Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

144 Az országgyűlés képviselőházának kamatszolgálatát méltóztatik szabályozni, még mindig nem viseli magán az egyenlő elbánás elvét, amennyiben megengedi az Okh.-nek, — az egyedüli intézet Magyarországon, amely­nek ezt megengedi — fhogy középlejáratú dollár­kölcsönei után közjpontja 6%-ot szedjen, vi­déki intézetei pedig 6'25%-ot szedjenek. Tu­dom, hogy Magyarországon az Okh.-nak hitbi­zományszerű privilégiuma van, neki mindig különleges jogok adatnak. Miniszter úr! Állí­tom, — és méltóztassék megkérdezni, hogy igaz-e: itt vannak különböző intézetek kép­viselői — hogy más intézetek, pl. a Kisbirto­kosok Földhitelintézete, vagy a Magyar-Olasz Bank, stb., amelyek szintén bocsátottak ki hosszúlejáratú dollárkölcsönöket, — és pl. a Kisbirtokosok intézete a névérték 88%-án ér­tékesítette és ^teljes 100%-ot adott adósainak — nem követelték a tőkét most vissza, hiszen a 6900-as ésl4.000-es sz. rendelet minden tőkevissza­fizetést felfüggesztett. Miért adatik meg tehát a mód arra hogy az Okh. most is ezen a címen — legalább a 31.000 számú rendelet ezzel indokolja meg — a 92%-on értékesített, de 98%-kai, tehát 6% differencia val > kifizetett kötvények után ilyen ; módon t fogja beszedni a különbözetet. S miért méltóztatik éppen a vidéki kisembe­reket sújtani ezzel a 0'25%-os kamatkülönbö­zettel akkor, amikor azok nem jöhetnek a központba kölcsönt felvenni. Ismét felhozok számokat és intézeteket. Példának okáért a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak is van­nak zálogleveles kölcsönei, amelyeket elhelye­zett pl. a Bajai Takarékpénztár. Száz ilyen in­tézetet ismerek a vidéken. A Bajai Takarék­pénztárnak azonban még sincs joga ezért ju­talék vagy kezelési költség címén 0'25%-ot be­szedni. Azok az adósok tehát, akik az Okh.-tól vették fel a kölcsönt, különösen, ha kis vidéki intézetektől vették fel a kölcsönt, félszázalék­kal magasabb kamatot fognak fizetni, mint azok, akik bármely más magyarországi inté­zettől vettek fel kölcsönt. (Dinnyés Lajos: Mit szól ehhez Schandl?) Az eredeti kötelezvények 4. §-ából pontosan kiolvasható, hogy az Okh. az árfolyam-differenciát 1927-től 1932-ig már beszedte. Nem tudom, mi lesz a vége, — hi­szen 1936. év végével ezeket a zálogleveleket ki kellene sorsolni, ha a sorsolást fel nem függesztik — de ezen az alapon talán többet is szedett be már az ; Okh. az árfolyam-diffe­renciánál és ha tovább megy ezen az úton, illegitim haszon, illegitim nyerészkedés jut neki osztályrészül, (Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter tagadóan int.) Nem tudom miiért méltóztatik ezt tagadásba venni, mélyen t. miniszter úr? Tény az, hogy az Okh. a 92—98-as árfolyam közötti 6%-os különbséget öt év alatt már beszedte. Miért tetszik r tehát megengedni, avagy lehetővé tenni számára, hogy még továbbra is szedje ezt a, szerintem illegitim hasznot, mikor végeredményben •megkapta ezt uiár az adósaitól 1 ? Hiszen akkor ugyanezzel a joggal követelheti a Magyar­Olasz Bank, a Kisbirtokosok r Földhitelinté­zete, vagy bármely más pénzintézet, hogy ré­szükre is tessék az árfolyam-differenciát biz­tosítani. En tehát a magam részéről elismerem, hogy a miniszter úr* teljes nobilitással járt el ebben a kérdésben és intézkedését köszönettel ^ tudo­másul veszem, ugyanakkor azonban megállapí­tom, hogy a miniszter úr ezt a rendelkezést