Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

170 Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. tárgytalan az interpelláció. Ha ilyen eset elő­fordulna, bár maga a biztosítási felügyeleti törvény nem ad jogot arra, hogy beavatkoz­zam, de megtalálnám a módját annak, hogy 24 órán belül rászorítsam egy szociális és csa­ládvédő nagy közérdek [megvédésére és szem előtt tartására azt a vállalatot, amely ennek az elvnek szem előtt tartását nem tekintené magára nézve kötelezőnek és amely vállalat ilyen antiszociális intézkedést léptetne életbe. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az Interpelláló képviselőtársunkat a vi szón válasz joga megilleti. Kéthly Anna: T. Ház! A miniszter úr vá­laszát tudomásul veszem. Nekem nincs is egyébre szükségem, mint arra, hogy a minisz­ter úr tekintélye óvja 'meg ezeket a szeren­csétlen tisztviselőnőket az elbocsátástól. (Fa­binyi Tihamér pénzügyminiszter: Konkrét adatokat kérek! — Peyer Károly: Azokat a safekban őrzik! — Fabinyi Tihamér pénzügy­miniszter: A tisztviselőnőket? Az lehetetlen! — Derültség. — Peyer Károly: Nem! A nyilatko­zatot őrzik!) En csak arra a levélre és jelentésre akarok visszatérni, amelyet a miniszter úr beszédének első résziében olvasott fel és amelynek alapján azt mondotta, hogy nincs tudomása ezekről a dolgokról. Kérem, t. miniszter úr, amikor, en­nek az interpellációmnak anyaga nyilvános­ságra jutott, — előzőleg egy csomó konkrét esetből kifolyólag került sor ennek bejegyzé­sére — egymásután jöttek hozzám olyanok, akikkel addig iseommiféle összeköttetésem nem volt és jelentették a rajtuk történt injuriât. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Neveket kérek! — Peyer Károly: Akkor elbocsátják őket! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem fogják elbocsátani ! — Peyer Károly: Eze­ket nehéz a miniszternek is megvédeni]) Éppen azt akartam mondani, hogy nagyon félő, hogy ezekkel szemben azután majd másfajta megtor­lással élnek, (vitéz Gömbös Gyula miniszter­elnök: Nem lehet arra az álláspontra helyez­kedni, hogy ezt nem lehet megcsinálni! Meg­csináljuk! Különben nincs értelme az interpel­lációnak!) Külön meg akarom jegyezni, hogy amikor az intézetek felfelé azt jelentik, hogy ők ilyen határozatot nem hoztak és ilyen lépésre nem szánták rá magukat, kénytelen vagyok azt mondani, hogy akkor kétfelé játszanak ezek az intézetek. Mert lefelé, az érdekelt tisztviselőnők felé azt mondották az utóbbi időben, hogy az alatt a néhány év alatt, amióta ez a^határozat létrejött, ezzel nem éltek. Most kénytelenek élni vele, mert állítólag fentről, a kormány részéről olyan ostromnak vannak kitéve az újabb elhelyezések tekintetében, (Fabinyi Ti­hamér pénzügyminiszter: Neveket tessék mon­dani és ne gyanúsítani! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mi a fiatalságot helyezzük el! Ezt követelik mindig!) hogy másképpen nem tudnak szabadulni, mint úgy, hogy ilyenfor­mán csinálnak ezeknek az újaknak helyet. Ez tehát kettős játék, amelyet a kormány tekin­télye szempontjából sem tartok egészen kifo­gástalannak. A másik pedig az, hogy nem vehetnek, ille­tőleg ha vesznek is, teljesen hiábavaló egy ilyen kötelezvényt venni a tisztviselőnőktől, amelyben a férjhezmenetelt mint azonnali el­bocsátásra okot szolgáltató tényt ismerik el. Ez jogtalan, a törvény előtt valóban nem érvé­nyesíthető, de tudni kell, hogy az elbocsátás után az a tisztviselőnő perlésre kényszerül, már pedig, különösen a munkaügyi bíróságnak mai túlterheltsége mellett egy ilyen pernek a kime­netele két-három esztendőt vesz igénybe. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Szó sincs róla! — vi­téz Tóth András: A munkaügyi per nagyon rövid. Végrehajtható az első fokon, nagyon jól tudja!) Nem egészen hajtható végre, a t. kép­viselő úr ezt nagyon jól tudja velem együtt. (vitéz Tóth András: Ami^ szükséges a létmini­mumhoz! — Nem három év, hanem hat hét. — Peyer Károly: Dehogy, dehogy, még tárgya­lásra, sem jut el! — vitéz Tóth András: Nyolc nap alatt első terminus van minden bíróság­nál.) Lehet, hogy a képviselő úr terminusait nagyon rövid időre tűzik ki. (vitéz Tóth And­rás: Nagyon kevés van, amióta képviselő va­gyok.) A mai gyakorlat egészen másképpen jelent­kezik. Hiába perelhető, hiába érvényesíthető, ha neki perelnie kell, az máris súlyos joghát­rány az ő részére. Csak ezeket akartam meg­jegyezni, máskülönben bízom abban, hogy a miniszter úr erélyes válasza odafenn meg­felelő figyelmeztetés lesz. (Általános helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, r méltóztatnak-e a pénzügymi­niszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Cirják Antal képviselő úr fel­szólalása, aki a házszabályok 143. §-nak b) pontja alapján kéri és kapott szólásra enge­délyt. Cirják Antal: Igen t. Képviselőház! Hálás köszönettel tartozom a belügyminiszter úrnak azért, hogy módot adott nekem arra, hogy arra a fatális tévedésre, amelyről én is csak a la­pokból értesültem, rámutathatok. Abban a zaj­ban, amelyben interpellációmat elmondottam, úgy értettem Haám képviselő úr közbeszólását, hogy azt kérdezte tőlem, vájjon a csendőrök jelen voltak-e annál a szomorú aktusnál és ém erre azt feleltem: igen. (Haám Artúr: Ki­vette-e, azt kérdeztem.) Mondom, nem értettem jól abban a nagy zajban, lehet, hogy a gyors­írók jobban hallották. Egyebekben kijelentem, annál is inkább távol állott tőlem, hogy ebbe a szomorú aktusba a csendőrség tettességét belevonjam, mert senki sincs, aki^ jobban tisz­telné a csendőrség nagy munkáját, mint én. (Haám Artúr: Első interpellációjában a hon­védséget kezdte ki,, most meg a csendőrséget.) A csendőrség intézménye van olyan értékes, hogylha az ember korrigáló nyilatkozatot tesz, azt méltóztassék figyelemmel meghallgatni. Igenis kijelentem, hogy senki sincs, aki többre becsülné a csendőrség nagyon szép, értékes és fáradságos munkáját, ha az hivatása magasla­tán áll, mint éppen a kisgazdapárt és különö­sen én, aki olyan sokszor élvezem és értékelem a csendőrség munkáját. Megjegyzem egyebekben azt is, hogy, amint ezt a fatális tévedését olvastam, rögtön felhív­tam a budapesti csendőrkerület parancsnoksá­gát, gondolván, hogy odatartozik az Örs és azonnal írtam Pécsre, ezen közlésemnek helyre­igazítása tárgyában. Ezt vagyok bátor az igen t. Képviselőház tudomására hozni, egyebekben pedig azt ve­szem ki a belügyminiszter úr. felszólalásából, hogy igenis voltak csendőrök ennél az akt;us-

Next

/
Thumbnails
Contents