodott középosztály és egy, terhekkel és gondokkal harcoló kisgazdatársadalom. Éppen azért figyelmeztetem a kormányt arra, hogy itt vigyázni kell, nehogy ezek az újonnan felszabaduló földek most olyan kezekbe kerüljenek, amelyeknek a magyar földhöz nincsen közük és amelyek a magyar földben nem kenyeret adó objektumot látnak, hanem azt, mint kereskedelmi portékát és kereskedelmi cikket kezelik. T. Ház! A kormány igen helyesen cselekedett akkor, amikor a hitbizományi törvényjavaslat előtt a kisgazdaadósságokat rendezte,