Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 8: Ez a határozat, amelyet a főkapitány úrnak a belügyminiszter úrral egyetértésben kellett hoznia — ezt hangsúlyozni kívánom — ellentétben áll azzal a kijelentéssel, amelyet a miniszterelnök úr ima volt szíves megtenni egy előzőleg elmondott interpellációval kapcsolatosan, amidőn a politikai pártszervezkedésre vonatkozólag kijelentette, — szórói-szóra így mondotta — hogy hasonló szervezkedéshez mindenkinek joga van. (Ügy van! jobbfelől.) Bocsánatot kérek, ha a miniszterelnök úrnak az a felfogása, hogy mindenkinek joga van hasonló szervezkedéshez, mint amilyet a nemzeti egység pártja kifejt, akkor kérdem, hol marad ennek a jognak a minimuma, hogy a politikai pártok már megválasztott képviselői választóikkal érintkezést tarthassanak fenn és érintkezést •kereshessenek? Itt úgy látszik, az elmélet és a gyakorlat között különbség van. En szeretném ezt az elméletet és gyakorlatot összeegyeztetni. Szeretném, ha az, amit a miniszterelnök úr mond, a gyakorlatban tényleg keresztül is menne (Helyeslés jobbfelől.) és egyenlő jogok biztosíttatnának minden pártnak, amelynek képviselői vannak, amely pártok politikai tevékenységet fejtenek ki és amely pártokkal szemben semmi indok nem áll fenn arra vonatkozólag, hogy ily módon kezeljék gyűléseiket. (Propper Sándor: A múltban még a statárium alatt is lehetett ilyen gyűléseket tartani!) A szociáldemokratapárt más alkalommal tartott már gyűlést a Vigadóban éis semmi baj sem történt ebből kifolyólag. Éppen ezért nem látom be, hogy miért kell ezeket a gyűléseket így kezelni. Kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék intézkedni saját hatáskörében is, hogy a jövőben a képviselők beszámolókat tarthassanak. Bejelenthetem ezzel kapcsolatban mentelmi jogunk megsértését is, mert ez egyúttal ezt is jelenti, de nem kívánom a Ház munkáját ezzel szaporítani, Húszén végeredményben már megpróbáltuk ezt más alkalommal. Ezeket a -blanke ttákat lent az irodában már készen tartják, tehát feleslegesnek tartjuk a képviselőház irodájának munkáját ezzel szaporítani. Valóban a mentelmi jog legdurvább megsértése azonban az, ha a képviselőt akadályozzák abban, hogy választóival érintkezést tartson fenn. Nekünk nemkevés számú választónk van, — méltóztassék megérteni — mi nem. tudjuk a választóinkat a pártirodákba behozni, nekünk nagy tömegeink vannak, (Derültség a jobboldalon.) amelyekkel érintkeznünk kell, ezekkel a tömegekkel pedig csak a gyűléseken tudunk érintkezni. Ezért kérem, méltóztassék a párttevékenységet olyan módon engedélyezni, mint amilyent a miniszterelnök úr ma itt beszédében, egy másik ellenzéki képviselőnek adott válaszában mondott. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Képviselőház! Peyer igen t. képviselőtársain interpellációját, őszintén szólva, a legnagyobb csodálkozással hallgattam végig s hogy másoknak is alkalmat adjak a csodálkozásra, csak egyet szeretnék megállapítani. A képviselő úr arról beszélt, hogy őket nem engedik választóikkal gyűlések formájában érintkezni. Megállapítom tehát, hogy a szociáldemokratapárt 1917 esetben kért gyűlést és 17814>en kapott engedélyt. (Propper Sándor: Régi adatok! — Peyer Károly: Tudtam, hogy ez a statisztika jön élő! — Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: A csáklyás miniszterek is ezzel válaszoltak!) Boülése 1936 január 29-én, szerdán. 