Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

176 Az országgyűlés képviselőházának 82, ezek-a polgári társadalom alapjai. Akik ma a radikálisabb elveket hirdetőkre olyan könnyen rásütik a földosztást és a földosztó bélyegét, azok éppen annak a gondolatnak nem tesznek szolgálatot, amelynek érdekében síkra szállanak. Látom a külföldi példákat, látom Hollandiát, Dániát, sőt látom Franciaországot is, amelyben talán a kormányzati formák reesegnek-ropognak, de a polgári társadalom keményen és szilárdan áll mindenféle kormányzati tehetetlenséggel szemben is. Miért! Mert ott a francia föld millió és millió kispolgár kezében, a francia tőke, a mobil tőke 3 millió kistőkés kezében van. Ha tehát a tőke is, a föld is kis* emberek kezében van a polgári társadalom alapjai- megrendíthetetlenek. Sok szó esett itt a történelmi osztályok szerepéről is, történelmi osztály alatt értvén egyes felszólalók a magyar mágnásságot és a magyar középnemesi osztályt. En ezt a tagozást csak társadalmi szempontból vagyok hajlandó elfogadni, de semmiesetre sem történelmi szempontból, mert én történelmi osztálynak tartom nemcsak a magyar főnemesi rendet, nemcsak a köznemességet, hanem a magyar parasztot, a magyar munkást is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar főúr és a magyar nemes csak egy vassal, a kard vasával védte a hazát, a magyar paraszt két vassal, a kard és az eke vasával, a magyar munkás két vassal, a pÖröly és kalapács vasával védte és tartotta fenn ezt az országot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Történelmi osztályokról tehát ilyen vonatkozásban beszélni nem lehet. De ha már beszélünk, akkor nekem az a felfogásom, hogy ha már ilyen szép címmel ruházunk fel osztályokat, ez arra kötelezi őket, hogy a történelmi felelősség súlyát igenis érezzék és ezt a gyakorlatban, a gyakorlati életben be is igazolják. Sokszor fogják ránk, akik itt erősebb tempót szeretnénk belevinni ezeknek a kérdéseknek megoldásába, hogy könnyű a máséból osztogatni. Ezzel is csinyján bánjunk! Ez a fold is másé volt, mielőtt a mostani tulajdonos ke zébe került. De régebben annak, akinek a földjét elvették, a fejét is vették, — Nádasdy, Frangepán! — amiről manapság szó sincsen. Ma egy haladó konzervatív elvi alapon állva. és mégis egy erősebb tempójú reformpolitika útját egyengetve, szeretnénk alkotmányos, békés eszközökkel ezt a hatalmas, nagy problémát is megoldani. En, aki magam is a magyar középosztály egyik szerény tagja vagyok, bizonyos értetlenséggel álltam szemben olyan jelenségekkel, hogy amikor itt a nagybirtokot akár jogosan, akár jogtalanul támadták, akkor a magyar parlamentben a középosztály és a középbirtok képviselői szinte hangosabban és erősebben keltek védelmére a megtámadott nagybirtoknak, mint maga az érdekelt nagybirtokos-osztály. Nekem ebben a tekintetben egészen más a felfogásom. En úgy érzem, hogy a magyal középosztály és a magyar középb'rtok, ha nem csak gazdasági létjogosultságát, — hiszen gazdasági létjogosultsága elvitathatatlan — hanem politikai létjogosultságát is meg akarja alapozni egy új ezredévre, akkor neki a magyar paraszttal kell sorsközösséget vállalnia'. Tudom, hogy Bárczay János igen t. barátom egy véleményen van velem, tessék azonban a gyakorlatban megnézni, hogy ha arról van szó, hogy legyen-e erősebb tempó vagy sem. akkor bizony hallottunk hangokat, amelyek a ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. tempót inkább fékezték, semhogy előmozdítót* ták volna. Az, aki ismeri a magyar falu mai társadalmi struktúráját, — és én nyolc évi közigazgatási külső praxis és ötévi képviselőség után eléggé ismerem a gyakorlatból megyémet, de az országot járva, a többi megyékét is — an* nak meg kell állapítania, hogy bizony a magyar középosztály és a falu népe között az utóbbi időben bizonyos ür keletkezett. 1919-ben mint egyszerű közigazgatási gyakornok, ezen a földön, a mostani CsonkaMagyarországon, talán csak a magam lelki világát védve, szembe mertem- szállni a vörös hatalomnak minden tobzódásával és kénytelen voltam a számkivetés kenyerét is enni. Akkor azt láttam, hogy a magyar parasztság, a falu népe, a cseléd, a napszámos mind itt állt ver lünk a polgári társadalmi rend védelmében. Mind itt állt velünk a kapuvári, a csornai, a nagycenki, a dunapataji és a kalocsai.,: ellenforradalmakban véges végig. En az elbeszélésekből tudom, hogy a kapuvári, templom előtti akácfákon ott lógott egymás mellett a kisparaszt, ott lógott a csendőrtiszthelyettes, ott lógott a, kiskereskedő, a kisiparos, a napszámos és ott lógott a magyar úr is. ök mindannyian együtt hoztak áldozatot a polgári gondolat védelmében. Az utóbbi időben azonban mintha valami közéjük állott volna és ezt csak egy úton ; tudjuk eliminálni, ha a magyar középosztály ebben a súlyos kérdésben, a magyar föld kérdésében száz százalékig odaáll a magyar paraszt és a magyar nincstelen mellé. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Száz (százalékig! Itt nem lehet azt tenni, hogy egyszer ibalra pislantok, azután meg jobbra pislantok, hanem azt kell tennem, hogy száz százalékig odaállok és igenis követelem a becsületes, erősebb tempójú földbirtokpolitikát, igenis követelem, hogy az, aki a földet verejtékével megdolgozza és megműveli és aki vérével ezt a hazát megvédte, megtalálja boldogulását itt ezen a kis csonka földön is. Ha én ezt, mint a magyar középosztály tagja hirdetem és politikámban igyekezem ezt minden erőmmel megvalósítani, akkor: a bizalom isimét vissza fog állani és a föld népe fogja tudni azt, hogy én száz százalékig mellette állok. Ez a magyar középosztály szerepe ebben az új ezeréves küzdelemben. Nagyon helyesen mondja isméi- Bousseau, *- nagyon szeretem, kénytelen vaigyök ismét belőle idézni, és ezt nekünk középosztálybeli magyaroknak kell elsősorban a iszívünkbe vésnünk — hogy a hazaszeretet nem a föld, hanem elsősorban a) nép jszeretetéberi rejlik. (Farkas István: Ügy van! Az ember szeretetében!) Ez a keresztény felfogás is, igen t. Ház! A földön, az aranyon túl első az ember, az ember a cél. a többi mind eszköz hozzá. Az Üristen nem azért engedte aiz embert a földre, hogy itt elpusztuljon, éhen pusztuljon, tönkremenjen munkátlanul és kenyér nélkül, hanem azért, hogy itt a földön is jöjjön el a Te országod. Amikor tehát ebben a kérdésben elsősorban az ember problémáj EL ci fontos és. csak másodsorban jön a termelési eszköz, a föld, a tőke. stb., akkor ebből a szempontból meg kell itt emlékeznem — ha nem is tartozik szorosan e kérdés tárgyalásához, .de égető sebe és kérdése ez a magyar föld népének -^ a földhözjuttatottak kérdéséről. Az Ofb. útján, amelynek az igazságügyminiszter úr felügyeleti hatósága, az igen t. igazságügyminiszter úrnak szintén van beleszólása ebben a kérdésbe, legalább is