vég­eredményben mégis csak az én interpellációm nyomán hozta, amennyiben az én interpellá­cióm nyomán adta ki 3100. sz. rendeletét, amely 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. nélkül az Okh. úgy ahogyan három évig szedte — mondjuk jóhiszeműen — a 7%-ot, még tovább is szedte volna, ha nem mutattunk volna rá el­járására (Zaj a jobboldalon.) és nem világítot­tuk volna meg ezt a kérdést a közvélemény előtt. T. Ház! Ami azokat az indokokat illeti, hogy különböző bíróságok különböző ítéleteket hoztak, etekintetben csak azt mondhatom, saj­nos úgy tudom, hogy a kisemberek százai eze­ket mind megfizették s csak néhányan voltak, akik nem fizettek. Amikor tehát a miniszter úr teljesen nobilis gesztusát a magam részéről elismerem, a kisemberek érdekében arra kérem, hogy sürgősen kötelezze az Okh.-t arra — a/mi­nek megfelelő felfogását különben válaszából és a rendeletből is látom — hogy az Okh. eze­ket az összegeket, amelyeket a múltban ezen a címen szedett, sürgősen fizesse vissza a kisem­bereknek, (Dinnyés Lajos: Mi lesz azokkal, aki­ket elárvereztek?) mert, amint a miniszter úr maga is mondj múltra is vonatkozik a ren­delet. Az én harcom és az én munkám tehát nem volt eredménytelen, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfe­lől: Tizedszer mondja!) mert a írendelet, ha nem is száz százalékban, de 75 százalékban elfogadja azt az álláspontot,, amelyet képviseltem, ame­lyért harcoltam és síkraszálltam és amelyért azt hiszem nekem is, de talán elsősorban a mi­niszter úrnak — de semmi esetre .sem az Okh. igazgatóságának — hálásak lesznek a kisgaz­dák százai. TTjból kérem tehát a • miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést megvizsgálni és odahatni, hogy azt a félszázalékot is rövide­sen visszafizesse az Okh. A választ egyébként tudomásul veszem. (Élénk helyeslés. — Diny­nyés Lajos: Halljuk Schandlt!) Elnök: Következik a határozathozatal. Mél­tóztatik a pénzügyminiszter úr válaszát tudo­másul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomá­sul vette. • • Következik Homonnay Tivadar képviselő úr^ interpellációba a m. kir. összkormányhoz. Méltóztassék a jegyző úrnak felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvasna): »Haj­landó-e a m. kir. kormány a közszolgálati al­kalmazottakra vonatkozó 1934. évi I. törvényt anyagi és erkölcsi kedvezőtlen hatása miatt ha­tályon kívül helyezni, illetve ilyen irányú ja­vaslatot a Ház elé terjeszteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Ké­rem beszédidőmnek 10 perccel való meghosz­•szabbítását. Elnök: Méltóztatnak a beszédidő meghosz­szabbításához hozzájárulni? (Igen! Nem! — j Zaj.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a hosszabbításhoz hozzájárulnak, méltóztassa­nak felállani. (Megtörténik.) Most kérem azo­kat a képviselő urakat, akik a hosszabbítás­hoz nem járulnak hozzá, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a meg­hosszabbításhoz nem járult hozzá. (Zaj a bal­oldalon.) Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! En meghosszabbítást kértem a mélyen t. Háztól, amelyet a túlsó oldal nem adott meg. Nem adott meg annak ellenére, hogy még nem is méltóztatnak tudni, mit akarok mondani. (Fel­kiáltások jobb felől: Éppen azért!) Éppen ezért kell, hogy illojiálisnak mondjam iaa igen t; túl­oldal véleménynyilvánítását, (Zaj és ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents