Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Az országgyűlés képviselőházának 82. után elvi álláspontomból kifolyólag a hitbizo­mányi megkötöttség teljes eltörlését tartom helyesnek és ezzel szemben a javaslat .homlok­egyenest ellenkező álláspontot foglal el, azt nem all módomban elfogadni. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik Megay Meiss­ner képviselő úr. Megay Meissner Károly: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy mint elmé­leti és gyakorlati gazda, a tárgyalás alatt lévő, a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat tárgyalásá­nál kizárólag annak gazdasági vonatkozású kérdéseit vegyem tárgyalás alá, illetőleg en­nek a törvényjavaslatnak közgazdasági kiha­tásait világítsam meg, annyival is inkább, mert úgy a parlamenti bizottság ülése alkal­mával, valamint a Ház plénuma előtt is igen t. jogászképviselőtársaim kimerítő és magas színvonalú vita keretében foglalkoztak a ja­vaslat jogi részével. Mielőtt még magával a javaslattal foglal­koznék, méltóztassanak megengedni, hogy az előttem felszólalt Kakovszky Tibor képviselő­társam beszédének egyes részleteivel foglalkoz­zam. Beszédét talán két részre oszthatnám fel. Az egyik része t társadalompolitikai értekezés volt, a másik része pedig a hitbízomány kér­désével volt kapcsolatos. Azt, amit Kakovszky Tibor igen t. képviselőtársam társadalompoli­tikai szempontból a javaslattól teljesen füg­getlenül mondott, — méh; tagadom — többé­kevósbbé magam is vallom és hirdetem. Aláír­nám azt is, amit a hitbizományi reformmal kapcsolatosan a földbirtokpolitikáról mondott akkor, ha a hitbizományi reform lenne a kor­mány földbirtokpolitikájának gerince, alapja. Miután azonban a hitbizományi reform csak kiegészítő része a kormány földbirtokpolitiká­jának és mintegy elhárítja azokat az akadá­lyokat, amelyek később a telepítés során fel­merülhetnek, nem tudom aggályait osztani, mert hiszen a kormány földbirtokpolitikájá­nak éppen azok a célkitűzései, amelyekről Ka­kovszky Tibor képviselőtársam beszélt. (Diny­nyés Lajos: Csak kitűzik acélokat, de nem va­lósítják meg. — Ellenmondások a jobbolda­lon es a középen. — Dinnyés Lajos: Meddig várjunk! Lassanként kinő a szakállunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Megay Meissner Károly: Egy hitbizományi törvényjavaslat tárgyalásánál • nem lehet^ tele­pítési kérdésekről beszélni és éppen itt tévesz­tik el a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim beszédjükben ezt a gondolatot, amennyiben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nem föld­birtokpolitikai törvényjavaslat és csak majd a telepítési törvényjavaslat lesz az. * Méltóztassanak megengedni, hogy beszé­dem további során részleteiben is foglalkoz­zam azokkal a kérdésekkel, amelyeket Ka­kovszky Tibor a hitbizományi javaslattal kap­csolatban megemlített. Méltóztassanak megen­gedni, hogy Malasits Géza képviselőtársam felszólalásával is foglalkozzam v aki visszauta­sitotta azt a vádat, amellyel állítólag gróf Te­leki Mihály képviselőtársunk illette, hogy t. i. nekik szociáldemokratáknak az iparral sokkal szorosabb nexusuk van, mint a mezőgazdasági érdekeltséggel. Bár beszéde során hangoztatta. hogy szívesebben foglalkoznak az iparral azért, mert az ő megítélésük szerint ez liberá­lis gondolatviláguknak inkább megfelel, szük­ülése 1986 január 30-án, csütörtökön. 