Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

114 Az országgyűlés képviselőházának , shakespearei színművet, amelyet úgy lehetne nevezni, hogy-»»Sok hűhó .semmiért.« Az előttünk, fekvő javaslat szellemét híven tükrözi vissza az igazságügyminiszter úrnak egészen szenvtelen indokolása. Azt mondja éhben az igazságügy-miniszter úr minden különösebb emóció nélkül (olvassa): »A családi hitbizomány intézményét az 1687:

IX. törvénycikk illesztette be a magyar jogba az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása s a fekvő jószágok szokás szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése végett.« Majd azzal folytatja, hogy ez a törvény csak a főnemesekre vonatkozott, később azután 1725-ben az ötvenedik törvénycikk ezt a kegyet kiterjesztette a köznemességre is. Ha a magyar történelemben járatlan ember elolvassa ezt, azt hiszi, hogy ezzel a hitbizományi intézménnyel a Habsburgok boldoggá tették a magyart és a magyar nép semmit sem várt annyira, mint a hitbizományok rendszerét. Nem úgy van, igen t. miniszter úr és bár a történelmi része ennek a törvényjavaslatnak el van csépelve, mégis néhány (megjegyzést szükségesnek tartok magam is errenézve elmondani. Mindenekelőtt egyet: tudjuk valamennyien, hogy sem az Árpádok alatt, sem az Anjouk, sem a Jagellók, sem pedig a Hunyadiak alatt hitbizomány okról a magyar törvénykönyvben szó sem volt. ..Amikor Werbőczi összeállította a Tripartitumot, abban a kísérőlevélben, amellyel a Tripartitumot Ulászló királynak ajánlotta, világosan megmondja, hogy a magyar nemesség vagyon tekintetében ugyan különböző, jogok tekintetében azonban teljesen egyforma, egyenlő joggal bír, tehát hitbizományokról akkor még szó nem volt. Már most tehát a hithizomány a magyar nép lelkületétől teljesen idegen feudális intézmény, amely a nagybirtokos arisztokrácia egy részének kiváltságot és különleges elbánást biztosít az állam életében. Ezt az intézményt a középkori Spanyolországból és a német-római szent birodalomból hozták, illetőleg ültették át a magyar jogrendszerbe a Habsburg-házból származó uralkodók, az akkori magyar alkotmány és a magyar nép többsége érzületének semmibevételével, sőt érzületének ellenére. Alapításuk célja nem annyira a pazarlás megfékezése volt, mint inkább az, hogy az udvarhű arisztokráciát akarták jutalmazni és fennmaradását állandósítani. Mint ahogyan ma is szokásos a törvényjavaslatoknak olyan nevet adni, amely nem fedi a törvényjavaslat lényegét, ugyanúgy a múltban is azt a nevet adták neki, hogy meg kell fékezni a pazarlást, a birtokromlást és az arisztokrácia fényét növelni kell, azért kellenek a hitbizományok. A valóság nem az. A valóság, hogy miért csinálták a hitbizományokat, később majd kiderül. Egyelőre annyit: Magyarország legszomorúbb korszakában létesítették a hitbizományokat. Tudjuk nagyon jól, hogy a magyarság kétszer szenvedett olyan borzalmas vérveszteséget, amelytől a mai napig nem tudott lábraállni és amely túlnyomó forrása nemzeti szerencsétlenségünknek : az egyik a tatárdúlás, a másik a törökvész. A törökvész megszűnte után, illetőleg a törökök kivonulása után ellepték Magyarországot a Habsburgok zsoldosai és a magyar üldözött vad volt saját hazájában. Üldözték a külföldről ideszármazott zsoldosok és ezek pusztításai bizony nem voltak sokkal kisebb méretűek, mint a töroköSO. ülése 1986 január 28-án, kedden. kéi. De tovább megyek: a magyart nem szerette még a birtokososztály sem, és amint kivonult innen a török és megvolt a, lehetőség a telepítésre, a rebellis magyar ellen elsősorban a magyar urak hoztak szláv és román jobbágyokat, akik türelmesebben és jámborabbul viselték az igát, mint a magyar nép. Megindult tehát a telepítés Magyarországon. Köztudomású dolog, hogy amikor a magyar ember földet nem kapott ebben a véráztatott országban, ugyanakkor Florestan de Mercy tábornok a Délvidéken, tehát a legdúsabban termő földjén Magyarországnak, Lotharingiából és Németországból, a Schwarzwald környékéről telepített oda telepeseket. De nemcsak, hogy letelepítették Őket, hanem még a házaikat is készre csinálták, sőt macskákat is szereztek nekik ugyanakkor, amikor a magyar ezen a véráztatott földön üldözött vad volt. Ekkor kezdődött meg a, lézengő ritterek beáramlása Magyarországba és mindazok, akik az udvarj hoz közel jutottak, nagy birtokokat kaptak. Amikor megkapták a nagybirtokot s rajta megszilárdultak, előállott ai szükségessége annak, hogy azt valahogyan biztosítsák a maguk számára. Ennek a biztosítása az 1687. évi pozsonyi országgyűlésre hárult, de a pozsonyi országgyűlés eleinte nem akart kötélnek állni, mert — mint említettem — «az országot idegen zsoldosok lepték el. Eperjesen működött Caraffa yértörvényszéke és

1 ai hiányos, megfélemlített és részben megvesztegetett piozsonyi ori szággyűMs megszavazta az 1687. évi t.-cikket. Ezt a törvénycikket azonban az akkori rendi magyarság, az országban joggal bíró nemesség, — népről nem lehet beszélni, mert akkor j a: népnek nem volt joga vagy kevesebb joga volt, mint ma — nem volt hajlandó elismerni és sohasem is ismerte el a nemesség ezt a törvényt élő magyar törvénynek, annyira nem, hogy néhány évvel később szüksége merült fel annak, hogy a nemesség kibékítése céljából még egy intézkedést tegyenek a hitbizományokat illetőleg, s így született meg az 1723 :L. tcikk, amely kimondotta, hogy nemcsak főnemesek, hanem egyszerű küzneimesek is alapíthatnak hitbizományokat. De ezzel az intézkedéssel is becsapta az udvar a nemességet, mert alig egynéhány ilyen hitbizo'mányt engedélyeztek ugyanakkor, amikor elég tekintélyes számú hitbizományt engedélyeztek azoknak a lézengő rittereknek, akik ide bejöttek. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Alig alakultak akkoriban hitbizományok!) Nem olyan kevés alakult, t.. igaz ságügyminiszter úr, mint ahogy méltóztatik gondolni. Hogy itt hogyan ment végbe a földosztogatás, (Farkas István: Egyszerűen elvették egymástól!) a legklasszikusabb példa erre — mindnyájan ismerik ezt az urak — Békés megyében a bécsi Haruckern pék esete. Ez a pék profuntot és takarmányt szállított Lipót császárnak, aki adós maradt annak árával, fizetni nem tudott, tehát odaadta ennek a péknek Békés vármegyéit. Ebből két hitbizomány sarjadt ki. Innen kiüldözték a magyarságot anynyira,hogy tótokat kellett Felső-Magyarországból odatelepíteni, akik idővel megmagyarosodtak, — minden tiszteletem az övék — de azért meg kívánom állapítani azt a tényt, hogy Haruckern pék és utódai azon a területen nem igen tűrték meg a magyarokat. Azt mondja a miniszter úr, hogy ebben az időben kevés hitbizomány alakult. Nézzük csak meg, hogyan áll a helyzet. A XVII. században 66 hitbizomány alakult, de mindegyik óriási