165 csánatot kérek, nem is lehet más a válasz, mert az a beállítás, hogy itt nem egyforma mértékke^ mérünk a gyűlések engedélyezésénél, amely gyűléseken a képviselőik (beszámolná akarnak, per abszolúte nem áll meg s ez kitűnik ezekből a számadatokból, fFarkas István: Dehogy nem! Akkor miért nem engedélyezték a Vigadóban?) Igen t. képviselő úr, két mondatot nem tudok egyszerre kimondani, méltóztassék sorára várni. A szociáldemokiratapárt ugyanis bejelentette, hogy a Vigadóiban gyűlést óhajt tartani és a főkapitány erre azt a választ adta, amelyet Peyer képviselő úr az előbb elmondott. Csak mellékesen kívánom megjegyezni, hogy hozzám a főkapitány úr nem fordult semmiféle formában, ihogy megtudja, mi a felfogásom nekem ebben a kérdésben. De ha hozzám fordult volna, akkor ugyanazt a feleletet adtam volna neki, mint amelyet most adok, azt, hogy minden vonatkozásban teljesen helyeslem az álláspontját s amennyiben ho'zzám ebiben a kérdésiben fellebbezés érkezett volna, én is csak albiban a formában intézteim volna el, amilyen formában a főkapitány úr válaszolt. Miiért? Kötelességszerűen és az igazságnak megfelelően megállapítom, hogy a szoeiáldemokratapárt gyűlésein a rendet a párt mindig fenntarthatott rendzavarások nem szoktak előfordulni és rendőrségi közbelépésire a gyűlésen belül szükség nincs. Ellenben nagyon jól méltóztatik tudni, hogy például a Belvárosban tartott ilyen természetű üléseknél a t. képviselő urak nincsenek is ablban a helyzetiben, hogy a saját szervezeteiken kívülálló tömegeknek, a csőcseléknek - rendzavarását megakadályozzák. Mert volt már arra alkalom, hogy ilyen tömegek is jöttek és hogy nem a szociáldeimokratapárthoz tartozó, hanem a esőcs elekhez tartozó elemek, amelyek űgy akarják magukat feltüntetni, hogy a szociáldemokratáfeho'z tartoznak, zavarokat idéztek elő, amelyeket a t. képviselő uraknak nem volt módjuíklban megakadályozni. Nagyon számos szomorú esetre tudok hivatkozni s hogy például csak egyet mondjak, az egyik; évekkel ezelőtt a Belvárosban tartott gyűlésre hivatkozom. Fel fogom olvasni a cégeket és méltóztassék nekem elhinni, hogy az egyik belvárosi cég 1100, a másik 360, a iharmadik 600, 500, 200, 800, 180, 200, 1200, 1500, 1000, 600, 900 és 100 pengős kárt szenvedett, (Peyer Károly: Melyik évben volt?) nemi a szociáldemokratapártího'z tartozók, hanem az ott összegyülekezett és a szétoszlást kísérő emberek részéről, akikre az uraknak nines befolyásuk, akik azonban meg tudnak jelenni és tudnak a magyar kereskedelemnek, a magyar közgazdasági életnek ilyenméretü károkat okozni. (Sulyok Dezső: Mikor volt? — Buchinger Manó: Mégis kell gyűlést engedélyezni!) Azért is csodálkozom ezen a felszólaláson, igen t. képviselő úr, mert amikor a párt titkára a^ főkapitányságon eljárt ebben az ügyben, azt a felvilágosítást kapta, hogy a gyűlés megtartható a Tattersallban, megtartható bárhol másutt, csak a Vigadóban nem. (Farkas István: Diktálni nem hagyunk magunknak! —Zaj a jobboldalon.) Itt tehát nem gyűléstila1 ómról, hanem egy hely használatának megtagadásáról volt szó, amit teljes mértékben fedek. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez egészen más! — Farkas István: De milyen jogon? Másodrendű párt vagyunk? Vagy másodrendű polgárok a munkások?) Ezért vállalom a felelősséget, mert egymagába véve a hála Isten-