Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1936 január 28-án, kedden. 127 ról meg szoktuk állapítani, hogy mezőgazdadasági ország. Ez a megállapítás, hogy mezőgazdasági ország, szemben a nyugati országokkal, azt^ jelenti, hogy gazdaságiakban sokkal szegényebbek vagyunk, mint a nyugati országok. Azt jeleni, hogy akkor, amikor Magyarország nemzeti vagyonát 20 milliárd pengőre becsüljük, akkor a francia nemzet vagyona 200 milliárd aranyfrank, a német vagyon pedig 300 milliárd márka. Ezekkel szemben a kis magyar nemzeti vagyon oly óriási különbséget mutat, amelyet az államok területe közötti különbség távolról sem indokol. Hiszen Németország és Franciaország állami területe alig ötször, hatszor akkora, mint a magyar állam területe. Honnan van mégis az, hogy ezek a nyugati országok tizenöt-húszszoros nemzeti vagyon felett rendelkeznek, a gyarmati vagyon nélkül? Onnan van ez, hogy ezek a nyugati országok iparban, kereskedelemben, a ^nemzeti földterületen, városi kultúrában óriási értékeket tudtak a századok folyamán kitermelni. Mi az oka annak, hogy mindez Magyarországon nincsl Első oka Magyarországon kétségkívül a török hódoltságban van, amely elpusztította az ország területének nagy részét, de másrészt oka az is, hogy a magyar középosztály, illetőleg a magyar vezető társadalmi réteg az elmúlt századokban ezekkel az értéktermelő új gazdasági ágakkal, az iparral és a kereskedelemmel szemben nem tanúsított kellő megértést. Ha a magyar birtokososztály akkor, amikor a kapitalizmus a XVIII. század végén megerősödött és ezeket a nagy értékeket jelentő ipari és egyéb vállalatokat létrehozta, ezt megértette volna és a ^kapitalizmusba bekapcsolódott volna, akkor nemcsak megmentette volna vagyonának bizonyos részét, nemcsak a magyar nemzeti vagyont szaporította volna, hanem az ország javára is óriási szolgálatokat teljesített volna. Mit jelent ez! Az elszakított területen 7 millió katasztrális hold földet vettek el a magyar birtokososztálytól. A megmaradt államterületen 5 millió katasztrális hold nagybirtok van. Ez összesen 12 millió hold föld. Ha ennek a 12 milliónak felerésze, 6 millió hold, mintegy három milliárd pengő értékben az elmúlt század folyamán lassankint átment volna ipari és kereskedelmi értékekbe, városi értékekbe, városi bérházakba, városi kultúrába, akkor a magyar birtokososztály először megmentette volna magának annak a 7 millió hold földnek nagy részét, amelyet az • elszakított területeiken elvesztettünk, másrészt megtermékenyítette volna a magyar iipiari és kereskedelmi életet és nem állana fenn ma az a panasz, amikor azt mondjuk, hogy a magyar iparban és kereskedelemben a magyar történelmi osztályok nincsenek abban a mértékben képviselve, mint amilyen mértékben kívánatos volna, hogy képviselve legyenek. Ezek a milliárdokra menő értékek abban az iparban és kereskedelemben megsokszorozódhattak volna és akkor nem kellene ma azt a szomorú megállapítást tenni, hogy Magyarország — összehasonlítva a nyugati államokkal — ilyen kedvezőtlen vagyoni megítélésben részesül. Hogy mit jelent az ipar és kereskedelem megerősödése nemzeti és jövedelmi szempontból, a munkás ellátása és jövedelme szempontjából, azt pár adattal fogom illusztrálni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. 1935-ben a magyar mezőgazdaság jövedelme 1.100,000.000 pengő, ezzel szemben a magyar gyáripar jövedelme 970 millió pengő volt. Ez azt jelenti, hogy amíg a 4 és fél millió munkást foglalkoztató mezőgazdaság az ország javára a földbirtok segítségével, tehát természetadta segítséggel 1100 millió pengő értéket tudott produkálni, addig a gyáriparban foglalkoztatott 227.000 munkás, ez a mintegy 480.000 családtagot számláló réteg, tehát majdnem tizedrésze annak a létszámnak, amelyet a mezőgazdaság foglalkoztat, majdnem ugyanannyi értéket produkált, mint a mezőgazdaság. A kisiparra szintén áll ez bizonyos vonatkozásban, de természetesen lecsökkentett mértékben. Kereseti szempontból pedig mindez azt jelenti, hogy amíg a mezőgazdasági munkás évi 200 pengőt keresett, addig az ipari munkásság átlagos keresetét a statisztikai hivatal az elmúlt esztendőben 1100 pengőre tette. Ha tehát ezeket az adatokat, ezeket a lehetőségeket számításba veszem, természetesnek kell tartanom az ország gazdasági életének óriási elmaradottságát, szemben a nyugati államokkal. T. Ház! Az ország népesedési helyzetére természetesen szintén káros hatással volt az a körülmény, hogy Magyarországon nem tudott bekapcsolódni a nemzet ipari és gazdasági életébe az a társadalmi osztály, amely erre vagyona révén hivatva volt. Ez azt jelenti, hogy Magyarország a népesedés terén sem tudott lépést tartani az iparosodó nyugati országokkal. Mátyás király korában Magyarországnak és Angliának körülbelül egyforma népessége volt, — Nagy-Magyarországról beszélek — 4—5 millió lakos. Anglia ettől az időtől kezdve máig 45 millióra szaporította fel a maga lélekszámát, míg Nagy-Magyororsizág lakosainak száma csak 20 millióra emelkedett. Vagy vegyük a németországi állapotokat. A XIX. század eleje óta 15 millióról Németország lakosainak száma 70 millióra emelkedett. (Közbeszólás a balközépen.) Négymillió volt Mátyás király idején! Ez természetes is, mert ahhoz, hogy egy ország ilyen nagyobb népességet eltartson, a mezőgazdaság önmagában elégtelen, szükséges az ipar és kereskedelem is hozzá. Amikor a magam részéről erre a kérdésre különös súlyt kelyezek és a hitbizományi kérdéssel kapcsolatban is idehozom ezt a t. Ház elé, teszem ezt azért, hogy rámutassak arra a mulasztásra, amely Magyarországon elsősorban azt a társadalmi réteget terheli, amelynek módja lett volna, hogy ebben az iparosodásban vezető szerepet játsszék és a maga vagyonával bekapcsolódjék s ezzel az iparosodásnak élénkebb tempót adjon. Mindez nemcsak fantázia, nemcsak elgondolás. Ilyenféle volt a helyzet tulajdonképpen Lengyelországban is. Lengyelországban akkor, amikor az 1900-as évek után az orosz földreform intézkedései során a lengyel nemesség szintén kénytelen volt birtokáról részben lemondani, vagyona egyrészét tudatosan átmentette és átvitte az iparba^ és a kereskedelembe és ennek az volt a hatása, hogy ma igenis van lengyel nemzeti ipar. Ma egy megerősödött lengyen közgazdaság van és ez a megerősödött lengyel közgazdaság nemiosiak .annak a volt birtokososztálynak szolgál javára, amely megértette az idők jelét és a maga lehetőségeivel is be18