179 ségesnek tartom ezzel a kérdéssel azért is fog­lalkozni, mert ez a kérdés lépten-nyomon fel­merül a magyar közélet homlokterében. Egye­nesen tagadom azt, hogy a nagyipari érdekelt­ségek termelésében liberális gazdálkodás foly­nék. Mert ha megnézzük a nagyipari termelést, igenis azt látjuk, hogy annak gazdasági vetü­lete teljesen kötött, és éppen azért ne méltóz­tassék támadni bennünket, mezőgazdákat, ha mi is azt hirdetjük, hogy ezt a kötöttséget meg akarjuk csinálni a mezőgazdaság terén is, hiszen ha megvan az ipar terén a rajonizálás, az egységes ármegállapítás, a kartelszerű szervezkedés, akkor méltóztassanak megen­gedni, ezt a harcot mi osak akkor fogjuk fel­adni, ha ezt a gazdasági álliberalizmust a túlsó oldalon is lerombolják. (Zaj.) A törvényjavaslat tárgyalását igen sokan arra használták fel, hogy támadást intézzenek a nagybirtok ellen, helyesebben szakadást ke­resnék és érdekellentétet egyrészt a mezőgaz­dasági munkások és kisbirtokosok, másrészt a nagybirtokosok között. Ez igen kényes kérdés és kényes kérdés különösen; akkor, ha kint a parlamenten kívül, talán a képviselői beszá­molók alkalmával ezt a kérdést kiszínezik, mert állítom, hogy csak látszólagos érdekel­lentét van pillanatnyilag a mezőgazdasági munkás, a kisgazda és a nagybirtokos között. Ez a látszólagos ellentét éppen a jelenlegi gazdasági élet nehézségeinek következménye, tehát semmi körülmények között sem szabad ezt a látszólagos ellentétet mélyítenünk, mert ezáltal' nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az országnak, sem teszünk szolgálatot. (Ügy wan! Ügy van! jobbfelöl.) Méltóztattak, mint az ellentét egyik kirívó példáját említeni azt, hogy 80 fillér napszám­bért fizet a magyar mezőgazda a mezőgazdasági munkásnak. (Farkas István: Még kevesebbet!) Lehet, hogy sok helyen még kevesebbet is, készséggel koncedálom, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy mi lis nagyon jól tudjuk, hogy a 80 filléres napszám, vagy az a még kevesebb napszám, amelyet esetleg fizetnek, a mezőgazdasági munkásnak primer életszükségletét sem fedezi. (Ügy van! Ügy van!) Ezért a körülményért azonban ne mél­tóztassék a nagybirtokot vagy a mezőgazdasá­got támadni, mert állítom, hogy a mezőgazda­sági üzem ezzel szemben a 80 filléres napszám­mal is ráfizet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Farkas István: Ezer évig csak ráfizetésből élt a nagybirtok! — vitéz Scheftsik György: Nem ezer évig, csak most! — Friedrich. Ist­ván: Hát mit kell csinálni? — Zaj.) Kögtön válaszolok erre a kérdésre. Ha %, f mezőgazda­sági üzem rentabilitását helyreállítjuk, a me­zőgazdaság újra magasabb napszámbért tud fizetni. De kérdem, megvan-e a mezőgazdaság­ban az, ami az ipar részéről bizonyos ármeg­állapító bizottságokban jut kifejezésre, ame­lyek igenis, megállapítják, hogy bizonyos ár­nívón alul az ipari cikkeket nem szabad el­adni, mert abban az esetben az iparvállalat ráfizet. Kérdem, van-e egyetlenegy ilyen ár­megállapító bizottság a mezőgazdaság terén? Valaki szóvátette-e azt, vájjon : ráfizetéssel termel-e a magyar mezőgazda akkor, amikor kevesebbért adta el a búzát vagy a rozsot, mint amennyit a zsák ára megérti (Folytonos zaj.) Ebben a vonatkozásban tehát r teljesen rosszhiszemű a szocialistáknak az a támadása, amely a mezőgazdaságot teszi felelőssé ezért

Next

/
Thumbnails
Contents