Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-81
148 Az országgyűlés képviselőházának díjas köztisztviselőkkel, akiknek újraalkalmazását a törvény kifejezetten megtiltja; 6. ezzel széniben az ország nagyszámú munkanélküli diplomás ifjúságának állástalan nyomorában egyre súlyosbodó, kétségbeesett helyzete; 7. a kormányzópárt szervezkedésére közhivatalnokoknak meg nem engedett módon való felhasználása és ezzel az azok pártatlanságához fűződő államérdek súlyos megsértése; 8. ugyanezen párt szervezésére és egy minden szolgálatra fenntartás nélkül kész sajtó eltartására fordított pénzösszegeknek a magyarság egyeteme szempontjából haszontalan felhasználása, mialatt több vidéki törvényhatóság területén a tömegnyomor olyan méreteket ölt, hogy az iskolás gyermekek élelmezése is veszélyeztetve van és a szó valódi értelmében éhínség áll be; 9. az 1934: 1. tcikknek a köztisztviselők végelbánás alá vonása tekintetében olyan szellemű végrehajtása, mely a tisztviselőt teljesen felettese önkényének szolgáltatja ki, aki vádlója és bírája lesz egy személyben és amely eljárás alkalmas a tisztviselő társadalom megfélemlítésére és szellemének teljes korrumpálására; 10. az állampolgárok választójoga ellen elkövetett bűncselekményeknek közkegyelem útján a megtorlás alól való elvonása és egyes képviselők azon eljárása,, hogy a mandátumok megsemmisítése előtt arról lemondanak és ezzel az igazuk tudatában és birtokában eljárt kérelmezők terhére hárítják át az eljárási költségeket,, amely két jelenség együtt alkalmas annak a következtetésnek a levonására, hogy az állam a választói jogban kifejezett állampolgári jogosítványt maga sem tekinti komolynak és nem fordít gondot annak megbecsülésére! Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy az ezen és egyéb hasonló tényekben megnyilvánuló általános romlás már az ország jövőjét veszélyeztető méreteket öltött? Miután pedig a magyarság a trianoni béke után számára beállott szerencstélen helyzetben csak úgy tudja helyét megállni és csak akkor számíthat sorsa jobbrafordulására, ha állami közerkölcse, nemzeti szelleme és főként a becsülete töretlenül és sérthetetlenül áll fenn: hajlandó-e a miniszterelnök úr a végső fokon mindezekért felelős kormányzati szellem gyökeres és teljes, sürgős megváltoztatására, még mielőtt ez a leromlás újabb katasztrófába vinné a nemzetet? Sulyok Dezső s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső : T. Képviselőház! Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy az a téma, amelyet interpellációm tárgyául választottam, nemcsak rendkívül fontos és nagy kihatású a magyarság egyeteme szempontjából, hanem rendkívül kényes és kétélű is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezzel a témával csak egy bizonyos emelkedett szellemben lehet és szabad foglalkozni és célomul tűztem ki azt, hogy ezt az emelkedett szellemet minden személyeskedéstől mentem megóvom. Tisztelettel kérem az igen t. Házat, méltóztassék nekem ezt az elhatározásomat azzal könnyűvé tenni, hogy felszólalásomat figyelemmel méltóztatnak meghallgatni. -Felvetem minaenekelŐtt azt a kérdést, 81. ülése 1986 január È9-ên, szerdán» hogy ha ez a probléma ilyen súlyos, ilyen nehéz és félreértésekre adhat alkalmat, akkor miért hoztam ide? Azért hoztam ide, mert az én feladatom mint ellenzéki képviselőnek nemcsak az, hogy az igen t. kormány által idehozott törvényjavaslatokhoz hozzászóljak, azokat hír ál jam és esetleges észrevételeimet megtegyem, hanem lelküsmeretemhen átérzett feladatom az is, hogy a magyarság életét állandóan figyelemmel kísérve, azokat a jelenségeket, amelyeket ennek a nemzetnek jövője szempontjából döntőeknek, súlyosaknak • tartok, idehozzam, hogy itt ország-világ nyilvánossága előtt megtárgyalva, a problémáknak nyíltan és őszintén szemébe nézve, kihúzzuk ezeknek a dolgoknak méregfogát, hogy nyíltan és őszintén foglalkozzunk velük. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyarság rendkívül súlyos helyzetfa an van. Rendkívül súlyos helyzetben elsősorban azért, mert ellenségeink, akik minket megcsonkítottak, akik területünk kétharmadrészét elrabolták tőlünk, nem tekintik a maguk akcióját befejezettnek. Ök a magyarságot csak akkor tekintik a Duna völgyében elintézettnek, ha az önálló magyar államiságot megsemmisítették. Ök tehát a létünkre törnek, teljesen meg akarnak bennünket semmisíteni, el akarnak bennünket törölni a föld színéről. Az Uj Nemzedék című napilapnak mai kelettel megjelent számában egy térkép van közölve, amely Belgrádban készült és a lap híradása szerint a nagyobb belgrádi üzletek kirakatába van kitéve, ott látható. Ezen a térképen Magyarország végleg fel van osztva a három utódállam: Csehszlovákia,, Eománia és Jugoszlávia között. Ezen a térképen Jugoszlávia határai a Balatonig és innen a Duna-Tisza közén át a Szolnokig terjednek. Románia előre jön a Tiszáig, Csehszlovákia pedig elfoglalja azt a területet, amely e két állam terjeszkedése után Magyarországból még megmarad. Minden magyar embernek ökölbe kell, hogy szoruljon a keze, ha ilyen térképet lát. (Ügy van!) Nem elég vigasztalási az, hogy ezek az elképzelések nem hivatalos kormányköröktől származnak, mert hiszen 1914-et sem a hivatalos szerb kormánykörök csinálták a látszat szerint. A titkos szervezetek, amelyek odaát dolgoznak, nyilvánvalóan az életünkre törnek. Olyan térképet is láttam már, amelyen viszont Németországhoz csatolják a Dunántúlnak egy jelentékeny részét. Arról van tehát szó,, t. Ház,, hogy a magyarság élet-halálküzdelmet folytat és ebben az élet-halálküzdelemben a szerint áll, vagy bukik, hogy nemzeti közerkölcse, nemzeti szelleme, töretlenül kibírja-e az idők próbáját, vagy sem? (Ügy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) A Bizáncban, Herczeg Ferencnek ebben a kiváló színdarabjában, Giovanni, a genovai származású kapitány azt mondja Konstantinnak, a hanyatló birodalom utolsó császárának: »Egy nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját.« Legyünk tisztában azzal, ha mi lélekben erősek, nagyok és egyek leszünk igazán, a szó nemes értelmében ... (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Ezt akarjuk mi is! — Ellenmondások a baloldalon: Ez nem pártpolitika! — Horváth. Zoltán: Elsőosztályu polgárok és másodosztályú polgárok! Negatív és pozitív magyarok! — Zaj.) T. Ház! Mindaz, amit mondok, nyugodtan
